A különféle hüllők bámulatos képességein gyakran elámulhatunk. Most ezek közül mutatunk kettőt.
Jézus Krisztus-gyíkoknak a Corytophanidae családhoz tartozó Basiliscusokat nevezik, melyeket az a különleges képességük emel ki a többi hüllő közül, hogy tudnak a vízen járni - illetve futni. Persze nem végtelenségig, csak úgy 30-40 métert. Aztán lemerülnek, úsznak egy kicsit, majd újrakezdik a futkározást. Igaz, nem szórákozásból szaladgálnak a vízen, hanem számtalan ellenség elől menekülnek így, és néha táplálék után is ezzel a technikával rohangálnak. Egyébként napjaik nagy részét a napon sütkérezve töltik. Közép-Amerika trópusi esőerdőiben, Dél-Mexikótól Panamáig őshonosak.
Soha sem távolodnak el túlságosan a tavak, patakok vagy folyók vízétől. Hogyan lehetséges az, hogy egy szárazföldön honos hüllőcske ilyen gyorsan képes futni a víz felszínén? Nos, sokszor filmre vették már ezt a csodálatos képességét, és a felvételek lassításával megfejtették az állatka titkát.
A gyíkoknak hosszú lábujjaik vannak a hátsó lábukon, bőrrojtokkal, amelyek szétnyitnak a vízben, növelve a felületet. Miközben első lábukkal felkavarják a vizet, kifeszített hátsó lábukat keményen a víz felszínhez csapják, és egy apró légzsákot hoznak ezzel létre, amely megóvja őket a süllyedéstől, feltéve, hogy megtartják sebességüket.
A homloklebenyes baziliszkusz körülbelül 40-50 centiméter hosszúra nő. A hímek fején és hátán jellegzetes, magas taraj van, amellyel lenyűgözik a nőstényeket. Kicsit olyanok, mint egy kakas, egy sárkány és egy gyík keveréke. Az újszülött Jézus-gyík-gyerekek tökéletes képességek birtokában születnek, tudnak vízen futni, fára mászni, és úszni is. Erre szükségük is van, mert a szüleik nem sokat foglalkoznak velük. A vemhes nőstények egy sekély árkot készítenek, ahol legfeljebb 20 tojást tojnak. Ezzel ki is merül anyai szerepük, a tojásokat hagyják, hogy maguktól kikeljenek.
A csodálatos vagy épp sátáni gekkó
Ha már szólunk a a Jézus Krisztus-gyíkról, akkor beszélnünk kell az angolul sátáni levélfarkúnak, magyarul pedig csodás laposfarkúnak nevezett gekkóról, vagyis az Uroplatus phantasticusról. A sátáni jelzőt minden bizonnyal a hüllő szokatlan külseje inspirálta: szúrós vörös szemekkel, apró szarvakkal és baljós "mosollyal" rendelkezik, egyébként szakasztott úgy néz ki, mint egy falevél.
Az állat Madagaszkáron él, és az álcázás mestere. A testén lévő, levélerezethez hasonló vonalaknak, és a bőrszerkezetének köszönhetően az elhalt levél tökéletes utánzata lesz. Ez a "trükk" elég hasznos a túlélés szempontjából, mivel a gyíkocskát a madarak, a kígyók és a patkányok is szeretik. A színeit is képes megváltoztatni azért, hogy tökéletesen beleolvadjon a környezetébe. Ha valamelyik ellensége mégis felfedezi hirtelen szélesre nyitja a száját, akkor a gyík hangos kiabálásba kezd, megmutatja vöröses pofáját, és megpróbál harapni. Elég ijesztőnek gondolja magát ilyenkor, de ez általában nem menti meg.
Ők maguk tücskökkel, legyekkel, pókokkal, csótányokkal és csigákkal táplálkoznak. Az Uroplatus vagy sátáni levélfarkú gekkó a család legkisebb tagja, még létezik tíz rokona, mind nagyobb nála. 2011-ben az összes Uroplatus faj felkerült a Wildlife Fund 2004-es listájára, amely a „tíz olyan fajt tartalmazza, amelyet leginkább fenyeget az illegális, vadon élő állatok kereskedelme".
Forrás: nationalgeographic.com