A mély és hatalmas szakadék, amit ma már völgynek neveznek, körülbelül 35 000 évvel ezelőtt jött létre egy óriási vulkánkitörés eredményeképpen, mely szinte megállíthatatlanul végigpuszított a Földközi-tenger térségén. 

De amilyen találékony az ember, a 13. századtól ennek a szakadéknak is kiaknázta a lehetőségeit. Mivel a mély árok alján egy el nem apadó, erős sodrású folyócska rohant végig, a sorrentoi helyiek lisztőrlő malkomat építettek a szakadék aljára, hogy kihasználják a forrás erejét. A malmok végül mindenféle gabonát és magot megőröltek a vidéken élő embereknek. 

Miután a lisztörlő malmokat sikeresen felépítették és elindították, több más ipari tevékenység is megjelent a völgyben, hogy kiaknázza a mélyben zubogó vizet. Építettek a területre egy fűrészmalmot, ami a fafaragó és bútorkészítő mestereket látta el faalapanyaggal, illetve készült itt egy mosóház is, ahol az asszonyok tisztálkodhatak és moshattak.

De miután a liszt őrlés a völgy malmaiból áttevődött a közeli tészta malmokba, a mélyben lévő "településrész" szinte teljesen kiürült, az épületeket bezárták, elhagyták és 1940-től kezdve szépen lassan el is feljetették őket. 

Bezárásuk ókat a téglaépületeket szépen lassan, de agresszívan visszahódította a természet, mivel a csapadék és a páratartalom pont megfelelő az itt növő és tekergő növényeknek. A tátongó ablakú, üres belsejű épületek jelenleg úgy néznek ki, mintha egy olyan jövőt vetítenének előre, amit filmekben már nagyon sokszor láthattunk. Olyat, amiben a természet az úr, és az emberek már nem hódítanak.

A malmokat a Viale Enrico Caruso (ugyanez a neve egy közeli, bájos településnek is) hídról is szépen lehet látni, mely a kanyon fölött húzódik. Legutóbbi hírek szerint Sorrento városa 2019-ben megszavazta, hogy újjáépítik a malmokat, és biztonságossan látogathatóvá teszik a szakadék területét. A munkák már folyamatban vannak. 

Forrás: Atlasobscura.com