Az Amazonas a Föld legbővizűbb és második leghosszabb folyója. Az első a Nílus. A görög mitológia női harcosairól elnevezett folyó vízgyűjtő területe Dél-Amerika negyven százalékára terjed ki, a Föld felszíni édesvizeinek ötöde az Amazonas-medencében található. A folyó a perui Andokban ered, átszeli Kolumbiát és Brazíliát, majd 6760 kilométerrel távolabb az Atlanti-óceánba torkollik.

Bár Földünkön itt a legnagyobb a faji változatosság, az emberi kapzsiság és "mégtöbbet akarás" folyamatosan pusztítja ezt a vidéket is, eltűnteti az esőerdőket és az itt élő csodás fajok élőhelyeit.  

De ez a tevékenység nem új keletű, már az első felfedezők, a spanyol konkvisztádorok is azzal a céllal érkeztek az Újvilágba, az Inka Birodalom földjére, hogy meghódítsák, leigázzák azt. Francisco de Orellana rokona és barátja, Francisco Pizarro hívására hajózott át a folyón 1542-ben. A hódítók 1541-ben indultak útnak Quitóból, őket követte mintegy kétszáz spanyol konkvisztádor és több ezer teherhordó; köztük pedig ott volt Orellana is.

Miként lett ez a férfi a történet főszereplője?

Mire a több ezres csapat kínkeservesen átkelt az Andok jéggel borított hegycsúcsain és alattomos lejtőin, a katonák száma megtizedelődött, az indián vezetők pedig elszöktek. Az Amazonas egyik mellékfolyóját, a Rio Napót öbb heti szenvedés után érték el, de sem az ígért aranyat, sem pedig a fahéjat nem találtak.

Pizarro ekkor megbízta Orellanát, hogy 57 emberrel egy helyben ácsolt hajón induljon lefelé a folyón élelmet keresni. A felderítő egy hét múlva végre barátságos indiánokkal találkozott, élelmet is szerzett, de a víz erős sodrása miatt nem tudott visszafordulni. Pizarro végül megúnta a várakozást és visszavergődött Quitóba; az út végén alig 80 embere maradt életben.

Orellana magára maradt, de nem adta fel. Nagyobb hajót épített, és ezzel 1542. február 11-én elérte az Amazonast.

Embereivel hetekig hajóztak az egyre nagyobb folyón, miközben folyamatosan zaklatták őket a part mentén élő indiánok. Az említett amazonok általi támadás 1542. június 24-én érte őket. Ezt Gaspar de Carvajal domonkos rendi szerzetes, a kalandos utazás krónikásának feljegyzéseiből tudni. A történészek ma úgy vélekednek, hogy Orellana egy helyi indián törzs harcosait nézhette nőnek. 

A torkolatot, a nyílt tengert 4750 kilométer megtétele után, 1542. augusztus 24-én érték el. A tengeri áramlatokkal felfelé hajóztak Dél-Amerika partjai mentén, és Trinidadot délről megkerülve szeptember 11-én érkeztek meg Venezuela partjaihoz. A kalandos út során - szinte hihetetlen módon - csak 11 embert vesztettek, nyolcan betegségben, hárman az összetűzésekben haltak meg.

Orellana második, katasztrófálisan végződő amazonasi útjáról, a folyó bortokainak felosztásáról és a felfedező leszármazottainak nagyratörő álmairól és útjairól a Kisalfold.hu cikkében olvashattok még bővebben.