A mandragóra szár nélküli, évelő gyógynövény, nagy karógyökerekkel, amelyek akár fél méter hosszúra is megnőhetnek. A virágok fürtben kelnek ki a növény közepéből, és fajtól függően a sárgászöldtől a kékesliláig terjednek. Az édes illatú gyümölcsei kis sárga almára emlékeztetnek. Kifejezetten szépek, csak az a baj, hogy erősen mérgezőek. Olyan alkaloidokat, szkopolamint, hioszciamint, atropint és mandragorint tartalmaz, amelyek erős hatással vannak a központi idegrendszerre.

Altató és fájdalomcsillapító növényként használták sok száz éven át, bár féltek is tőle, mert erős kábító, hallucinogén mérgei könnyen halálhoz vezettek. A mandragórának hat faja van, többnyire Dél-Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt. A legismertebb fajok a Mandragara officinarum és a M. autumnalis, előbbi tavasszal, utóbbi pedig ősszel virágzik. Sokáig a Földközi-tenger térségének legmisztikusabb gyógynövénye volt. Bogyóit az arabok az „ördög almájának" nevezték. Csodatévő hatását a közel-keleti írások gyakran említették. A mandragóráról szóló utalások találhatók a korai mezopotámiai, görög, óhéber, római, egyiptomi, arab és más szövegekben is. Mandragóragyökér-díszítést találtak Tutanhamon sírjában.

A középkorban Európa legjelentősebb gyógynövénye volt, amelyről azt tartották, hogy gyakorlatilag mindent meg tud gyógyítani, a meddőségtől és álmatlanságig, jósolni is lehet a szirmaiból, sőt a katonákat is megvédi a csatában. Varázslatos erejét olyan erősnek tartották, hogy nem merték kihúzni a földből.

Azt terjesztették róla, hogy amikor a földből ki akarják emelni sikoltozni kezd, s hangja bárkit megöl, aki hallótávolságon belül van. Ezért a középkorban csak a holdfényben merték a gyökerével együtt kiemelni a földből, s ezt nem is emberek, hanem kutyák csinálták hangos trombitaszó mellett.

Mivel a gyökerének emberi alakja van szentül meg voltak róla győződve, hogy képes bárkit megvédeni a különféle betegségektől. Emiatt pedig sokan a nyakukban viselték, mint egy szent és védelmet biztosító amulettet. Az ilyen gyökerek nagyon drágák voltak, ezért hamisították is, mindent mandragórának adtak el aminek a gyökere kicsit is hasonlított az emberi formára. A drága pénzen vásárolt amulettet kis fadobozban tartották sok éven át. De fontos volt a mandragóra-embert minden pénteken megfürdetni, mert ennek elmulasztása ismét csak sikoltozáshoz vezetett. Az értékes fürdővizet aztán eladhatták terhes nőknek, hogy elfogyasztásával megkönnyítsék a szülést.

Egyes kultúrákban a mandragóra kifejezés együtt járt az ördöggel, miközben másik helyen a negatív energiák, a betegség és a megszállottság elleni védelemként szolgált. Szárított gyökere a boldog otthon, és a jólét garanciája volt ezen kívül a házban felakasztott mandragóra megvédett a betegségektől és a gonosztól.

Az irodalomban is sokszor olvashatunk róla. A mandragóra segített Cleopátrának átaludni az időt amíg Antónius visszatér, Júlia tetszhalála, Machbet őrülete, vagy Trisztán és Izolda szerelmi bájitala sem másból készült mint a titokzatos mandragórából. A Bibliában vannak utalások arra is, hogy a mandragóra sárga gyümölcsének illata vágyat ébreszt. Az Odüsszeiában a görög varázslónő, Kirké a mandragórát használta fel arra, hogy Odüsszeusz embereit disznókká változtassa.