A brit kereskedelmi hajó, az SS Mesaba figyelmeztető üzenetet küldött a Titanicnak 1912. április 15-én, miközben a hajó az Atlanti-óceánt szelte. Az üzenet elérte a világ egyik leghíresebb hajóját - amit elsüllyeszthetetlennek hittek - de az illetékesekhez, az irányító hídra már nem jutott el. Később, még ugyan azon az éjszakán, a Titanic nekiütközött a jéghegynek és elsüllyedt, több mint 1500 ember rántva magával a jeges hullámsírba.
A Titanic szörnyű balesete után, amit nem sikerült megakadályozni, a Mesaba folytatta az útját és egészen 1918-ig kereskedelmi hajóként szelte a vizeket, mígnem egy német tengeralattjáró el nem süllyesztette. A hajó fedélzetén meghalt a 20 fős legénység és a hajó kapitánya is.
A gőzhajó roncsainak pontos helyét, több mint 100 évig nem sikerült megtalálni, de most, egy többsugaras szonár (hanglokátor) segítségével a kutatók rátaláltak a Mesaba roncsaira. Az egysugaras szonárokkal ellentétben a többsugaras hanglokátor egyszerre több, egyidejű szonárnyalábot, vagy hanghullámot bocsájt ki legyező alakú mintázatban a tengerfenékre, így részletesebben képet ad a tengerfenéken található tárgyakról. A Bangor és a Bournemouth Egyetem kutatóinak is így sikerült ráakadniuk az egy évszázada eltűnt hajóra az Ír-tenger fenekén.
Michael Roberts, a walesi Bangor Egyetem tengerészeti geotudósa az elmúlt években számos szonáros felmérést végzett az egyetem óceántudományi részlegén, és több éve együtt dolgozik a tengeri megújuló energia szektorral, hogy tanulmányozza az óceán hatását az energiatermelő infrastruktúrára. A szakemberek szerint a hajóroncsok értékes információforrásnak bizonyulnak ezen a területen.
Roberts elmondása szerint tudták, hogy sok hajóroncs van az Ír-tenger fenekén, ezért is kezdték el ezt a területet tanulmányozni. De erre a felfedezésre nem számítottak. Korábbi feljegyzések szerint az SS Mesaba hajót már többször is tévesen azonosították - olvasható a CNN Travel összefoglalójában.
A ráeszmélés pillanata
A geokutató egy tengerészeti régésszel, Innes McCartney-val kezdett el együtt dolgozni, akit nagyon érdekelt, hogy a többsugaras hanglokátort hogyan lehetne hajóroncsok beazonosítására alkalmazni. A kutatócsoport végül két cél érdekében kezdett el egyre nagyobb területen kutatni.
"Korábban évente néhány helyre tudtunk csak merülni, hogy vizuálisan azonosíthassuk a roncsokat. A Prince Madog kutatóhajó egyedi szonár képességei azonban lehetővé tették, hogy viszonylag olcsón, roncsok tucatjait tudjuk egy út során megvizsgálni, feltérképezni. Mindezt anélkül, hogy költséges fizikai interakciót végeznénk az egyes helyszíneken" - fejtette ki McCartney.
A közös munka végeztével a Prince Madog 273 hajóroncsot talált az Ír-tenger 7500 négyzetmérföldes területén, amely nagyjából kiteszi Szlovéniát. Ezek között volt az SS Mesaba tényleges roncsa is. A tengerfenék feltérképezéséről, az előkerült roncsokról és az új szonártechnika sorsfordító felhasználási lehetőségeiről McCartney könyvet is írt, melyet nemrég adtak ki "Visszhangok a mélyből" (Echoes from the Deep) címmel.