A tengerparti és fürdőhelyei mellett Horvátországnak vannak olyan települései is, ahol néhány ház legalább annyi sötét titkok rejt, mint a világ összes többi kísértetjárta helye, amelyekről legendákat zengenek. Az alábbiakban olyan hátborzongató történetekről olvashat, amelyek középkori véres megtorlásokról, befalazásokról, elátkozott házakról és horrorfilmekbe illő szellemekről szólnak, és amelyek miatt ezeket a helyeket a mai napig megbabonázva keresik fel a turisták.
Borzongani jó dolog, sőt hasznos is egyben. Brit kutatók szerint egy ijesztő horrorfilm alatt legalább annyi zsírt éget el szervezetünk, mint egy közel másfél órás gyalogság közben. De mi a helyzet, ha nem filmen vagy színpadon látjuk a vérfagyasztót, hanem személyesen éljük át, a saját bőrünkön tapasztaljuk meg? Egészen addig nem vesszük komolyan a horrort, amíg mi nem leszünk részesei annak. Egy kísértetház küszöbén állva talán még egy örökösen kételkedő ember is nagyot nyel, és még ha nem is találkozik ferdenyakú ladykkel, a bőr alá kúszó, rémisztő atmoszférát nem felejti el soha.
Horvátország nem pusztán csodás tengerpartjai és történelmi jelentősége miatt lehet egy izgalmas hely a nyári kikapcsolódásra, ahova már vonattal is eljuthatunk, hanem az eldugott, sötét titokat őrző helyei miatt is. Néhány településéhez ugyanis véres mondák, kísértetekről és egyéb szörnyűségekről szóló történetek kötődnek, ahova már csak a borzongás kedvéért is érdemes egyszer ellátogatni.
Škrinjari leghíresebb háza
Škrinjari a Zágrábtól nem messze, Kapronca-Kőrös megyében fekvő falu Horvátország legtöbbet emlegetett kísértetjárta vidéke. A mindössze pár száz fős faluban található ugyanis egy ház, ami nem csak a helybéliek szerint rejt szörnyű titkokat. Kinézete alapján egyszerű paraszti viskó, de évtizedek óta nem lakja senki. Vagyis nem tudja lakni senki.
A helyiek elmondása szerint a házhoz közelítve az embert átjárja a csontig hatoló hideg (még nyáron is), a szomszédok pedig nem egyszer arra voltak figyelmesek, hogy gyermekszellemek suhannak át az üres szobákon. Ez a paranormális jelenség egyesek szerint leginkább annak tudható be, hogy a ház egy régi temetőre épült, ahol egy kútba fulladt kislányt és egy hidegvérrel meggyilkolt nőt is eltemettek.
A valpói várat védő fehér lány története
A Prandau-Normann Horvátország legnagyobb várkastélya. De nemcsak nagysága, hanem szellemjárta mivolta miatt is népszerű látványosság. Történt ugyanis, hogy a 19. században ide látogató Kuschmann, a császári lovasság ezredese, halálra rémült egy a kastélyt járó kísértettől. Az ezredes a legendák szerint hamar kiderítette, hogy egy orvul megölt fiatal lány szelleme kísérti a várat, akit évszázadokkal ezelőtt dobtak le annak jégpincéjébe.
A szellemnek állítólag egyetlen kérése volt a férfi felé: keressék meg maradványait és hantolják el a közeli földben, hogy nyugovóra térhessen. Kuschmann katonái meg is találták a csontvázat, eltemették, a szellem pedig egyik pillanatról a másikra eltűnt. Később tudták csak meg, a lányt Catherine-nek hívták, és egy bátor hős volt, aki szó szerint élete árán védte meg a valpói várat a támadó törököktől.
Veliki Tabor, ahol egy szerelmes szellem sírását hallani
Zágrábtól északra, Szlovénia határától nem messze fekszik a Veliki Tabor várkastély, amelynek története egy hamisíthatatlan középkori romantikus mondába is beleillene – már ha nem így végződött volna. A történet kezdete egy tiltott szerelem volt: a kastély lakójának, Cillei Hermann-nak a fia, Frigyes szerelmes volt a gyönyörű szép Veronikába.
