Párizs önkormányzati képviselői egyre inkább szeretnék kiegyenlíteni azt a különbséget, ami a város utcái, terei, intézményei neveiben van a férfiak javára. 1850 előtt Párizsban mindössze tíz utca viselt női nevet, ebből egy sétány a Magyar Királynéét. 1850 és 1900 huszonnyolc utcát neveztek el jelentős női személyiségekről, és érdekes, csak ekkor kapott teret és utcát Jeanne d'Arc.

Megjelentek a francia kultúra olyan jeles alakjai, mint Madame de Sévigné, Madame de Staël, George Sand, a legújabb időkben pedig eltűnt a Madame a nevek elől, helyette visszatértek a keresztnevek, például Germaine de Staël vagy Juliette Récamier. 1900-tól 1945-ig csak kettővel több női helynév került Párizs térképére, pedig ekkortól már épületek és intézmények is viselhettek ilyet. Viszont az idők jele, hogy a nők megjelentek a tudományban is, így lett utcája Marie Curie-nek és y neuroanatómiában korszakos Augusta Déjerine-Klumpkének is a szintén kiváló ideggyógyász férjével együtt.

1945 után minden megváltozott. A francia társadalom már másképp tekintett a nőkre. Ekkor kaptak szavazati jogot is. 2000-ig százharminc nő nevével bővült az utcanevek listája, és az ellenállók, partizánok mellett olyan foglalkozások jelentek meg, mint az újságíró, politikus vagy a sportoló. A 2000-es évek nevei sokat mesélnek a korról.

Nafissa Sid Cara algériai bevándorlóból lett az első francia női miniszter. Az ugyancsak algériai gyökerű Sohane Benziane viszont 17 évesen lett a vallási türelmetlenség mártírja - a sajátjai ölték meg. A párizsi önkormányzat az újabb és újabb névadásokkal tiszteleg a nők előtt, és munkája szinte még csak most kezdődik, hiszen a város jelentős pontjai 10%-ban sem viselnek női neveket - olvasható a paris.fr oldalán.