Az első helyszín, amit a "Hanna" című akció-thriller című filmből is ismerhetünk, Délkelet-Berlinben található. Az eredetileg kelet-német szocialista kormány által 1969-ben VEB Kulturpark Plänterwald néven épített „Kulti" vidámpark a berlini fal leomlását követően még 20 évig működött. A kommunista korszak során virágzott, évente 1,7 millió látogatót fogadott.

A nem teljesen tiszta hátterű vidámpark-üzemeltető, Norbert Witte 1991-ben átvette a parkot, és a Spreepark nevet adta neki. Az aszfaltozott felületeket füves tájra cserélte tavakkal, több helyre életnagyságú dinoszaurusz szobrokat állítatott, és sok vidámparki járgányt, játékot és körhintát a Párizs melletti Mirapolis vidámparkból hozott át ide. De Witte sajnos kétes ügyekbe keveredett, és bűnözői mivolta, no meg az egyre csökkenő látogatószám miatt a Spreepark 2002-ben bezárt, Witte-et pedig két évvel később kokaincsempészet vádjával bíróság elé állították.

A leállás eredményeként az elhagyatott vidámparkot lassan visszahódította a természet, és idővel el is hordták a mozdítható elemeit. De még így is remek fotózási témát biztosít azoknak, akik oda vannak az elhagyott urbánus helyszínekért.

Már az odajutás is félelemetes

A Szörnyek Tárháza egy romosnak tűnő udvar és raktárépület, ahol hatalmas robotlények, csörömpölő fémszobrok és rovarszerű (rém)álomgépezetek népesítik be a sarkokat és fordulókat, a lépcsők alatti sötét teret.

A helyszínt a Dead Pigeon Collective (Halott Galamb Kollektíva) nevű művészeti csoport hozta létre és tartja fenn - a falakat is ők koptatták, a falragaszokat is a tagok csapták fel, ablakokat törtek és téglákat vertek ki - mindent a rémes hangulatért. De a málladozó udvar és a raktár nem egyszerűen egy kiállítás, hanem egyszerre színház is, ahol a maskarába öltözött művészek minden csütörtökön és pénteken este várják azokat az érdeklődőket, akik nem ilyednek meg a saját árnyékuktól.

Ugyanis már a helyszínre való eljutás is félelmetes. A nyüzsgő városból, sötét sikátorokon keresztül kell eljutni a rémalakok tárházáig, és a bejáratnak tűnő kapunál néha-néha fura alakok lófrálnak, persze ők is a Halott Galamb tagjai, de ki tudja.

Mélyen Berlin alatt

Furcsa érzés bemenni egy sötét, félig felrobbantott bunkerbe, látni a falból kiálló lépcsőmaradványokat és a semmibe lógó kábeleket, átvágni a törmeléken és közben több méteren keresztül a földbe mélyesztett lyukakat kerülgetni. Felnyitja az ember szemét, ha le kell kucorodnia egy légitámadási bunkerben és meg kell tapasztalnia milyen érzés lehetett, amikor tényleg éles volt a helyzet.

És ez csak néhány példa a Berliner Unterwelten túrái közül, amit csoportoknak kínálnak. A múzeum túrákat kínál Berlin legfontosabb földalatti építményeihez, mint például a város alatti bunkerek, az elhagyott metróállomások, a második világháborúig visszanyúló légitámadási óvóhelyek és a hidegháború idején Kelet-Németországból embercsempészéshez használt alagutak. A túra oldalt 1997-ben hozták létre, és máig nagy népszerűségnek örvend, mert a kínálata mindig bővül valamilyen földalatti látványossággal.

Anne Frankot senki nem bántja

A híres berlini Hackescher Markt északi oldalán található a Hackeschen Höfe bejárata, amely egy sor, egymással összefüggő szecessziós udvar - mint nálunk a Gozsdu - ahol szórakozni, vacsorázni, sörözni és koktélozni is lehet. Az utcán egy kicsit tovább haladva, de egy teljesen más, rejtett udvarban találjuk Berlin street art oázisát. Nincs hivalkodó bejárata, aki nem tudja mit keres, talán el is sétál mellette. De ennek ellenére a berlini utca művészek legfelkapottabb helye.

A Haus Schwarzenberg melletti sikátorban a "kiállított" művek szinte hetente változnak. A művészek új darabokat festenek vagy spréznek fel, falragaszok és stencilezések kerülnek fel a falfelületekre. Olyan híres utcai művészek fordulnak meg itt, mint például El Bocho, Miss Van, Stinkfish és Otto Schade. De a sikátornak van egy állandó alkotása is; Jimmy C híres Anne Frank-festménye mindig érintetlen, soha senki nem sprézi össze.