Berlint már korábban is izgalmas világvárosként emlegettük, ahol olyan a nyár, mintha a nagyihoz ugrottunk volna le vidékre, de most ennek alaposabban is utánajárunk. Sorra vesszük, hogy mit csinálhatunk, és milyen programokat választhatunk akkor, ha egy olyan európai metropoliszba készülünk utazni, mint amilyen Berlin, miközben a koronavírus okozta félelem miatt a legturistásabb helyeket inkább kihagynánk.

Berlin, a vízparti város

Nyáron érdemes más szemmel nézni Berlint, és úgy járni-kelni a városban, ahogy a helyiek: ügyesen kiszúrva a nyugisabb vízparti helyeket. Például egy-egy különleges strandot, ahol pár óra alatt felfrissülhetünk a városnézés során, vagy a város körüli tavak és csatornák rendszerét, ahol egy egészen rendhagyó nyaralásban lehet részünk.

Ha azonban önnek épp valamilyen fontos program miatt nincs ideje arra, hogy a lábát lógassa Berlin hangulatos vízpartjain, de mégsem szeretné kihagyni ezt az élményt, akkor akár egy ebédidő hosszára is van pár jó ötletünk.

Keressen rá a tartózkodási helye közelében található vízpartokra! Mivel Berlint keresztül-kasul átszelik a Spree-folyóhoz csatlakozó csatornák, a város körül pedig számos tó található, így nem lesz nehéz dolga, ha valami klassz piknikezőhelyet keres. A mi egyik kedvencünk a Landwehrkanal Baerwaldbrücke megálló környéki szakasza, ahol árnyas fák alatt terülhetünk el a csatornaparton, és nézhetjük a csatornán közlekedő kisebb-nagyobb hajókat, miközben megesszük az ebédünket.

Ha nem készültünk a piknikre, nézzük meg, hogy van-e éppen piac a csatorna Admiralbrückénél kezdődő szakaszán. Itt ugyanis biztosan találunk olcsón valami kendőt, amire ki tudunk feküdni, és melegételt is árulnak a piacon több streetfood-os furgonból. De ha csak egy szendvicsre vágyunk, a hozzávalókat össze tudjuk válogatni a standokról is.

Vízparti étteremből sincs hiány, így egy rövid, egyórás megállónak az is jó terv lehet, hogy egy ilyen helyen ebédelünk. Ha például a városnézést úgy szervezik, hogy ebédidő környékén nézik meg a Tiergartent, akkor egyenek egy perecet vagy egy pizzát az ott található Café am Neuen See-ben, ami az egyik legrégebbi vízparti étterem Berlinben.

De egy gyors vízi városnézés is belefér egy órába! A Spree folyón ugyanis ez a legrövidebb hajós városnézés hossza. Ennyi idő alatt mehetünk egy rövid kört, és láthatjuk a vízről a berlini dómot, a világörökségi múzeumszigetet és a Reichstagot is.

Ha azonban több órája, akár egész napjai vannak arra, hogy vízközelben vagy a vizen töltse el azokat Berlinben, további tippeket olvashat ebben a cikkünkben.

Berlin, a különleges parkok városa

Berlin számos közparkja mindenki számára tartogat valami érdekességet. Találunk itt régi reptérből kialakított parkot kijelölt grillező helyekkel és közösségi kertekkel, évtizedekre magára hagyott vasúti csomópontból kiépített közparkot, és egy kétévente szervezett vásárnak köszönhetően pár óra alatt végiglátogathatjuk a világ tipikus kertjeit is anélkül, hogy elhagynánk Berlint.

Berlin egyik legérdekesebb történetű parkja a Kreuzberg-negyedben található. A történelmi jelentőségű, egy időben Nyugat-Berlint légifolyosón keresztül ellátó régi reptéren, a Tempelhofon 2011-ben alakítottak ki közparkot, azóta élvezhetik a környék lakói az olyan szolgáltatásokat, mint amilyenek például a kijelölt grillezős helyek. De külön területeket jelöltek ki sárkányeregetéshez, futáshoz, kerékpározáshoz, görkorizáshoz, kutyafuttatáshoz és közösségi kertészkedéshez is.

Hasonlóan kalandos történetű a Gleisdreieck, amit egy régi, vasúti kereszteződések által határolt területből alakítottak parkká, miután a helyiek elérték, hogy védettséget kapjon a sínek miatt korábban nehezen megközelíthető terület, amit a természet visszakövetelt magának. Akiket az ipari emlékekből átalakult parkok kevésbé hoznak lázba, és inkább a letűnt korok főúri parkjaiban érzik jól magukat, azoknak Potsdam a tökéletes program. Ezekről, és Berlin kétévente megrendezett kertészeti vásáráról is részletesen olvashatnak ebben a korábbi cikkünkben.

Berlin, a világörökségi lakótelepek városa

A lakótelep szóról nekünk, magyaroknak jó eséllyel a panelházak jutnak eszünkbe, hiszen nálunk azok terjedtek el leginkább. Így senkit sem lehet hibáztatni, ha felmerül benne a kérdés, ugyan mégis mitől lehetne egy lakótelep világörökség? A választ a korszellem, a mögötte álló filozófia és minden esetben egyedi, emberközpontú eredmény adja.

