Svédország első nukleáris reaktora, földalatti étterem, ahol megízlelhetjük a vikingek ételeit, halott svéd nemesek egy ház falán, egy morbid kiállítás koponyákkal és Stockholm legkisebb szobrocskája, ami nem Kolodko, hanem Eriksson. Ezeket az érdekességeket gyűjtöttük most egy csokorba.
A második világháború utáni fegyverkezési verseny eredményeképpen Svédországban is megépítették az első atomreaktort, a Reaktor 1-et, vagyis az R1-et, 25 méterrel közvetlenül a KTH Királyi Műszaki Intézet alatt.
Ekkor amikor még nagyon gyerekcipőben járt a nukleáris reakciók tanulmányozása, az intézmény 1 km-es körzetben mintegy 40 000 ember élt. Ennek ellenére a hidegháború és a nukleáris fegyverkezés mámorító napjaiban elviselhető kockázatnak számított a KTH tudósai számára, hogy a reakciókat tanulmányozhassák.
A reaktort 1954. július 13-án indították be, és egészen az 1970-es évekig használták kutatási célokra. Végül Stockholm közelsége miatt zárták be. A reaktorcsarnok 2007 óta a KTH Tudományos és Műszaki Múzeumon keresztül volt látogatható és modern művészeti és táncelőadások népszerű helyszíne, de 2018 óta kevés hírt találni róla; nem tudtuk meg, hogy látogatható-e jelenleg.
Aifur, ahol életre kel a viking korszak
Stockholm szívében, az Óváros közepén találni egy furcsa, viking rúnákkal borított táblát, ami mellett elhaladva, és leereszkedve a lépcsőn, egy sötét pincébe jutunk. Ott aztán, a gyertyalángos félhomályban báránybőrrel borított fapadok, dárdák, kardok és pajzsok, valamint finomságokkal megrakott tálak várnak ránk. Ez az Aifur étterem, ahol a viking korszak ételeit és italait kóstolhatjuk, filmbe illő dekoráció közepette.
Azokat, akik előre foglaltak asztalt, kürttel jelentik be a terem bejáratánál, és hangos üdvözlést kapnak a többi vendégtől. A menünk szereplő ételek pedig minden egy viking legendához, vagy történelmi személyhez kapcsolódnak, illetve a fogások többsége is a korszakban fellelhető húsokkal és zöldségekkel készül. Az Aifur felettébb kedvelt hely, így érdemes már egy hónappal előbb lefoglalni ide az asztalt. De ha csak a hangulat kedvéért jövünk, akkor a pult mellett talán kiszolgálnak egy jó kupa sörrel.
Színezz számok szerint!
A városban van egy torony, mely a Telefonplan névre hallgat. Ennek az építménynek az érdekessége, hogy az egyetlen olyan állandó fényinstallációval ellátott toronyról van szó, amit bárki vezérelhet a telefonjára letöltött applikációval. A Color by Numbers szivárványszínű installációt 2006-ban telepítették a 20 emeletes torony felső részének ablakaiba. Az okostelefon-alkalmazáson keresztül bármilyen árnyalatot rendelhetünk, és a megvalósulását a helyszínen állva, vagy webkamerán keresztül is láthatjuk. De a helyiek okostelefon nélkül is átszínezhetik a város látképét, egy ingyenes szám felhívásával. A színeket a billentyűzettel adhatják meg.
A torony fényei Dél-Stockholm minden szegletéből láthatók, a cél pedig az volt vele, hogy létrejöjjön egy egyszerű, de menő városi hackelés, amellyel a polgárok és a látogatók egyaránt kapcsolatba léphetnek a gyakran elidegenítő városi környezettel.
Halott nemesek a vörös házfalon
Az óvárosban, melynek neve Gamla Stan, gyönyörű történelmi épületek állnak, amik sokat tudnának mesélni Svédország történetéről, a véres háborúkról Dániával szemben. Bár sokan nem tudnak róla, de a Nagy téren (Stortorgeten) álló gyönyörű házak egyike bizony tényleg mesél.
A 13-15. századra visszanyúló jellegzetes, díszes homlokzatú házak egyike, a vörös téglás Ribbinska huset fehér, négyzetalakú kövekkel van díszítve. A legendák azt mondják, hogy ezek a fehér kövek a vörös falon, meggyilkolt svéd nemesek fejét ábrázolják. Azokét, akiket az 1520-as években fejeztek le, mikor Dánia meghódította Svédország területeit.
Titkos, de aki akarja az ismeri
A Järnepojke, vagyis a "Vasfiú" egy kis szobor Stockholm óvárosában, egy eldugott templomudvarban. Érdekessége, hogy ez a 15 centiméteres műalkotás Svédország legapróbb köztéri emlékműve. A bájos műalkotás egy kis asztalon, vagy padon ül egy nagyobb fémlapon, és a helyiek kedvence. Ahogy nálunk is a Kolodko miniszobrok némelyikéről, úgy erről az aprócska vasfiúról is gondoskodnak az erre lakók és járók.
Évszaktól függően ruhákat hoznak neki, télen kötött sapkát és sálat kap, nyáron napernyőt és napszemüveget. De pénzérmékkel és gyümölcsökkel is el szokták halmozni, mert a városi legenda szerint a fiú viszonozza a kedvességet.
A "Holdat néző fiút", amit ma már mindenki csak Järnpojke-nak nevez Liss Eriksson svéd művész készítette 1967-ben. Miután évek óta ugyanabban a házban élt, és ugyanarra az üres udvarra tekintett le minden nap, úgy döntött, hogy készít valamit, amire öröm lesz lepillantani. Így kapott örök formát Stockholm titkos vasfiucskája.