Dublinban lakunk és dolgozunk hosszú évek óta, nemrég kezdtük közös életünket a párommal. Alig egy éves házasokként megbeszéltük, hogy felkerekedünk Brazíliába és meglátogatjuk a szüleit, hiszen sem engem, sem az unokájukat nem látták még ezidáig. Hosszú utat tettünk meg a kisgyermekünkkel, aki egész jól bírta a repülést és a sok átszállást, pedig még egy járatunk ki is maradt. Dublinbòl indultunk Frankfurtba, onnan Sao Pauloba s tovàbb a végcélhoz, férjem szülővárosához, Belo Horizonte-ba. 

Az utazásunk összesen 17 òrán át tartott, ès a repjegy hàrmunknak 1250 euro volt, feladott poggyàsz nèlkül. Ezzel szemben, ha átszállás nélkül utaztunk volna bőröndökkel együtt, akkor már 3500 euronál tartottunk volna. Három hónapra tervezünk maradni, és bár még csak harmadik hete vagyunk itt, már eddig is sokat tanultam és tapasztaltam a brazil kultúrával kapcsolatban - mesélte Enikő a beszélgetés készültekor.

Belo Horizonte egy tenger nèlküli nagyvàros, rengeteg magas èpülettel ès sok pàlmafàval, melyek némiképp egyensùlyozzàk a betonrengeteget.

Itt most búcsúzik a nyár, bár màrciust írunk. A hőmérő szinte mindig 28 ès 32 fokot mér, és az eső is elkerült eddig bennünket.

A városban mély a szegények és gazdagok közti szakadék, és ezt látni is lehet. Minden kerìtèst villanypásztorral szereltek fel, és ez a tudat a magyar kisgyermekes édesanyában nem kevés félelmet ébresztett. Az utcàkon sétálva szintén vegyes érzelmek fogták el, amikor látta a rengeteg hajlèktalant odakint feküdni a koszban, majd kicsit odébb - a Praca de Papa tèren, ahonnan belàtni a vàrost -, hirtelen csend, nyugalom, és jól öltözött emberek fogadták.

A Praca de Papa egyébként egy rendkívül fontos tér a Mangabeiras városnegyedben, mivel kikapcsolódási, sportolási helyet biztosít a város lakóinak, a fiataloknak és a turistáknak is. Bár a nevét  eredetileg az állam egyik korábbi vezetőjéről Israel Pinheiro-ról kapta, 1980-ban, miután II. János Pál pápa idelátogatott a teret átnevezték. Ezután a tér Belo Horizonte egyik főattrakciójává vált.

Enikő néhány gondolata a brazil étkezésekről

A brazil reggeli àltalàban változatos gyümölcsökkel - papaya, ananàsz, mangò, narancs - ès sokfèle kenyèrrel kerül az asztalra, melyek közül a Pão de queijo a legismertebb kenyerük. Az ebèd mindig rizs, csirkehùs, marhahùs, fekete vagy barna bab, némi zöldsèggel vagy salátával. Húst hússal ehetnék, ha bìrnàm a fehérjét és a szénhidrátot, ám miután nem bìrom, ìgy inkàbb sok gyümölcsöt és zöldsèget eszem, van belőle választás bőven. De azért a jòìzű kenyereket sem hagyom ki, mint igazi magyar.

Kerül az asztalra néha egy specialítás is, de nem olyan gyakran, mert sokáig kell főzni. Ez a hìres Feijoada, mely pácolt sertés- és marhahúsból készül. Nagy lábosokban főzik, feketebabbal kísérve, és rizzsel, szalonnával, farofával (pirított maniókaliszt), valamint naranccsal szolgálják fel. Azért is különleges fogás, mert van úgy, hogy sokszor egèsz èjjel főzik a hatalmas adagokat, amiket aztán másnap eladásra kínálnak fel, a bevételt pedig egy számukra fontos, rászoruló személy, vagy egy nemes ügy javára fordítják. 

Családban marad

A brazil emberek életében kiemelt szerepet tölt be a család, így teljesen termèszetes, hogy a gyerekek felnőve is együtt laknak a szüleikkel, vagy ha mégis elköltöznek, akkor visszajárnak ápolni, vigyázni rájuk. Most, három hónapig mi is így teszünk, és bevallom nekem ez nagyon nagy kihìvàs, főként olyan magyar nőként, aki fiatal kora òta külön lakik a csalàdjától - osztotta meg gondolatait Enikő.

Majd így folytatta: Ami elsőre megfogott Belo Horizonte városában, az a piac volt. Na, ott aztàn volt minden, a seprűtől a viràgon àt, a hùsoktól a zamatos zöldsègekig, gyümölcsökig és illatos fűszerekig; amire az embernek csak szüksége lehet. Szeretem a piactéri kellemes nyüzsgést, a  napsütèst, a pàlmafàk kelemes zöldjét, az ízletes gyümölcsöket és óh igen, a brazil zenét, már ha persze nem arra ébredek éjjel - mesélte nevetve.

A brazilok alapjában véve kedves emberek, ám a közbiztonsàg hiànya miatt sok időt töltök a lakásban, megrémiszt a villanykerìtès, elszomorít a sok hajlèktalan látványa, és a kosz az erős szagokkal vegyítve.  

Férjem családja igyekszik a kedvemben járni, nagyon kedvesek, odafigyelnek ràm, folyamatosan etetnènek, és a gyermek a család mindene. A kis Hannah csodájára jár az egész rokonság. Amit nehezen viselek, hogy a legtöbben a nagyon nagy meleg miatt a hàzban maradnak szinte egèsz nap, ennek okán én is ritkán mozdulok ki. Ha nem lenne a hàzhoz tartozò kis medence, valòszìnű hamar depressziòba esnék. Így aztán mikor nem megyünk sehova, a medencèben hűsölünk.

Majd elfelejtettem, a kávé nagyon brazil (közepesen savas, amely a 600-1200 méter tengerszint feletti magasságú termőterületnek köszönhető - a szerk.) és nagyon jóízű! Folyamatosan ezt isszuk. És a brazilok kedvenc időtöltése is a kávézás, reggeltől estig, bármikor és bárhol képesek kávét fogyasztani.

Brazíliában ha egy csésze kávét szeretnénk, akkor cafezinho-t kérünk. Ezzel kínálják meg a vendégeket az összejöveteleken, és erre hívják meg egymást a kávéházakban (botequim/boteco) a barátok. Ha Brazíliába látogatunk a közeljövőben tegyünk úgy, mint Enikőék, kávézzunk és ezzel máris közelebb kerülünk a kultúrához.

Lejegyezte: Frenyó Krisztina

A nyitókép csak illusztráció - Nyárvégi pillanatkép Belo Horizonte belvárosából - Shutterstock.com / Luis War