Egy csinosnak nem mondható, elsőre még veszélyesnek is tűnő sziklahasadékon kelünk át, talpunk alatt csúsznak a kövek, egyre sötétebb lesz, de valami visz, hajt előre. A szilafallal párhuzamosan férünk be, ha keresztbe fordulnánk, a vállunk beszorulna a keskeny vágatban. De ahogy kiérünk a fényre, eláll a szó: érintetlen táj hever előttünk, mintha az időben is visszaléptünk volna. A természet remekműve tárul elénk, a szlovén paradicsom.
Rejtély, hogy ezidáig miért is nem jártunk Szlovéniában. Mert az Alpok lábánál elterülő, az Adriai-tenger, Horvátország, Ausztria és Magyarország határolta országban - a Triglav és a Kamnik Alpok hazájában - fellengzősség nélkül, minden adott ahhoz, hogy a bakancsos turista, a családdal induló kiránduló, a tengerpartra vágyó is megtalálja mindazt, amiért rajong. Elsősorban azt a fantasztikus természeti környezetet, szinte érintetlen helyekkel, amire sokan vágyunk.
Persze nem mindegy, hogy milyen időszakban fedezzük fel az országot, hiszen a nyár itt is kiemelt szezon, ilyenkor megszaporodnak a turisták, és még a távolabbi helyeken, akár egy eldugott szurdokban is találkozunk bakancsos látogatók tucatjával. De az sem mindegy, hogy átlagos hétközbeni napokra vagy hétvégére időzítjük a vár-, barlang- vagy vízesés túrákat.
Az már májusban is jól látszik, ha több napra utazunk, célszerű mindezt a kevésbé frekventált napokra tenni, ilyenkor jóval kevesebben szeretnék egy időben megnézni a Száva vízesést, a Mostnica szurdokot, vagy a 200 méternél mélyebben fekvő Skocjan-barlangrendszert, amelyet természetes úton, a Reka folyó alkotott. De nézzük csak sorban ezeket a minden szempontból egyedi és lélegzetelállító csodákat!
Mostnica-szurdok, kanyon a Bohinji-tó felett
A Júlia-Alpok varázslatos kirándulóhelyeként emlegetik azt a négy kilométer hosszú, minden megerőltetés nélkül, könnyen bejárható kanyont, amelyet a Bohinji-tótól északra érünk el, Stara Fužina községből. A Triglav Nemzeti Parkban található kirándulóhelyet célszerű autóval megközelíteni, a falu végén található fizetős parkolóban hagyhatjuk négy kerekű társunkat, innen táblával jelzett úton, kavicsos ösvényen, az óriási méretű sziklák érintésével indulhatunk útnak.
Ha követjük a folyó hangját, el sem tévedhetünk, egy kilométer után a kőből készült Ördög-hidat is megcsodálhatjuk, amelyet a legenda szerint maga, az ördög rakott össze.... A nemzeti park, és a kanyon elején egy fizetős 'kaput' találunk, kedves idős úr mutatja meg egy térképen, merre is haladjunk, felvázolja a rövidebb, hosszabb túra lehetőségeket, és mindenképpen megnyugtat, hogy csak a táj szépségétől áll majd el a lélegzetünk, nem annak nehézségétől.
És valóban. Ahogy követjük a kristálytiszta, helyenként vad folyót, a Mostnicát, inkább egy elmélkedő, kellemes gyalogtúrán veszünk részt, mint sem komoly, fizikai akadályokkal küzdünk meg. Az ember nem hisz a szemének, keresi a jelzőket az égkékben, fűzöldben játszó vízre, a kellemes ösvényekre, a kisebb sziklaszirtekre. Olyan mesés és varázslatos minden, úgy fogynak talpunk alatt a kilométerek, hogy szinte észre sem vesszük, és már meg is tettük a táv felét.
Itt huppanhatunk le a közelebbi étterem (a másik, a már magasabban fekvő Voje-menedékházban működik) napsütötte teraszán, már amennyiben van nálunk készpénz, ugyanis már ide sem ér el a kártyás fizetési rendszer jele. Ha mégsem tudnánk itt hideg sörhöz jutni, a favályúban csörgedező patakból vett jéghideg vízzel vigasztalódjunk, majszoljuk el otthonról hozott szendvicseinket vagy épp a csúcs csokit, amennyiben ez a cél. Mert hogy innen még néhány órás folytatással érhetjük el a Voje-vízesést, idilli fekvésű legelőkön keresztül.
Az étteremtől a folyó másik oldalán vezet a visszafelé út, ahol újfent rácsodálkozhatunk a természetes kő elefántra, amely ideátról - valljuk be - már kevéssé hasonlít egy, az orrát vízbe lógató élőlényre. De mindegy, hiszen felfelé már megcsodálhattuk, és beazonosíthattuk.
Nagyjából egy óra alatt jutunk vissza a kiindulópontig, s ha úgy terveztük, hogy aznap még beiktatunk egy vízesés túrát is, történetesen a Slap Slavica, népszerű nevén Slavica-, azaz Száva-vízesést, nem árt igyekeznünk.
A Száva-vízesés - az ijesztően szép zuhatag
Talán nem meglepő fordulat, hogy ahol magas hegy és folyó is van, a kettő találkozásánál bizony zuhatag is lesz. Szlovénia zuhatagokban is bővelkedik, ebből az egyik legnépszerűbb a Száva-vízesés, ami egy 60 méter magasról lezuduló smaragdzöld víztömeg. A Bohinji-tó nyugati oldalán, egy sziklakatlanban fekvő vízeséshez nagyjából 30 perces sétával jutunk fel, áprilistól októberig belépőjegy ellenében.
Ez a túra már kissé megerőltetőbb lesz, mint az előző: murvás úton jutunk el a szinte végtelen hosszúságú lépcsősorig, s ha nem is jelentős, de 130 méteres szintkülönbséggel kell számolnunk. Szerencsére felfelé haladva több pihenőhelyet is találunk, nyugodtan álljunk ki, töltődjünk energiával a bükkerdő padjain, szükségünk lesz rá. De ha bírjuk szusszal, akkor is érdemes megállni helyenként, ugyanis bizonyos magasságból már felvillan a gyönyörű Bohinji-tó víztükre. S ahogy felfelé törünk, már egyre hangosabb és dübörgőbb lesz a Száva, egyre párásabb lesz a levegő, és nemsokára elérjük a függőleges sziklafalról lezúduló vízesést.
Ne csodálkozzunk, ott fent olyan a táj, mintha mindig ködben lenne: a vízpára nemcsak lent gomolyog, de a bőrünkön is érezhető. Különösen akkor, ha elmerészkedünk a vízesés fölé magasodó kilátó legtávolabbi pontjáig. Lefelé már lényegesen könnyebb lesz az út, bár a lépcsősort itt sem tudjuk kihagyni, az élmény minden tekintetben felülírja a kisebb térdfájdalmakat....
(A folytatásban az érintetlen és vad Pokljuka-szoros mesebeli vidékről és az elképesztő mélységű Skocjan-barlangről írunk majd.)