A gond ott kezdődött, hogy Frigyesnek már volt egy felesége, Erzsébet. Viszont miután a nő meghalt, Frigyes és Veronika ketten együtt elmenekültek, ami kapcsán Hermann éktelen haragja gerjedt. Elfogatta őket, fiát a kastély egyik szobájába záratta (ahol életét is vesztette), a nőt pedig boszorkányság vádjával befalaztatta a várba. Az elmondások szerint a mai napig hallani néha, ahogy Veronika szelleme szomorúságában felsír.
A bresztováci szanatórium ma is kísértő színésznője
Bármilyen szellemjárta, kísérteties helyekről szóló magazinos összeállítást is nézünk, egy kórháznak vagy még inkább szanatóriumnak muszáj benne szerepelnie. Állítólag Horvátországban is találhatók ilyen, horrorfilmekbe illő gyógyintézmények, de mind közül talán a legvérfagyasztóbb a Bresztovácban fekvő szanatórium. A specifikusan légzőszervi betegeknek épített szanatórium egykoriban talán még Thomas Mann Varázshegy című regényében is felbukkanhatott volna, mára azonban jól láthatóan kikezdte az épületet az idő vasfoga.
A rémisztő kinézete és egy tuberkulózisban elhunyt színésznő (név szerint Ljerka Sram) szelleme miatt ma már csak a kísértetvadászok és a bátorlelkű turisták azok, akik megpróbálnak belépni ide és legyőzni félelmüket a természetfelettivel szemben.
Jasztrebarszka tündére, aki a várvédők életét mentette meg
Jasztrebarszka városának története sem csak pozitív vonásai miatt csúcsosodik ki a horvát mesék közül. Bárki, aki ide ellátogat és felkeresi az Okić várat, nem pusztán annak mára már hegyoldalba ágyazott és buja növényzettel átszőtt romjait csodálhatja meg, hanem megindító, mosolyra fakasztó történetét is. Több mint ötszáz évvel ezelőtt a törökök ostromolták ezt a várat, és bár a helybéliek sokáig kitartóan védték, három évnyi ostrom után az ételkészleteik fogyni kezdtek, a törökök viszont továbbra sem adták fel.
A napról-napra kilátástalanabb helyzetben a monda szerint egy tündér szállt le az égből, és arra biztatta a várbelieket, hogy a maradék ételüket adják oda a rájuk támadó törököknek. Az elsőre megdöbbenést és vitákat szülő ötlet végül az életüket mentette meg. A kapott étel gyanánt ugyanis a török sereg azt gondolta, hogy bőven vannak még tartalékaik a védőknek, ezért inkább feladták az ostromot, elvonultak, a helybéliek pedig végre fellélegezhettek.
A jurjevskói temető, ahol fülsiketítő kiáltásokat lehet éjfélkor hallani
A Zágrábban található jurjevskói temetővel zárjuk összeállításunkat, hiszen ennek a helynek több különleges története is van. Eredetileg ezt a temetőt a szegényeknek építették – azoknak, akik család, rokon nélkül hunytak el, vagy akiknek nem volt elég pénzük egy rendes szertartásra. A temető kapcsán számos helybéli és a településen átutazó számolt be olyan történésekről, amelyek szerint éjfél tájban szellemek keltek ki a sírokból, és ide-oda suhantak, miközben fülsiketítően kiáltoztak.
Egyesek azzal magyarázzák a paranormális jelenséget, hogy a szellemek az egykoriban őket ért igazságtalanságok és sérelmek miatt kísértenek, mások viszont az elátkozott földre hivatkoznak, ami még a halottakat sem hagyja nyugodni. Ezért állítólag manapság a jurjevskói temetőbe csak nagyon kevesen merészkednek már be.
A listát persze hosszan lehetne még folytatni különféle elhagyatott villákkal és boszorkánysággal vádolt özvegyek házaival, a kísértetjárta helyekről szóló történeteket még ma is őrzik a helyiek. Ezért ha legközelebb Horvátországban nyaralnak, és esetleg egy kis borzongásra vágynak, keressenek fel egy-egy ilyen házat vagy kastélyt, és járjanak utána a hozzájuk kapcsolt legendáknak.