Kezdjük azza, hogy a Tag der Deutschen Einheit, vagyis a német egység napja Németország nemzeti ünnepe, amelyet minden évben október 3-án ünnepelnek. Az esemény az 1990-es német újraegyesítésnek állít emléket, amikor a Német Demokratikus Köztársaság hivatalosan is összeolvadt a Német Szövetségi Köztársasággal.

Aki éppen Berlinből olvas minket, vagy ma érekzik meg a városba, az számítson rá, hogy mások lesznek a nyitvatartási idők, és valószínűleg a tömegközlekedési eszközökön is többen lesznek a szokásosnál, a múzeumokról és éttermekről nem is beszélve. 

A mi utazásunkat egy Ryanair gép fedélzetén kezdtük meg reggel 6:15-kor és körülbelül 7:45-re már a Berlin Brandenburg repülőtéren (Flughafen Berlin Brandenburg „Willy Brandt") voltunk, ami egy rendkívül modern és egész könnyen kiismerhető reptér. Könnyű, repülőgépre felvihető csomagokkal utaztunk. Egy hátizsák jól összepakolva minden további nélkül felvihető a gépre, és befér az ülés alá. Ha valaki egy közelebbi városba utazik, és nem több hétre, csak pár napra megy, ez a legköltséghatékonyabb megoldás. A melegebb cipőt, a kabátot és a vastagabb pulcsit vegyük magunkra, így azt már csomagolni sem kell. És ami a legjobb, hogy a csomagkiadásra sem kell várni. 

Berlin ilyen csendes is tud lenni?

Nyolc óra volt, mikor a várost járva és tömegközlekedve kerestük a Collegium Hungaricum Berlin épületét a Dorotheenstraße 12-es szám alatt, és olyan csend volt a városban, amilyenre Berlintől egyáltalán nem számítottunk. Az utcán nagyrészt még csak azok voltak, akik munkába indultak, kávéspoharakkal és péksüteményekkel a kézben.

Bár a csendesség lehet abból is fagadt, hogy a kulturális intézet a város egyik nyugodtabb részében helyezkedik el, mégis központi helyen. Ez pedig határozottan más arcát mutatta Berlin hatalmasságának, mint amire számítottunk.

A Friedrichstrasse környéke, amihez a CH közel van, egy jelentős kulturális központ és bevásárlóutca Berlin központjában, amely a Friedrichstadt negyed magját alkotja, és a berlini Friedrichstraße állomás nevét is adja. A régi Mitte negyed északi részétől a Kreuzberg kerületi Hallesches Torig tart. 

Hajók a Múzeumsziget körül

Ha innen az állomástól a folyó felé és a Berlin Mitte negyed felé vesszük az irányt, csendes utcákba jutunk, ahol kisebb az autós forgalom, és szépek a házak homlokzatai. Nagyjából egy 15 perces séta után, a CH épületétől konkrétan 5 percre, máris a Múzeumsziget (Museum Insel) hídjaiba és épületeibe botlunk. Először a Pergamon Panorama henger alakú épületét láthatjuk meg, majd a sziget csücskében a gyönyörű és patinás Bode Múzeum (Szobor- és bizánci művészeti gyűjtemény) kupolás óriását.

Itt átsétálva az Ebertsbrücke nevű hídon már át is keltünk a Spree folyó felett, ahol kisebb-nagyobb hajók suhannak csendesen, főként 1 órás városnéző hajóutakra invitálva a városba érkezőket. Az egyik legkisebb hajónál a kikötőben 14 eurós jeggyel  kell számolni, a Karl-Liebknecht-Brücke lábánál várakozó modern hajónál pedig 18 euró a viteldíj. Ezzel a pontonnal szemben találni egyébként a rakpartba süllyesztett DDR múzeumot is. 

A Spree mellett végighaladva, a Mondbijoupark és a James-Simon-Park mellett is elsétáltunk, ezek olyan pihenőparkok, ahol nyugágyak, szép időben medencék várnak, illetve bárok és kivilágított kis éttermek. 

A Múzeumsziget Berlin Mitte felöli oldalán, a Karl-Liebknecht-Brücke és a Schlossbrücke között megpihenhetünk a görög és római műtárgyakat bemutató Altes Múzeum és a 19. századi Berlini Dóm árnyékában a Lustgarten közpark pázsitján, ahol zenészek, társasjátékozók és piknikezők múlatták az időt, miközben kiélvezték a nyár utolsó napsugarait. A sziget legvégén a Humboldt Forum hatalmas történelmi palotája várt ránk. Míg én ennek a tetőkertjébe mentem fel a csodálatos kilátásért, addik kedves útitársam a dóm kupolájának körteraszán sétálgatott, és mint két kicsi pont, láttuk is egymást a túloldalon.

"Ki kell próbálni" finomságok

Úgy jöttem a városba, hogy nem megyek haza addig, amíg egy jó Curry Wurst-ot nem ettem valamelyik talponállóban. Az 1930-ban megnyitott és a város egyik legismertebb falatózójába a K"onnopke's Imbiß" nevű helyre sajnos nem jutottam el, de a Spree mellett ücsörögve így is egy nagyon finom változatot kóstoltam, jó sok curry szósszal, curry porral a tetején és friss, ropogós sültkrumplival. Persze, ahogy Bécsben, úgy Berlinben sem maradhatott ki egy jó gyros, ami bizony fullos ebéd volt. 

Berlini programajánló

A Berlini Kulturális Intézetbe, vagyis a CH-ba, ahogy az ott dolgozók is hívják, több szempont miatt is érdemes benézni, ha magyarként Berlinben járunk. Persze az ember általában nem olyan helyekre megy, mint a CH, ha egy külföldi városban van, de ha valaki betér, akkor nyugodtan megpihenhet egy kicsit, összerakhatja a nap további programjait, átnézheti a térképeit, és ha kell még egy kis útbaigazítást vagy tippet is kérhet az itt dolgozóktól. 

Ha pedig Berlinben élő magyarokként a német vendégeinknek, barátainknak mutatnánk meg mit tud nyújtani hazánk a politikán túl, akkor ez a legjobb helyszín rá. Nemrég, szeptember 13-án új kiállítás nyílt a CH falai között, ahol fiatal művészek munkái szerepelnek. Az alkotások azt mutatják meg, hogy ezekben a bizonytalan időkben mennyire visszavágyik az ember a gyermeki biztonságba, ahol még nem kellett a jövővel foglalkozni. A kiállítás október 21-ig látogatható. 

Egy másik hatalmas kiállítás pedig a november 4-től 2023. február 6-ig látogatható Magyar Modern tárlat lesz, melynek címe Berlinben is ez lesz! A kiállítást BG - Berlinische Galerie-ben lehet majd megnézni, mely a Szépművészeti Múzeummal közösen hozta létre ezt a hatalmas eseményt, ami az 1910-es, '20-as, korai '30-as évek berlini magyar művészetét mutatja be. Vagyis olyan magyar művészek alkotásait, akik Berlinben éltek, vagy itt állítottak ki ebben az időszakban. Ez lesz az elmúlt 35 év legnagyobb magyar átfogó, egy művészeti korszakot bemutató kiállítása a városban.