Talán nem is gondolnánk, de az ünnepségen nem lehet csak úgy részt venni. Jegyet kell rá váltani, csak azután csatlakozhatunk "a paradicsom őrülethez". Ez pedig reggel 9 óra körül veszi kezdetét Bunol főterén, a Plaza del Pueblon, illetve a Calle Cid nevű téren. Ekkor állítják fel az úgy nevezett palo-jabónt, ami egy magas csúszós (zsíros) rúd, aminek a végén nem más található, mint egy méretes sonka. 

A fesztiválozóknak 9-től az a feladatuk, hogy valahogy megmásszák ezt a rudat és megszerezzék a sonkát. Persze ez a legtöbb esetben nem sikerül, de mindenki próbálkozik. Egészen addig, míg 11 órakor egy kisebb tűzijáték el nem indítja azokat a teherautókat, melyek több mint 100 tonnányi túlérett, étkezési célra már nem alkalmas (ezt fontos kiemelni) paradicsomot zúdítanak a két térre és az utcákra.
Az elkövetkező egy órában itt folyik a sikítozástól, nevetéstől, kiabálástól hangos paradicsomos fogócska, amibe csapatként és egyénileg is részt vehetünk, egészen a következő tűzijáték jelzéséig.

A profi La Tomatina versenyzők szerint az, aki napokkal vagy hetettek később nem talál paradicsomdarabkákat a hajában, az orrában, a körme alatt, vagy a lábujjai között, az nem adott bele apait-anyait, és nem igazán vett részt a paradicsomharcban.

Fürödni is lehet

Nem csak a paradicsomban lehet fürödni, hanem a harc után tusolni is lehet Bunol városvezetésének köszönhetően, akik nyilvános tusolókat állítottak fel a "harctértől" nem messze. Erre azért volt szükség, hogy a résztvevők némileg tisztábban tudjanak a vonaton vagy buszon hazautazni.

Egyébként tanácsos olyan ruhát felvenni a csatára, amit nem sajnálunk, de mivel a dobálás néha elfajulhat, ezért érdemes rétegesen öltözni. Nőknek szűkebb sportmelltartó vagy fürdőruha, férfiaknak úszónadrág. Alattomosak ezek a paradicsomok.

Alapfelszerelésként pedig ne maradjon otthon az úszószemüveg.

Lehetőség szerint az ékszereinket is hagyjuk otthon, főleg a karikafülbevalót; ne kísértsük vele a szerencsénket. És ami fontos még, hogy ellenőrizzük a biztosításunkat, kiterjed-e fesztiválon szerzett sérülésekre is.

Paradicsom mindenhonnan érkezhet

A Lonely Planet oldal La Tomatina ismertetője szerint, aki betartja az íratlan szabályokat, az a csata ideje alatt nem rántja le direkt a ruhát másokról; mielőtt eldobja a paradicsomokat összenyomja őket, így nem okoz sérülést másokban, és felfelé is figyel. Hogy miért? Mert az utcákban lakó emberek sokszor a saját paradicsomkészleteikkel is igyekeznek megküldni a lent csatázókat. Ha pedig elhangzik a második tűzijáték, nincs több dobálás, a csatának vége. 

Honnan ered az ötelet?

A La Tomatina honlapja szerint a fesztivál ötlete 1945-ben fogant meg a helyiek fejében azután, hogy egy parádé alkalmával egy zöldséges stand áldozatául esett a felvillanyozódott tömegnek. Ezek után a város lakói évről évre újra eljátszották a kajacsatát, paradicsomot hozva magukkal otthonról. 

A kis helyi fesztivált 1950-ben betiltották, aminek egy tüntetés lett a vége, "paradicsom temetés" címmel. Ez az 1957-es esemény indította el végül a La Tomatina hivatalos fesztivállá válását. A végeredmény pedig az lett, hogy 2013 óta jegyet kell váltani az eseményre, hogy a versenyzőszám ne haladja meg a még kezelhető 20 ezres létszámot. 

Ha már régóta tervezitek, hogy egyszer részt vesztek a La Tomatina fesztiválon, de idén nem jött össze, akkor keressétek fel a fesztivál hivatalos honlapját és könyvjelzőzzétek be. A jegyárusítás az esemény előtt pár hónappal indul, de gyorsan elkapkodják a jegyeket, így nem árt résen lenni és figyelni az oldalt.