Bár az augusztusi Perszeidák a legismertebb meteorraj, nem csak a nyár végén lehet részünk látványos csillaghullásban. Az Éta Aquaridák, amely nagyjából április végétől május közepéig tart, épp a napokban éri el a tetőpontját, és tiszta égbolt esetén akár szabad szemmel is lehetőségünk lesz elkapni egy-egy hullócsillagot.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló szerint május 6-án, nem sokkal hajnalhasadás előtt lesz a legnagyobb esélyünk, hogy csillaghullást lássunk, de a space.com cikke szerint a tetőpont körül több napig is érdemes lesz figyelni az eget reggelente. Ebben az időszakban az elméletileg látható hullócsillagok száma eléri az óránkénti 50-et, ám a gyakorlatban inkább ennek negyedére-ötödére számítsunk. Minél sötétebb az égbolt, annál nagyobb az esélyünk, hogy elcsípjük. Ha lehetséges, próbáljunk meg egy olyan helyet találni, ami távol van a város fényeitől. A NASA egyik munkatársa, Bill Cooke szerint a csillaghullás megtekintésének legjobb módja, ha leterítünk egy pokrócot, és hanyatt fekve nézzük az eget; így fogható be az ég legnagyobb szelete, és a nyakunkat sem erőltetjük meg. A csillagászok másik fontos tanácsa, hogy öltözzünk melegen: a sikeres észlelések fő ellensége a felhőkön kívül a hideg.
A meteorzáporokat egyébként a légkörben elégő porszemcsék felvillanása okozza. Akkor fordulnak elő, amikor a Föld keresztezi az üstökösök útját, amelyek port hagynak maguk után a pályájukon. Ezért történnek bizonyos dátumokon, és ezért tűnnek úgy, mintha az ég egy bizonyos pontjáról indulnának ki. Az Eta Aquaridák meteorraj a Halley-üstököshöz kapcsolódik, de azok a hullócsillagok, amelyeket a napokban láthatunk az égen, több száz évvel ezelőtt váltak le a Halley-üstökösről.
Magát a Halley-üstököst (tehát nem csak az általa okozott meteorzáport) utoljára 36 éve, 1986-ban lehetett látni. Körülbelül 75 év kell ahhoz, hogy egyszer megkerülje a Napot, így a következő alkalom, hogy láthassuk, 2061 nyarán lesz. Addig is minden évben megcsodálhatjuk a hátrahagyott "kozmikus szemete" által okozott látványos égi jelenséget.
Honnan származik a meteorzápor neve? Ha megfigyeljük a hullócsillagok érkezési irányát, azok nagyjából egy pontban metszik egymást: ez a radiánspont, s ennek pozíciójáról nevezik el a rajokat. A Perseidák radiánspontja a Perseus csillagképben van, az Éta Aquaridáké az Aquarius (Vízöntő) csillagkép éta nevű csillagánál.