A naplementékről talán mindenkinek a romantikus helyszínek ugranak be elsőre: valahogy olyan időszaka ez a napnak, amikor könnyebben oldódik a lélek, és befogadóbbak vagyunk a természet szépségeire. Ha pedig ezt az élményt egy önmagában is lenyűgöző helyen kapjuk ráadásként, akkor nagy valószínűséggel örökre emlékezni fogunk rá. Vannak olyan helyszínek, melyek személyes emlékeink miatt égnek bele örökre a retinánkba, és persze sok olyan is, amelyet még nem láttunk ugyan, de olyan sokan zengenek ódákat róluk, hogy azonnal bakancslistára tettük őket. Mutatjuk, hogy mi hol szeretnénk minél előbb újra megnézni a naplementét, és, hogy hol várnak ránk még felfedezésre váró helyszínek.
Az örök klasszikus
Szantorini szigetéről már olyan sok képet láthattunk, hogy akár meg is unhatnánk, de azért ettől még mindig nagyon messze járunk. A sziget nappal is gyönyörű, de emellett szépséges naplementéket is produkál, mint ahogy azt szerkesztőségünk egyik tagja is megtapasztalhatta tavaly. Igen, éppen tavaly, abban az ablaknyi kis időben, amikor pont lehetett egy picit utazgatni nyáron, ő akkor járt a görög szigeten és olvadt el a naplementétől.
A naplemente itt olyan híresen szép, hogy mindenki látni szeretné, és persze minimum egy képet is lőni róla. Tavaly nyáron viszont nagyon kevés turista volt Oia közelében, így szinte turistamentesen lehetett élvezni a naplementét, amely pasztellszínbe vonta be a nappali fényben ragyogó fehér házakat, és selymesre simította a tenger lassan fodrozódó felszínét.
A vörösebb vörös
Az Uluru, vagy más néven az Ayers Rock akkor is mágnesként vonzza a tekinteteket, ha épp nincs napfelkelte, naplemente, vagy valamilyen más varázslatos természeti jelenség, amitől ha lehet, egy fokkal még szebbé válik a különleges sziklaképződmény.
Ausztrália egyik leghíresebb jelképe az Uluru - Kata Tjuta Nemzeti Park területén található, de nem pusztán egy nagy szikláról van szó, melyet kipipálhatunk a helyi látnivalók sorából, mivel az Uluru az őslakosok vallási szimbóluma – és a világ legfontosabb szent helyszíneinek listáján is fontos helyet foglal el.
A naplemente különös dolgokat művel a sziklával, mely a napszakoktól, vagyis a fény és az árnyékok változásától függően változtatja a színét. Bár vörös sziklaként ismerjük, gyakran egy hatalmas barnás kavicsnak látszik a távolból, közelebbről és különösen naplemente idején azonban égővörösre változtatja a színét, és szinte izzik a lemenő nap fényében.
Hőlégballonnal az igazi
Kappadókia is azon területek közé tartozik, amelyek nem buja szépségükkel ragadják meg az embert, hanem valami egészen másfajta vonzerőt hordoznak. Emlékeznek még arra az írásunkra, melyben a bolygó legjobb hőlégballonos helyszíneiről írtunk? Nem véletlenül került bele a török területen nyújtózkodó, kopárságában lenyűgöző Kappadókia sem, melyet napfelkeltekor és naplemente idején is egyszerűen látni kell.
A napfelkelte persze egy külön történet, merthogy ahhoz időben fel kell kelni, de ha valaki ezt meg tudja tenni, akkor egy óriási élménnyel lesz gazdagabb. Ha viszont valakinek egy esti romantikázás a kényelmesebb, annak tudunk ajánlani két helyszínt, ahol talán a legjobb belebámulni a napkorongba. Az egyik a beszédes nevű Sunset Point, vagyis Naplemente Pont, ahová érdemes előre lefoglalni a helyünket, a másik pedig a Rose Valley, amely különösen akkor látványos, ha extraként épp színes hőlégballonok pettyezik az eget.
Tasmán naplemente
Még egy sziget, de most egy kicsit túl az európai felségvizeken. Tasmania ugyanis picit távolabb van, ez Ausztrália legnagyobb szigete, de Új-Zélandtól sincs nagyon messze, legalábbis ausztrál mértékkel mérve. Mivel szigetről és naplementéről van szó, talán mondani sem kell, hogy rengeteg tengerparti helyszín jöhet szóba, és Tasmania esetében is elég komolyan küzdünk a bőség zavarával.
Reménytelen vagy épp boldog sóhajtozáshoz például kitűnő helyszín a Cape Bruny Lighthouse környéke, ahol egy kis fehér világítótorony is lágyítja a horizontot. Mivel a helyszín a South Bruny National Parkban található, vezetett túrán is el lehet barangolni errefelé, sőt, kifejezetten naplemente túrákat is szerveznek. Vagy ott van a The Neck névre keresztelt hosszú és keskeny földnyelv, mely a Bruny Island északi és déli szigetét köti össze egymással. Ehhez hasonló keskeny átjáró az Eaglehawk Neck is, mely a Forestier-félszigetet köti Tasmániához – itt található a Tessalated Pavements különös sziklaképződménye, melyből csak kevés van a világon.
A szomorúság szépsége
A Tádzs Mahal az egyik legszebb szerelmi vallomás, amit egy épülettel el lehet mondani. A 17. századi mauzóleumot Sáh Dzsahán mogul sah építtette felesége, Mumtáz Mahal emlékére, aki gyerekszülésben halt meg, majd később a sahot is itt temették el. Bár az indiai Jamuna folyó partján álló monumentális síremlék formái tökéletesek, a vibráló, hófehér épületben lélek lakik, és valójában ez adja azt a semmi mással meg nem magyarázható ragyogást, melytől a Tádzs Mahalnak egyénisége van, akár egy élőlénynek.
Naplemente idején valósággal élni kezd az épület, sziluettje lágyabbá, szinte nőiessé válik, fehérsége tompul, az ég erőteljes színei pedig gyönyörű kontrasztot alkotnak a halványan derengő falakkal. Nemcsak látványnak tökéletes egy ilyen élmény, érzelmileg is sokat ad, különösen, ha ráhangolódunk és engedjük, hogy magával ragadjon a pillanat.
Az áradó élet
A Masai Mara Nemzeti Rezervátum 1500 négyzetkilométeren terül el Kenya délnyugati részén. Mivel egybefüggő területet alkot a Tanzánia területén található 30 000 négyzetkilométeres Serengeti Nemzeti Parkkal, így hatalmas, valóban végtelennek tűnő síkságról beszélünk. Az egyik legfontosabb eseménye a gnúk vándorlása, mely minden évben június közepén kezdődik: ilyenkor több mint kétmillió állat kell útra Masai Mara irányába. A látványos vonulás hónapokig tart, sokan a levegőből követik az állatok útvonalát.
A nap minden szempontból tökéletesre hangolt lezárásához itt is be lehet jelentkezni egy naplemente szafarira, ahol a terepet jól ismerő vezető pontosan tudja, hogy mikor és hol kell lennünk, hogy a legteljesebb élményt kapjuk. Ha láttak már képeken elefánt, zsiráf vagy bármilyen más állat jellegzetes sziluettjét a narancsvörös égre rajzolódni, nos, itt pontosan valami ilyesmire lehet számítani, csak épp élőben.