Berlin világörökségi lakótelepei ugyanis messze nem sorozatgyártott „építőkockák", amelyeket bárhol össze lehetett volna illeszteni – ahogy később a panelházak építésénél láttuk –, hanem az építés célját, az épületek funkcióját, a bennük élők elvárásait és a környezetet figyelembe vevő, utóbbival összhangban megépült telepek. Berlinben 1913 és 1934 között hat ilyen lakótelepet építettek fel az akkori külvárosokban. Ezek együtt 2008-ban „Berlin modern stílusú lakótelepei" néven kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára.

Mivel ezek a lakótelepek a központtól távolabb helyezkednek el, nem elég egy nap a bejárásukra, sőt, érdemes közeli látványosságokhoz vagy egyéb programlehetőségekhez kötni a meglátogatásukat.

A Travelo kedvence a magyar vonatkozással is rendelkező Siemensstadt, melynek tervezésével hat építészt bíztak meg, köztük a Bauhaus-iskola alapítóját, Walter Gropiust, és a magyar származású Forbát Alfrédot. Mind a hat tervezőnél cél volt, hogy hasonló adottságú, két- vagy két és fél szobás lakásokat tervezzenek, lehetőleg minden lakás hasonlóan napfényes legyen, és mindenhonnan parkokra nyíljon a kilátás. A végeredmény egy valóban élhető, nagyon szellős, sok közösségi térrel rendelkező ezernégyszáz lakásos óriáslakótelep lett, amivel megoldották a gyár munkásait is érintő, korabeli berlini lakhatási problémákat.

Nem csoda, hogy ma is szívesen lakják ezeket a lakótelepeket. A Siemensstadtot nyáron különösen vonzóvá teszi a közelében található Jungfernheide strand, ahol a tópartot fehér homokos tengerparttá alakították, strandröplabdapályát alakítottak ki, számos gyerekprogrammal várják a családos nyaralókat, a napi belépőjegy ára pedig mindössze hat euró. Ha időnk engedi, érdemes itt kipihenni a nagy modern építészeti felfedezőutunkat Berlinben. A többi világörökségi lakótelepről ebből a cikkünkből tudhat meg további érdekességeket.

Berlin, az elhagyott urbex helyek városa

Az urbex, vagyis az urban exploration (városi felfedezés), igazi kincsesbánya azoknak, akik a múlt nyomait nem szépen helyreállított épületekben és ragyogó múzeumokban keresik, hanem olyan helyeken, melyek sokak számára ma már nem is léteznek. Ezek olyan elhagyatott házak, katonai vagy ipari létesítmények, ahol jó eséllyel láthatunk graffitikkel telefújt falakat, betört ablakokat, málló vakolatot, és hiányos, vagy épp nem létező tetőszerkezeteket.

Bár csak néhány éve lett igazán nagy divat az urbex, az egész őrület valamikor 1989 táján kezdődött, amikor a berlini fal leomlása után mindenki szabadon mászkálhatott, és sok olyan dolog napvilágra került, ami azelőtt rejtve volt. Körülbelül úgy, mint amikor az ember ragyogó napsütésben széthúzza a függönyöket, és az összes pókháló láthatóvá válik. Ilyen pókhálóból pedig volt bőven a német fővárosban, kezdve a II. világháborúból visszamaradt náci bunkerektől a használhatatlanná vált gyárépületekig. 

Van is néhány igazi aduász, ha valaki Berlin urbex vonalán akar elindulni. Az egyik ilyen a Teufelsberg, vagyis az Ördög-hegy tetején található hidegháborús időkből ránk maradt építmény, ami nem más, mint az amerikaiak egykori lehallgatóállomása. Gömbben végződő tornyát akkor sem lehetne eltéveszteni, ha nem egy domb tetején állna, ráadásul ma már kifejezetten sokan járnak ide. És nemcsak azok, akik a régmúlt emlékeit vadásszák: a hely manapság amolyan művésztelepként is működik, ahol rendszeresen szerveznek például kiállításokat.

A másik, urbexes körökben közkedvelt látványosság a „zombi kórház" Berlin Weißensee nevű kerületében. Eredetileg gyerekkórház volt az épületben: 1911-ben nyitották meg, elsődleges célja az volt, hogy segítségével visszaszorítsák az akkoriban egyre növekvő gyermekhalandóságot. Még egy istálló is épült a közelben, hogy friss tejjel láthassák el az apróságokat. Nyomasztóan barna falaival és sötéten ásító ablakaival ma bármely horrorfilmben megállná a helyét. A látogatást mindenképp nappalra érdemes időzíteni, mert van néhány veszélyes gödör és lyuk, ahol az ember könnyen kitörheti a lábát. Időnként le van zárva, és őr is vigyáz a helyre, de a netes beszámolók szerint máskor könnyen be lehet jutni az épületbe.