Vicky Cristina Barcelona

Woody Allen stílusát szeretni kell, erről nem is érdemes vitát nyitni. Szerintünk remek filmeket csinál, de az is tény, hogy rá kell kapni a végtelen párbeszédek, önelemzések és állandó lelki eszmefuttatások ízére. A művész eredeti terepe New York, de meg kell hagyni, hogy ebben a filmben nagyon jól kapta el a katalán főváros hangulatát. Barcelona illatokkal és színekkel teli világát így mutatja be, mintha minden sarkon életre kelne a művészet, lakóit pedig szenvedélyes és őszinte emberekként ábrázolja.

Ehhez a vonzó háttérhez simít hozzá egy különös, de nagyon szórakoztató szerelmi háromszöget - vagy akár négyszöget, ha nagyon tágan értelmezzük a történetet -, melyben Cristina (Scarlett Johansson), új szeretője Juan Antonio (Javier Bardem) és annak volt felesége María Elena (Penélope Cruz) viszi a prímet. Miután a férfi főszereplő a női szereplők közül szinte mindenkivel lefeküdt, sőt, egy ideig édes hármasban is éldegélt, a tombolás elcsendesedik, Vicky (Rebecca Hall) és Christina hazatér, és az egész mámoros spanyol utazásból csak egy őrült nyári kaland emléke marad meg.

Mindent anyámról

Pedro Almodóvar filmjei közül pokolian nehéz választani, az viszont nem is lehetett kérdés, hogy minimum egy filmje be kell kerüljön ebbe a válogatásba. És nemcsak amiatt, mert egészen egyértelműen ő az egyik legjobb és legismertebb kortárs spanyol rendező, hanem, mert filmjének hangulata azt a sötét, de egyben érzelemdús valóságot örökíti meg, amelyet nagyon sok, a spanyol kultúra iránt rajongó ember szeret. A Mindent anyámról ma már egy egyetemes filmklasszikus, amely ráadásul Oscar-díjat nyert, mint a Legjobb külföldi film, de Cannes-ban a legjobb rendező díját is bepakolhatta a bőröndjébe Almodóvar.

A film cselekménye Madridban és Barcelonában játszódik, a történet pedig nagyon kemény lelki tréninget jelent bizonyos pontokon. A fiát elveszítő kétségbeesett anya, az időközben nővé operált apa, a múlt és a jelen összeeresztése az átlagember számára merőben szokatlan helyzeteket hoz elő. A Mindent anyámról nem kellemes szombat esti lazulós film – bár a komorság mellett sok más érzés is belefér a filmbe –, mégis muszáj minimum egyszer belevágni, mert katartikus élményt jelent a megnézése.

Spanyol affér

Vagy észak dél ellen. Merthogy Spanyolországban a kettő nagyon nem egyforma, és hogy mennyire nem, az nagyon jól kikerekedik ebben a vígjátékban. Az alkotók szépen összeeresztettek egymással egy déli, pontosabban sevillai férfit és egy északi, azaz egy baszk lányt, akik egy éjszakát együtt töltenek, majd a lány hazautazik.

A srác azonban nem akarja, hogy ennyiben maradjon a románc, és bár korábban soha nem hagyta el Andalúziát, most mégis északra utazik. Ott viszont azzal kell szembesülnie, hogy az apósjelölt igazi keményvonalas baszk, ezért ha be akar vágódni, akkor kénytelen néhány roppant vicces sztereotípia mentén alakítani a baszk vőlegényt. A spanyoloknál őrült siker volt a film 2014-ben, de mi még azért is imádhatjuk, mert északtól délig bejárhatjuk vele az országot.

Lakótársat keresünk

Woody Allen amerikai szemmel ábrázolta Barcelonát, míg ez a francia film a város befogadó, nemzetközi oldalát mutatja meg. Az alapsztoriban ösztöndíjasok és egyetemisták laknak együtt egy albérletben, ám mind Európa különböző szegletéből érkeztek. A főhős Xavier (Romain Duris) természetesen francia, de van angol, német, olasz, svéd, dán, török és végül spanyol is a huszonéves társaságban.

