A kétezeréves maradványokat Jeruzsálemben, a Siratófal melletti mellékhelyiségek területe alatt találták, ahol korábban szegények ingyenkonyhája működött. A helyiségeket évszázadok óta elrejtette egy nagy, 1400 éves bizánci, majd egy helyére lépő korai iszlám, Omajjád korból származó épület, annak is fehér mozaikpadlója.

Az ásatás egyik vezetője szerint az alapkőzetből kézi szerszámokkal, vaskalapáccsal vájták ki a három, meglehetősen tágas helyiséget, melyet a területen találtak. Bár a három szoba és a közöttük elterülő udvar rendeltetése még nem teljesen világos, a szakemberek szerint alagsori kamra, lakóhely vagy akár rejtekhely is lehetett - közölték a Jpost.com oldalán megjelent cikkben.

De a központi elhelyezkedés és a Szentély alig harminc méteres közelsége miatt, a régész azt sem zárta ki, hogy egy nagyobb középület alagsori része lehetett a most megtalált kőemlék. A három helyiség közül az egyik egy körülbelül 2,5 méterszer 4 méteres, a következő egy 2,5 méterszer 2,5 méteres szoba, míg a harmadikat még nem tárták fel teljesen.

Érdekesség, hogy a helyiségek között szinteltolások és lépcsők vannak, illetve ebből a korból eddig rituális fürdőnek, vagyis mikvének vagy sziklasírnak készült kőbe vájt építményeket fedeztek fel, de lakóhelyiséget még nem. Sziklasír pedig még a hasonlóságok ellenére sem lehet, mivel a zsidó vallás tiltja a temetkezést a lakott területeken, ez a feltárás pedig a város belsejében van. A szobákban a polcokat és a tárolófülkéket is az alapkőzetbe csiszolták, csakúgy mint az ajtókat tartó tokokat és a lámpásoknak szolgáló mélyedéseket.