Míg a legtöbben azon töprengtek az elmúlt hetekben, hogy mákos vagy diós bejgli kerüljön a karácsonyi asztalra, egy másfél éve vitorlás hajón élő magyar család egészen más problémákon gondolkozott. Megjavítani az áramfejlesztőt a hajón, új napelemeket telepíteni, és telepakolni a lakótér minden lehetséges zugát élelmiszerrel. A Panamában állomásozó család épp készül átszelni a Csendes-óceánt, és ez nem kevés előkészülettel jár. Néhány szabad percükben sikerült velük beszélgetni egy kicsit.
A közép-amerikai országban a téli időszakban éjjel 25, nappal 30-35 fok van, szóval az ünnepek egyáltalán nem úgy telnek, mint nálunk. Míg mi kesztyűben forraltboroztunk a karácsonyi vásárban, a Bősze család tengeri csillagokban gyönyörködött a kristálytiszta víz alatt.
Bár az utóbbi időben a csendes-óceáni átkelésre való felkészülés foglalta le az idejük nagy részét, azért nem maradt el a karácsonyozás sem. A családtagok feldíszítették a hajót fényfüzérekkel, elővették az összecsukható karácsonyfát a vitorlatárolóból, és mézeskalács is készült, amit szikrázó napsütésben fogyasztottak el a kikötőben.
A töltött káposztát azonban már egy helyi, panamai karácsonyi egytálétel váltotta fel, ami galambborsóból (guandu) és rizsből készült.
Bősze Domonkos, felesége, Anna, és 7, illetve 9 éves lányaik, Kati és Boróka, 2020 júniusának végén indultak útnak egy horvát kikötőből azzal a tervvel, hogy egy 15 méter hosszú és kevesebb mint 5 méter széles vitorlás hajóval körbekerülik a Földet.
A három fürdőfülkével, konyhával, és nappali térrel ellátott hajóval meglátogatták az olasz szigeteket, majd Szardíniáról a spanyol szigetekre hajóztak át. Átkeltek a Gibraltári-szoroson, előbb a Kanári-szigeteken, majd a Zöld-foki-szigeteken időztek egy kicsit, mielőtt átszelték az Atlanti-óceánt.
Eddig összesen 40 szigeten jártak, a gyerekek mindeközben távoktatásban tanulnak, az informatikai üzletágban dolgozó Domonkos pedig jelenleg home office-ban, a hajóról végzi a munkáját.
Az eddigi leghosszabb idő, amit a vizen töltöttek, tizenhat nap volt, ennyi időbe került, mire a Zöld-foki-szigetekről átértek az Atlanti-óceán túloldalára, Martinique-ra. De most minden eddiginél nagyobb kaland vár rájuk. A soron lévő célpont a Galápagos-szigeteken keresztül Francia-Polinézia, erre az útra készülnek olyan nagyon. Az elkövetkező hónapok egyik legnagyobb kihívása, hogy sokkal nagyobb távolságok lesznek a szigetek között, mint korábban, így még önellátóbbnak kell lenniük. Az is előfordulhat, hogy akár egy hónapig nem látunk majd szárazföldet. Erre próbáljuk felkészíteni a hajót és magunkat is." - írja Anna e-mailben küldött válaszaiban.
Tizenkét sornyi post-it áll a falon teendőkkel, amivel haladni kell. "Eleinte azt vettük észre, ha leszedünk egy post-itet, kettőt rakunk a helyére, de szerencsére mostanra javult a helyzet, fogynak a feladatok" - mesélte Anna. Az áramfejlesztőt hosszú idő után végre sikerült megjavítani, és a normális elhasználódás miatt a hajó bizonyos alkatrészeit, valamint a kötélzet egy részét is cserélni kell. Új, hajlékony napelemeket szerelnek fel az árnyékolókra, és persze élelemről is gondoskodniuk kell: Minden lehetséges helyre konzerveket, rizst, lisztet és egyéb tartós élelmiszereket raktározunk el."
Hogy hogyan végzik el a mindennapi teendőket, amikor hetekig nincs szárazföld a talpuk alatt? "Van vízkészítő a hajón, ami a tengervízből édesvizet készít, ezt isszuk, ezzel főzünk, mosakszunk. A mosogatáshoz először tengervizet használunk, a végén öblítünk csak édes vízzel. Áramunk a napelemek segítségével a napsütésből lesz."
Domonkos a vízen is végzi a munkáját, elektronikus leveleket ilyenkor is tud olvasni és megválaszolni, és szükség esetén telefonálásra is van lehetőség a műholdas telefonon keresztül. Hosszabb átkeléskor azonban előredolgozik. Az internet ilyenkor nagyon lassú, csak szöveges üzenetek vagy nagyon alacsony felbontású képek feltöltésére és az időjárás előrejelzés letöltésére alkalmas - írja Anna.
A körülmények tehát korántsem olyanok mint otthon, de cserébe víz fölé boruló pálmafák között bújócskázhatnak a gyerekek, előfordul, hogy teknősök és delfinek kísérik a hajót a türkizkék vízben, és hogy éjjelente fényszennyezés nélkül látszanak a csillagok. A család már nagyon várta, hogy láthasson bálnát, és pár hete végre átélhették ezt az élményt is. Annak ellenére, hogy Panamában már közeleg a bálnaszezon vége, többször is láttak anya bálnát úszni a vízfelszínen a borjával. De talán minden szónál többet mond az élményeikről a saját videójuk, amit a Facebook-oldalukon osztottak meg:
A család eredetileg már tavaly márciusban szeretett volna Francia Polinéziában lenni, de akkor még nem kaphatták meg a belépési engedélyt a koronavírussal kapcsolatos lezárások miatt. Azóta az engedély már megvan, de a lezárások továbbra is bizonytalanná teszik, mikor indulhatnak tovább.
Ha nem is dönthetünk úgy, hogy azonnal utánuk megyünk Panamába, az élményeikből mi is részesülhetünk a Sailing Teatime nevű honlapjukon keresztül, ahol részletes útinaplót vezetnek a mindennapjaikról, egy valós idejű térképen pedig láthatjuk hol járnak éppen. Emellett Facebookon és Instagramon is követhetjük a Bősze családot, vagyis a Sailing Teatime tagjainak nem mindennapi történetét óceánokon innen és túl.