Akciófilmbe illő jelenet játszódott le nemrég Pozsony egyik forgalmas kikötőjében. Egy utas a kikötői ponton és a hajótest melletti résbe zuhant, és csupán egy magyar hajós lélekjelenlétének köszönheti, hogy épségben előkerült. A német férfi megható sorokkal köszönte meg megmentőjének az „új életét" – írja a Metropol.
A Duna második legnagyobb turistahajója, a DCS Amethyst Pozsonyban kötött ki június 6-án. Az este nyugodtan indult egy korai vacsorával, majd idegenvezetéssel a városban. A hajó éttermében szervizmenedzserként dolgozó Kuhajda Vilmos egyik munkatársával tért vissza este 10 körül a városból, éppen akkor, amikor a vendégek is. Ekkor történt a baleset.
Az egyik német utas, Wolfgang B. rossz irányba indult el, kiakasztotta a védőláncot, és egy szűk résen át egyenesen a kikötésre szolgáló vasmonstrum alá esett.
"Ez gyakorlatilag szinte egyenlő a biztos halállal, hacsak nem kiváló úszó valaki" – emlékezett vissza Vilmos. A 75 éves férfi azonban egyáltalán nem tudott úszni, ráadásul a derekára kötött kabát lecsúszott, és gúzsba kötötte a lábát. Annyi ereje még maradt, hogy egyszer segítségért kiáltson a szerkezet alól, mielőtt elnyelte volna a fekete mélység. Ráadásul a Dunának itt a legerősebb a sodrása, elérheti akár a 40 km/órát is, a folyó medre pedig 15 méter mély.
Vilmos nem tétovázott, pillanatok alatt felmérte a helyzetet, majd a fuldokló után vetette magát.
Egyenesen a koromsötét résbe. Szerencsére, korábban egy óceánjárón szolgált, ahol kötelező volt az életmentő-kiképzés.
"Szerencsétlent vitte a sodrás, és egy kicsit neki is csapta a ponton oldalának. Mire odaértem hozzá, már alig tudott kapaszkodni. Nagyjából 6-8 métert sodródott, mire el tudtam kapni" – emlékezett vissza Vilmos. "Megtanultam, hogy nem szabad egy fuldoklónak a kezét elkapni, mert magával ránt engem is. Ezért, miután a sötétben sikerült megtalálnom, a lábammal átkulcsoltam a mellkasát, így vártuk a segítséget." De még itt sem ért véget a mentés, ugyanis az idős turista pánikba esett, és kicsúszott a mentőövből, ezért újra Vilmosnak kellett őt visszahúznia a víz alól.
"Abban a pillanatban az hittem, mindketten meghalunk. Ha beszív minket a víz a másik ponton alá, akkor mindkettőnknek vége" – idézte fel borzongva a megmentő.
Egy kézzel tartotta mindkettőjüket, míg végül kihúzták őket a Dunából.
Wolgang B., a megmentett idős úr kézzel írott levélben mondott köszönetet megmentőjének.
A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának prevenciós munkatársa, Illés Zoltán szakember a következőket tanácsolja:
Ha baj van, akkor álljon meg egy pillanatra! Gondolkozzon, mielőtt cselekszik!
Először is hívjon segítséget: szóljon azonnal a vízimentőknek! Valaki közben tartsa szemmel a bajban levőt, hogy a mentők oda tudják navigálni a segítőt.
Egy bajba jutott ember nem biztos, hogy tud racionálisan gondolkodni. Ezért ne ússzon oda ész nélkül, mert a fuldokló könnyen magával ránthatja!
Mindig álljon készen, hogy ha kell, menteni tudja magát!
Próbáljon kommunikálni az illetővel, ha van rá lehetőség! Az emberi hang ilyenkor nagyon sokat segíthet.
Próbáljon valamit a keze ügyébe juttatni, amibe belekapaszkodhat. Ez lehet egy gumimatrac vagy akár egy nagyobb ág is.