Nehéz elképzelni, pedig igaz: ha a Mount Everestet a Csendes-óceánban, Japántól délkeletre található, félhold alakú árokba fordítanánk, még mindig több mint 2333 méternyi víz lenne a csúcs felett! Ez a hely a Mariana-árok, a Föld legmélyebb pontja – a Challenger Deep.
Míg a Föld legmagasabb pontjára, a Mount Everest tetejére több ezren is felmásztak már, az óceán mélyére csak nagyon kevés ember jutott el. A Challenger szakadék (Challenger Deep) alját 1960-ban Jacques Piccard és Don Walsh haditengerészeti hadnagy érte el legelőször, egy az amerikai haditengerészet által használt tengeralattjáróval. A rendkívüli nyomás miatt mindössze 20 percet tudtak lent tölteni, érkezésük pedig túl sok port kavart fel a tengerfenékről ahhoz, hogy fényképeket készítsenek.
A következő látogató csak több mint 50 évvel később, 2012-ben érkezett meg az óvceán fenekére. James Cameron filmrendező és sci-fi-rajongó egyedül merült a Challenger Deepbe egy általa tervezett tengeralattjáróval. Cameron három órát tölthetett ott. És persze videózott és sok fényképet készített. A rendkívüli nyomás azonban megviselte a felszerelését. Az akkumulátorok lemerültek, a szonár meghibásodott, ami megnehezítette a manőverezést és a visszajutást is.
Ezeknek az expedícióknak a történetéből is látszik, hogy mennyire nehéz megközelíteni ezt a félelmetes helyet. A napfény egymilliárd éve nem érte el az alját. A hőmérséklet a mínusz 1 foktól a plusz 375 fokig változik ebben a mélységben. A legmagasabb értékeket a folyékony ként és szén-dioxidot felbuborékoló szellőzőnyílások, aktív iszapvulkánok környezetében mérték.
A legnagyobb kérdés, amire a tudósok választ kerestek az, hogy létezhet-e élet ilyen zord körülmények között. Az első olyan tengeralattjáró, amely elérte az árok legmélyebb pontját a Trieste volt. Jacques Piccard vezette expedició, mint említettük, csak 20 percig maradhatott az óceán fenekén. Az extrém nyomás miatt megrepedt a hajó egyik ablak. A 4 óra 47 perces sűlyedés után a tengeralattjáró elérte az árok alját, és Piccard meglátott egy lepényhalat. A tengerbiológusok éveken át elutasították a felfedezést. Azt állították, hogy nincs olyan élőlény, amely kibírná a lenti nyomást. A későbbi kutatások során azonban kiderült, hogy több mint 200 kis lény: rákok, kétlábúak, baktériumok, polipok, tengeri uborkák és különös Mariana halak bizony kibírják azokat a képtelen életfeltételeket, amelyek ott találhatók.
Mivel ebben a mélységben nem képződik kalcium, ezek a lények úgy alkalmazkodtak a rendkívüli életkörülményekhez, hogy nem építettek csontrendszert, porcokat, gerincet maguknak. A tengerszintinél ezerszer nagyobb nyomáshoz alkalmazkodó tengeri élőlényekből több él ezen a sötét és hideg helyen, mint az valaha elképzeltük volna.
Az eddig az árok legmélyét tanulmányozó kutatókat ugyanakkor nem is az lepte meg leginkább, hogy létezik élet ilyen mélységben, hanem az, hogy műanyag zacskókat is találtak, s kiderült, hogy az ember még a tenger legmélyét is képes beszennyezni.