Kutatók minden eddiginél pontosabban rekonstruálták Szantorini egykori, késő bronzkori szigetét. A nemzetközi kutatócsoport - magyar vulkanológusok vezetésével - digitális domborzatmodellen mutatta be, hogyan festhetett az égei-tengeri vulkánsziget 3 ezer 600 évvel ezelőtt, mielőtt egy hatalmas robbanásos vulkánkitörésben jó része megsemmisült - adja hírül az MTI.

A hét éve folyó kutatásban több szakterület kutatói, köztük régészek is részt vettek. 2018-ban a késő bronzkori belső öbölben létezett vulkánszigetet, most pedig Szantorini teljes egészét rekonstruálták.

A késő bronzkorban Szantorini védett, belső kis öböllel rendelkezett, kiváló hajózási, kereskedelmi feltételeket biztosítva a vulkánszigetnek. Szantorini akkoriban a krétai civilizáció északi bástyája volt, déli részén a fővárossal, Akrotirivel, ám 3600 éve e település - akárcsak számos más kisebb-nagyobb házcsoport, épületegyüttes - szinte nyomtalanul elpusztult a vulkánkitörésben, mely a domborzatot 30-50 méter vastag tufaréteggel fedte be.

A természeti katasztrófa nemcsak a minószi kultúrának vetett véget a szigeten, hanem gyökeresen átszabta a tájat is. A hatalmas mennyiségű magma távozása után a sziget központi része beszakadt, így jött létre a mai öböl, mely jóval nagyobb, mint a késő bronzkori.

A vulkanológusok a robbanásos kitörés nyomán lerakódott tufaanyagot fotóstatisztikai és geokémiai elemzéssel vizsgálták, ebből kiderült, hogy azt milyen arányban alkotja a felrobbant belső sziget törmeléke, és mekkora részét teszi ki a sziget további belső részeinek törmelékanyaga.

Az összegzés szerint a kapott arányok nagy pontosságúak, a sziget pontos méretének rekonstrukciója azonban attól is függ, mennyi volt a kirobbant tufatömeg teljes térfogata. Ezt már nehezebb becsülni, mert jelentős része a tengerszint alatt rakódott le.

A kutatók két forgatókönyvvel számoltak: az egyik esetben kisebb tufatérfogattal, amiből kiindulva a felrobbant szigethányad mintegy 10 köbkilométernyit tesz ki, a másik esetben a legtöbb kutató által javasolt mintegy 120 köbkilométer tufatérfogattal, melyből 17 köbkilométer jut a késő bronzkori Szantorini felrobbant részeire.

Karátson Dávid vulkanológus szerint ez utóbbi modell - melyet a tanulmányban digitális domborzatmodellen elemeztek - tekinthető a legvalószínűbbnek és összhangban áll az újabb régészeti eredményekkel is. "Akrotiri egyik legérdekesebb, legtalányosabb freskójának, az úgynevezett Nyugati Házban talált Flotilla freskónak az újraértelmezése megmutatta, hogy az minden bizonnyal az egykori belső, kis kalderaöblöt ábrázolja - még ha stilizáltan is -, nem pedig a nyílt tengert, mint korábban gondolták. E kis belső öböl a mai, nagy kalderaöböl északi részén lehetett, keskeny kijárattal az Égei-tenger felé."