Ezek a különös állatok a Kongói Demokratikus Köztársaság esőerdeiben élnek - sajnos egyre kevesebben. Az okapi erősen veszélyeztetett faj, melyet a kihalás fenyeget. A kutatók becslése szerint populációja felére csökkenthetett az elmúlt két évtizedben.
A Kongóban található Ituri esőerdő az egyetlen hely, ahol vadon megfigyelhető a bennszülöttek által erdei zsiráfnak nevezett állat, mely valójában olyan, mintha az egyik őse zebra, a másik pedig szarvas lenne. A faj azonban a zsiráffal áll rokonságban, és tökéletesen alkalmazkodott élőhelyének nedves éghajlatához. Vastag, olajos bundája száraz marad az esőben is, rövid szarvacskáit bőr borítja. Illatmirigyei is vannak a patái alján, amelyek segítségével megjelöli a területét.
A farán lévő barna és fehér csíkok a fákon átszűrődő napfénycsíkok megjelenését utánozzák, ezek segítségével bele tud olvadni környezetébe, vagyis a sűrű növényzetbe. Tápláléka gyümölcsökből, rügyekből, levelekből, gallyakból és egyéb növényzetből áll. Csakúgy, mint a zsiráfnak és a tehénnek, az okapinak is négyrekeszes gyomra van, amely segíti a kemény növények emésztését. Hosszú, izmos nyelvével, csakúgy, mint a zsiráf, képes lecsavarni a mégoly húsos és kemény leveleket is az ágakról. Egy okapi naponta 25-30 kiló élelmet is elfogyaszt.
Magányos állat, jobban szeret egyedül lenni, de időnként kis csapatokba gyűlik, ilyenkor az egyedek viselkedése egészen olyan, mintha játszanának. Az okapimamák rendszerint egyetlen borjat hoznak a világra, és a bébi már 30 perccel a születése után képes járni, de legalább egy hónapos koráig nincs széklete - hogy annak szaga ne vonzza a ragadozókat. A borjak köhögnek és fütyülnek, amikor anyjuk távol van, anyjuk viszont emberi fül számára érzékelhetetlen hangon kommunikál velük. Hat hónapos korukat elérve a borjaknak már önmagukról kell gondoskodniuk.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió a veszélyeztetett fajok között tartja számon. Bár rejtőzködő életmódjuk miatt nem könnyű számukat megbecsülni, ez a tudósok szerint egész biztosan csökken. Hiába tilos, az orvvadászok bőrükért és húsukért is kilövik őket. Bár nem világos, hányan maradtak a vadonban, a tudósok becslése szerint populációjuk felére csökkenthettek az elmúlt két évtizedben. A gyakori zavargások miatt ugyanis a Kongói Demokratikus Köztársaságban egyre nehezebb betartatni a vadvédelmi törvényeket.
Forrás: nationalgeographic.com