Nem múlhat el hónap anélkül, hogy ne készülne ezernyi fotó arról, ahogy a rikító fényű telihold ragyogja be a városok egét. Ebben a hónapban most szombatra, azaz szeptember 10-re esik ez a misztikus hangulatú jelenség. A szeptemberi teliholdat egyes kultúrákban Arató Holdnak is nevezik, mivel ez az őszi napéjegyenlőséghez (szeptember 23.) közel eső telihold több estén keresztül holdfényt ad a farmereknek, lehetővé téve, hogy az őszi fagyok beköszönte előtt befejezzék a betakarítást.

Ugyancsak szeptember 10-én Neptunusz megközelíti kísérőnket, három és fél fokkal északnyugatra lesz majd a fényesen rikító teliholdtól. Tengerkék színe csodálatos látványt mutat kistávcsőben is, de a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársai azt javasolják, hogy telihold után legalább 3-4 nappal próbálkozzunk a megkeresésével, amikor látszik a sötét csillagos háttér mellette.

Szeptember 14-én este a Hold elfedi az Uránusz bolygót. Ez azért olyan érdekes hír, mert ritka eseményről van szó. Az Uránusz a Hold mögé kerülve 23:18-kor eltűnik az égboltról, majd 15-én hajnalban, 00:20-kor bukkan elő ismét. Sikeres megfigyeléshez kistávcső vagy binokulár (messzelátó) szükséges.

Szeptember 17-én a Mars már a Holddal flörtöl. Miután elfedte az Uránuszt, a Hold és a Mars is folytatják útjukat, hogy aztán 17-én hajnalban találkozzanak. A Mars 3,6 fokkal délre lesz a már csak 57%-os fázisú Holdtól, párosukat szabad szemmel lesz igazán szép megfigyelni.

Alighogy elbúcsúztunk a nyártól, szeptember 23-án már jön is az őszi nap-éj egyenlőség. Az éjszakák június vége óta tartó folyamatos hosszabbodása meghozta hát gyümölcsét, a két napszak kiegyenlítődik. Legalábbis egy napra: a nappalok rövidülése közismerten december végéig tartani fog. Ez nem is olyan rossz hír az amatőrcsillagászoknak, igaz, az évszak miatt az égbolt ilyenkor gyakran borús.

A hónap utolsó eseménye a két Földnél beljebb keringő bolygó, a Merkúr és a Vénusz találkozója lesz 27-én, amikor 3,2 fokos távolságra lesznek láthatók egymástól a kora reggeli szürkületben a keleti égen. Nagyon nehéz feladatra vállalkozik az, aki szeretné megfigyelni a párost többek között a kelő nap erős fénye, a látóhatár közeli levegő remegése, a légkör átlátszatlansága miatt.

„Ideális" megfigyelési időpont a reggel 6 óra 5 perc, a szürkület kezdete, azonban ekkor a Vénusz egy, a Merkúr háromnegyed fokkal jár csak a horizont fölött. Ezzel a Vénusztól egyelőre búcsút is veszünk, alsó együttállásába engedjük a bolygót a Nap mögé. Nem így a Merkúr, aminek éppen ezzel a randival indul a legjobb őszi hajnali láthatósága, írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló.