A következő telihold május 16-ára, hétfőre esik, de egy ritkább jelenséget is megfigyelhetünk aznap hajnalban. Teljes holdfogyatkozás kezdődik, amit hazánkból is láthatunk holdnyugta előtt részleges holdfogyatkozásként, írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
De mi is az a holdfogyatkozás, és miért tűnik ilyen misztikus jelenségnek? A Föld Nap körüli keringése során egy év alatt többször kerül éppen a Hold és csillagunk közé. Ilyenkor figyelhetjük meg teljes pompájában a teliholdat. Ez mégsem okoz fogyatkozást, mivel a Hold Föld körüli pályája nem esik a Föld keringési síkjába, azzal kis szöget zár be, vagyis a telihold kevéssel ugyan, de a Föld által vetett árnyék alá vagy épp fölé kerül. Időről időre azonban központi csillagunktól a Föld középpontján keresztül húzott képzeletbeli egyenes éppen a Hold felé mutat, az égitestek ilyenkor pontosan egy síkba esnek. Ekkor következik be a holdfogyatkozás.
Hogyan figyeljük meg a holdfogyatkozásokat? Szerencsére nincs szükségünk speciális felszerelésre, szemben a napfogyatkozás megfigyelésével. Elég, ha feltekintünk az égre. Könnyű lesz megtalálni, a telihold lesz a legfényesebben tündöklő égitest. Május 16-án, közép-európai idő (nyári időszámítás) szerint hajnali 4:27-kor figyelhetjük meg (2:27 UT) a részleges fogyatkozási fázis kezdetét, érdemes tehát korán kelni. A jelenségre a maga teljességében 5:29–6:11-6:53 óra között kerül sor, ez azonban legnagyobb sajnálatunkra hazánkból már nem lesz látható, a Hold 5:07-kor lenyugszik a nyugati-délnyugati horizonton.
Mire is számítsunk a megfigyelésnél? Egy sok körülménnyel nehezített, de annál egzotikusabb jelenséget láthatunk. A részleges fázis kezdetén Holdunk már csak 5 fokkal tartózkodik a horizont fölött. Átellenben, a hajnali keleti égen a Vénusz és a Jupiter még fényesen tündököl, de már csak a legfényesebb csillagok látszanak. Nem nehéz geometriailag elképzelnünk, hogy holdfogyatkozáskor, amikor a Hold éppen lenyugszik, a Nap felkel az ég átellenes oldalán. Azért van ez így, mert egy egyenesbe esik a Nap, a Föld és a Hold. Így mire a Hold horizontközelbe ér, az eget már a kelni készülő Nap fénye varázsolja világosra. A jelenség csak teljesen szabad délnyugati látóhatár mellett figyelhető meg. Binokulárban és kis távcsőben azonban mindenképpen megkapó látvány lesz az egyre nagyobb fázist öltő fogyatkozási holdsarló, ahogy a horizont tereptárgyai fölött lebeg.
A Nap, a Föld és a Hold alkotta rendszerben a fogyatkozások nem is olyan ritkák, mint hinnénk. Kevesen tudják, hogy napfogyatkozásból például több van, mint holdfogyatkozásból. Sajnos azonban ritkábban lehetünk tanúi ennek a különleges égi jelenségnek, mivel a Hold Földre vetített árnyéka jelentősen kisebb, ezért bolygónk felszínén csupán egy keskeny sávban figyelhető meg teljes mértékben. Nem csoda, hogy a napfogyatkozás népszerűbb, mert vitán felül sokkal látványosabb, ahogyan a Hold korongja eltakarja éltető csillagunkat, alkonyati félhomályba borítva a tájat.
A Hold fogyatkozása kevésbé drámai, ugyanakkor sokkal nagyobb területen észlelhető, a teljes holdfogyatkozás is szinte a fél világon, mivel a Föld árnyéka képes égi kísérőnket teljesen beborítani. Ezért láthatunk akár minden évben teljes holdfogyatkozást. Vagyis csak láthatnánk.