I. e. 3200 körül a walesi Preseli-hegységben található kőkorszaki földművesei monumentális emlékművet emeltek, melyhez a közeli kőbányából hoztak doleritet és granulitot. Ebből hatalmas oszlopokat faragtak, amelyeket a Nap járásához igazodva, nagy körben helyeztek el. Hogy pontosan mit jelentett ez a kör, az még mindig rejtély, egy új kutatásból azonban azt feltételezi, hogy több évszázaddal később leszármazottaik ezeket az óriási köveket elvitték, hogy az innen mintegy 200 kilométerre található Salisbury-síkságon állítsák fel újra, ahol a világ ma legismertebb őskori kőemléke áll: Stonehenge.
A kutatók már korábban megállapították, hogy a Stonehenge kövei a Wales nyugati partvidékén található kőbányákból származhatnak, a radiokarbonos mérések azonban több évszázados különbséget mutattak a bányászat és a Stonehenge-i építkezések között. Eközben 2017-2018-ban feltárták a Waun Mawn nevű ősi emlékmű egy részét, melyhez egy Stonehenge-hez méreteiben is hasonló kör is tartozott, ugyanolyan tájolással, ám hiányzó kövekkel.
A kutatók becslései szerint ezt a műemléket i. e. 3400 és 3200 között emelték, majd 300 vagy 400 évvel később eltávolították, körülbelül akkor, amikor megkezdődtek az első építkezések Stonehenge-ben. A tudósok úgy vélik, Waun Mawn szétszedése és Stonehenge felépítése egy nagyobb vándorlásnak volt része, melynek keretében az emberek a Preseli-dombokról a Salisbury-síkságra költöztek. Ezt támasztják alá a Stonehenge-ben talált emberi és állati maradványok is, melyek arra utalnak, hogy korábban a tengerparton éltek.
Ugyanakkor a radiokarbonos mérések és pollenelemzések arra utalnak, hogy a Waun Mawn-kör felszámolása idején a Preseli-hegységben véget ért a mezőgazdasági termelés és megszűnt az emberi tevékenység, bár a kutatók azt nem tudják, miért mentek el innen a lakosok. Úgy vélik, az elvándorlók azért helyezték át a köveket, hogy szimbolikusan kapcsolatban maradhassanak a múltjukkal - vagy az őseikkel, akiknek felhatalmazására szükségük volt ahhoz, hogy új életet kezdhessenek egy új helyen - írja a sciencemag.com.
