A fiatal hosszúszárnyú bálnát az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalánál, a Trinity-sziget közelében vették észre a kutatók, amikor a Crystal Endeavor hajóval térképezték fel a tájat – írja az MTI a The Guardian online cikke szerint.

A kolumbiai antarktiszi kutatóprogram tudósai, Logan Pallin és Natalia Botero-Acosta megközelítették az állatot, hogy bőrmintát vegyenek tőle, meghatározzák az eredetét, a nemét, a kortizolszintjét és az étrendjét. Ekkor vették észre, hogy az emlős hátúszója hiányzik, és halászhálót, illetve bójákat vonszol magával, melyek összevagdosták a bőrét. Becslésük szerint a bálna 18 hónapos, valószínűleg először indult vándorútjára egyedül, és a dél-amerikai partok mentén kilométerek ezrein át cipelte magával a halászholmit.

Bár látszott, hogy küszködve úszik, és már nem fog sokáig élni, nem tudtak rajta segíteni.

A hálót és a bójákat csak szakképzett személyzet tudja úgy leszedni az állatról, hogy közben se neki sem pedig az embernek ne essen baja. IIyen csoport és felszerelés pedig nem áll rendelkezésre a Déli-sarkvidéken. Miután a vadászat megtizedelte a számukat, lassan, nagyon lassan, a hosszúszárnyú bálnák populációja mégis gyarapodásnak indult. A klímaváltozás azonban hatással van a táplálékuk elhelyezkedésére, ezért a bálnák egyre gyakrabban kénytelenek olyan zónákon át vándorolni, ahol emberek halásznak. A tudósok arra hívták fel a figyelmet, hogy a halászok figyelmesebben helyezzék ki a hálóikat, ne rakják ki őket a bálnák szokásos útvonalaira.