Legutóbbi adriai kalandozásomról készült cikkem első részében már beszámoltam arról, milyen élmény péntek késő éjjel Budapesten vonatra szállni, majd szombat délelőtt Horvátországban ébredni. A RegioJet ugyanis májusban indította a Győrt és Budapestet a horvát tengerparttal összekötő éjszakai vonatjáratait, a 13 órás vonatút után a kék Adria-parti, pálmafás tengerparton szálltam le Splitben, hogy felfedezzem a várost és környékét. Ebben a részben azonban kompra szállok, és Brač szigetét járom be, amely számos érdekességet tartogatott számomra.
Split hatalmas kikötővárossá nőtte ki magát, ahonnan kompok tucatjai futnak ki a szélrózsa minden irányába. Mivel sajtóúton voltam, így újságíró kollégáimmal együtt indultam a Splittől komppal egy órára fekvő Brač szigetre, miközben a hatalmas monstrumról megcsodálhattam a tenger gyönyörű kékségét és tisztaságát. Ez a mesés látvány állítólag annak köszönhető, hogy nagyon magas itt a tenger sótartalma, ezért nem tudnak benne megtelepedni a különböző planktonok, így bizonyos részeken akár 70 méter mélységig is leláthatunk.
Brač az Adriai-tenger harmadik legnagyobb szigete, ahonnan nap mint nap hajóval ingáznak a középiskolások és a munkavállalók Splitbe. Mivel a szigeten nincs édesvíz, ezért tenger alatti vezetékeken érkezik a víz a közeli szárazföldről. A szigeten sok helyen láthatunk egymásra halmozott kőkupacokat, amelyek azért tornyosulnak, hogy minél több legelőhöz, zöld felülethez juthassanak az állatok. A lakosság idegenforgalomból, halászatból, juh- és haltenyésztésből, illetve olívabogyó-termesztésből él, amelyet novembertől januárig szüretelnek.
Folyékony arany friss kenyérre csepegtetve, malomkövön tálalva
Miután kikötöttünk Supetárban, továbbindultunk a sziget legrégebbi településére Škripbe, ahova azt tanácsolom, mindenképp menjenek el, ha a környéken nyaralnak. Egy álmos hangulatú, meseszép falucskában találják majd magukat, ahol mindenütt hívogató házi olívaolaj-készítők táblái láthatók. Supetar kompkikötőjétől 9 kilométeres, azaz 10 perces autóút távolságra található ez az ódon falu, de felpattanhatnak akár a Supetar – Skrip buszjáratra is, amelynek menetrendjét ide kattintva találják meg.
Ha azonban igazán különleges helyre szeretnének ellátogatni, akkor térjenek be az ott található Muzej Uja nevű, 1864-ben alapított olajbogyó-sajtoló manufaktúrába. Ma már a múzeumként működő épületében lépésről lépésre mutatják be az eredeti eszközök használatát, amelyekkel régen az olajat préselték ki a bogyókból. A vezetett túra ára fejenként 35 kuna (~1600 forint). További információkat a múzeum weboldalán és Facebook-oldalán találnak.
A múzeumban a látogatók megkóstolhatják és megvásárolhatják az ott préselt olívaolajat is. A vezetett túrák mellé különböző menüsorokat kínálnak, amelyek árai 70 és 130 kuna (3300 és 6000 forint) között váltakoznak, de az árakban már a vezetett túra is benne foglaltatik. Érdemes befizetni egy kóstolóra, és kiülni a hangulatos épület elé. Mi kétféle olívabogyóból készült, isteni pástétomot és ott készített gyümölcslekvárokat kaptunk friss kenyérrel és borokkal, amelyek íze mennyei volt.
De nemcsak a szigeten, egész Dalmáciában él az olajbogyó és az olívaolaj kultusza, ezért azon már meg sem lepődtem, hogy a világ legidősebb olajfája is éppen Dalmáciában van. A horvát olívaolaj nemzetközi hírű, több elismerést is besöpört már. Amikor azt kérdeztük, melyik a legjobb, a válasz az volt, hogy az ára megmutatja – minél drágább, annál jobb a minőség. Velünk is kóstoltattak olívaolajat, amit egy tányérba kellett csorgatni, majd belemártogatni a kenyeret.
Az olívaolajakat szívesen ízesítik, a citrusostól a szarvasgombás ízvilágig sokfajta létezik, miközben a levestől a főételig számos fogást ízesítenek olívaolajjal, és mivel az olíva sok antioxidánst tartalmaz, így egészséges is.
A manufaktúra épületében egyébként megnézhetjük a világon egyedülálló, hagyományos brači tetőszerkezetet is, amelyet a szél ellen védekezve úgy építettek, hogy kisebb-nagyobb szikladarabokkal töltötték meg a fagerendák közötti részeket, a tető felszínét pedig egymásra rakott kövek alkotják. Ez a fajta építészeti stílus már kihalófélben van, ezért ahogy a manufaktúra dolgozói mesélték, felújításkor nekik is kihívást jelentett mesterembert találniuk.
A sziget, amelyről Európa egyik legszebb strandja nyújtózkodik
A Brač-sziget legmagasabb pontja és egyben az egész Adria leghatalmasabb, szigeten emelkedő hegye a Vidova gora. A parkolóból pár perc alatt feljutunk a fenyőkkel övezett szerpentinen, felérve pedig lenyűgöző látvány fogadja a kirándulót. A mélységbe tekintve jól kivehető egy kis földnyúlvány, a közkedvelt Aranyszarv strand (Zlatni rat), ahol már május végén is fürödtek a bátrabbak, én azonban megelégedtem azzal, hogy bokáig besétáltam a kristálytiszta vízbe.
A szigetecske egyedülálló tájait kerékpárral is kitűnően fel lehet fedezni, ugyanis az egész terület különböző nehézségi fokú bringautak szépen kijelölt hálózatával rendelkezik. Persze a túrázók gyalog is csodaszép terepen barangolhatják be a szigetet.
Érdemes még megemlíteni, hogy az itt bányászott mészkőből mindenféle dísztárgyat készítenek. A helyiek csak braci márványként emlegetik. Innen a szigetről vitték át a köveket a már említett Diocletianus császár palotájához a 3. században, de több ismert épület, például a mi Parlamentünk belsejének egy része, vagy éppen az amerikai Fehérház is az innen származó mészkőből épült.
A szigeten bárányokat is tenyésztenek, és például a Bol községben található Konoba Kopačina étteremben kiváló specialitásokat kínálnak belőlük. Ha tehát úszás után megéheznek, itt jól elkészített báránysültet ehetnek, de persze más húsételeket is bátran kóstolhatnak. Arra viszont számítsanak, akárrmerre is járnak, Dalmáciában elképesztően finom, fűszernövények, gyümölcsök és magok kombinálásával készített ételeket kínálnak, így akár pár kiló túlsúllyal is számolhatnak a hazafelé vezető úton.
Újságírónk a Horvát Idegenforgalmi Közösség meghívására járhatott a térségben, miközben oda-vissza a RegioJet utaztatta.