A Hajdúböszörményből származó, eredetileg asztalosként végzett 66 éves pilóta a 70-es években disszidált, és a Dél-afrikai Köztársaság felé vette az irányt, ami akkoriban óriási fejlődésen ment keresztül. Kiss Lajost hajtotta a kíváncsiság és a kalandvágy; egy hónapon belül pedig elkezdett dolgozni Johannesburgban.
Útja elején, a ma már sokat látott pilótát vonzotta a titokzatos, egzotikus helyszín, és mivel Afrikában azonnal fogadták, nem hezitált. Elmondása szerint az első időszak kissé nehéz volt, mert nem beszélte a nyelvet, nem volt helyismerete, de cserébe annyira lekötötték az ottani mindennapok, az új helyszínek, hogy egy percre sem unatkozott, és folyamatosan tanúlt valami újat az országról, a kultúrájáról.
A magyar nyelvtől azonban nem vált meg, ezt ki is hangsúlyozta. A Dél-afrikai Köztársaságban azonban hatalmas szabadságra tett szert a kommunista Magyarországhoz képest. Oda mehettett, azt csinálhatta, amit csak akart. Így a munkavállalás is könnyebben ment. Először az építőiparban dolgozott, majd pár év után a bányaiparban folytatta a munkát. A repülés mindig is elérhetetlen álomnak tűnt, de ahogy szépen lassan egyre inkább megismerte Dél-Afrikát, egyre nagyobb volt a késztetés, hogy pilótának álljon.
Kiss Lajost nem támogatta sem légitársaság, sem gazdag rokonok. Összespórolta a pénzt, amit a bányában keresett, majd apránként - önállóan finanszírozva a tanulmányait - elvégezte a pilótaképzést. Mivel az ottaniak látták, hogy mennyit kínlódik, sokan a segítségére siettek. Kollégák, oktatók segítették az útján - és ezt a támogatást máshol nem kapta volna meg - mondta.
Nála mindenki VIP
A szakember negyven éve repül, és az év elején ünnepelte a 20 ezer órát, ami meglehetősen nagy teljesítménynek minősül a „légitaxizásban". Útjai során sok érdekes emberrel hozta össze a sors. Szállított üzletembereket építkezési helyszínekre, turistákat szafarizni, mindenkit, akinek volt rá pénze, hogy ne kereskedelmi járatokkal utazzon. De mindegy milyen beosztású volt az utasa, ő mindenkit VIP-nak tekintett, és tekint a mai napig.
Ők fizetnek, én pedig a legnagyobb kényelmet, biztonságot szolgáltatom, amit csak tudok. Sokan vissza is hívnak, értékelik a hozzáállásomat, és az „akcentusos pilótát" kérik a következő útjukra is.
A '90-es években Nelson Mandelát is utaztatta, nem is egyszer. Egy végtelenül kedves, barátságos személynek írta le, aki már a puszta jelenlétével is nagy hatással volt rá. Sőt, egyszer Naomi Campbell-t, a híres modellt reptette el a Mandela-napra.
Esküvő a levegőben
Legérdekesebb utazásaként azt a sztorit választotta ki, amikor egy férfi megkérte, vigye el a párjával a Jóreménység foka felé, mert ott szeretné feleségül venni, a levegőben. Megbeszélték, hogy felszáll velük a pap, a tanúk, néhány családtag és ők. Egyeztettek, öt perccel az érkezés előtt szóltak, hogy mindeki készüljön, és a gép addig körözött a Jóreménység foka fölött, amíg véget nem ért a szertartás.
Elefántok és vadbivalyok
Kiss Lajos már jó pár éve egy rezervátum privát pilótájaként dolgozik. A munkára egy korábbi utasa kérte fel. Ha ezen a területen turistákat szállít, akkor általában ottmarad velük a szálláson, és részt vesz a szafarikon is.
Emlékei szerint egyszer szembe találkozott egy csorda vadbivallyal,de szerencsére egy arra járó autó létrájára felkapaszkodva megúszta a dolgot. Egy másik alkalommal pedig egy elefánttal találta szembe magát, de ő nem is mutatott érdeklődést iránta, pedig pár méterre álltak egymástól - a találkozás örök emlék maradt.
Ha még többet szeretnétek megtudni a veterán pilóta életútjának alakaulásáról, vagy arról, hogy mi hiányzik neki a legjobban Magyarországról, akkor olvassátok el a Haon.hu oldalán megjelent teljes cikket.
Nyitókép forrása: Shutterstock.com / Vadim Ozz - illusztráció