Csúnya város? Sőt - ronda. Ez nem a mi udvariatlan, kívülállóként mondott kritikánk, hanem egy lengyel tévériporter kérdése volt azokhoz, akik a háború utáni varsó újjáépítését vezették. „Miért lett ez a város ilyen ronda?" - tette fel a kérdést a riporter. "Kényszerből" - válaszolták a tervezők, - "hogy minél előbb lakni és dolgozni lehessen" a valóban porig rombolt Varsóban.

A mennyiség volt a fontos, nem a minőség. A város közepén emelt Sztálin-toronyház (csak később kapta a Tudomány és Kultúra Palotája nevet) sem szép, inkább több tíz kilométerről látható fenyegető emlékeztető a szovjet jelenlétre. Mostanában épülnek körülötte akkora felhőkarcolók, hogy lassan eltakarják irdatlan tömegét. A történelmi belvárost viszont hallatlan elszántsággal építették újjá a szélén a várral, melynek berendezéséhez segítséget adott az egykori ősellenség, Németország is.

A rohamosan fejlődő Lengyelország fővárosa egyre élhetőbb hely lett, nem csak valami gyorsan felhúzott szükséges adminisztratív központ. Mára már kényelmes, tiszta, és... talán szép is. A karácsony itt még megmaradt annak az ünnepnek, amit az emberek a szabadban is megünnepelhetnek, és az Óváros piacterén korcsolyázók látványát nézve el sem hinnénk, hogy itt egykor üszkös romok voltak, és hogy minden húsz varsói közül csak egy élte túl a háborút. 

Ahogy említettük, Varsót az idén kizöldítették a lakói, az átépített útvonalak mellett a járdától is fasorral elválasztott bicikliutak épültek, számítógépes öntözéssel felszerelt, okos kerteket alkottak a buszmegállók köré.

Mire eljöttek az ünnepek, Varsó megkaphatta 123 új villamosát, amelyeknek a neveiről a helyiek szavazhattak. A lengyelek, akik erősen ragaszkodnak a maguk grafikai hagyományaihoz is – például, itt minden külföldi film saját, lengyel plakátot kap – most is ízléssel díszítették fel karácsonyi buszaikat és villamosaikat.

Mégis, legnagyobb ajándék a béke, amely most e sokat szenvedett várost melengeti.