A koncepció nem bonyolult, a film tele van laza dumákkal, bulikkal, flörttel, némi könnyed szexoktatással, de közben mégis messze túlmutat egy sima amerikai egyetemi vígjáték színvonalán. Kulturálisan sokszínű, okos, de nem okoskodó, jópofa és könnyed film, amit csak napsütésben, egy liter sangría mellett érdemes nézni, hogy a Park Güell láttán ne nagyon facsarodjon bele a szívünk az otthon ülésbe.

Nesze neked, Pete Tong!

Először is a címet tisztázzuk. Pete Tong egy világhírű DJ, és az áldokumentumfilmben meg is szólal a legendás zenész. A történet főszereplője Frankie Wilde, Ibiza és a bulik királya, a legmenőbb DJ a szigeten. Csak a mának él, drogozik, piál, állandóan éjszakázik és összevissza szexel.

A totális mértékvesztés tetőfokán azonban beüt a legnagyobb döbbenet: Frankie-nek előbb csak hallásproblémái vannak, majd teljesen megsüketül – és elveszíti a számára legfontosabbat, a zenét. A DJ az őrület határára sodródik, előbb kokainmámorba menekül, majd megpróbál leszokni, és közben többször is megjárja a poklot. A történet végéről nem mondunk semmit, de az biztos, hogy bár nem egy finom lányregény, nagyon szórakoztató, tele napfénnyel, tengerrel, iszonyat jó zenékkel és vad bulikkal, melyek a legzajosabb és legpörgősebb spanyol szigeten zajlanak.

Csókok és gólok

Még valami, ami a tájak, nyelv, kultúra, művészet, étel, bor és zene mellett nagyon erősen jelen van a spanyol lélekben. Hát igen, a foci. Ez a történet pedig mindenből hoz egy kicsit. Épp egy esküvőre készülnek egy szépséges spanyol birtokon, amikor hirtelen minden összekuszálódik. Az örömapa nagyon rosszul lesz, az öt fiútestvér szerelmi ügyei összegabalyodnak, az pedig csak tetézi a feszültséget, hogy a spanyol válogatott bejut a döntőbe. És ugye esküvő minden nap lehet, na de egy ekkora meccs?

És persze még ott az aggódás a papáért is, bár ez utóbbit az egyik rokon rövid úton elintézi azzal, hogy bekacsolja a tévét. „Ez nem a meccsnézés ideje. Reményre van szükség, nem? Ott van a meccsen."

Vándorút

A zarándokút, amelyről az utóbbi években nagyon sokat lehetett hallani, és egyáltalán nem véletlenül. Az észak-Spanyolországon végigvezető Camino de Santiago lényege a befelé nézés, a lélek felszabadítása, és nagyon sok felesleges érzelmi teher elengedése. A filmben egy apa (Martin Sheen) járja végig ezt az utat – mindkét értelemben. Nem önszántából indul el, hanem mert fia, Daniel (Emilio Estevez) épp ezen a zarándokúton, egy viharban vesztette életét.

Bár gyermekét jött gyászolni, az apa végül teljesíti az utat úgy, ahogy fia szerette volna, és közben számtalan emberrel találkozik, akik mind valamilyen problémára keresik a választ. A szépséges tájakon végigvezető film egyik érdekessége éppen az, hogy valóban apa és fia játssza a két főszerepet, illetve, hogy Emilio Estevez nemcsak színészként, hanem rendezőként is szerepel a stáblistán.

Asztal két főre

Egy olyan film, amitől a szívünk szakad meg. Mert a spanyol tengerpart egy kellemesen eldugott, de varázslatosan szép részén játszódik, meleg nyári délutánon és estén, emellett a főszereplők romantikus és szabadságkereső történetei a gasztronómia csúcsát jelentő étteremben érnek össze. És bár fáj a szívünk, hogy a tengerzúgás, a puha homok és a spanyol konyha most nem közvetlen tapasztalás, mégis nagyon jól esik nyakig merülni a történetben, amelyben két egykori szerelmes találkozik.

Az étterembe már egy évvel korábban helyet foglaltak, így válásuk ellenére sem akarják kihagyni a különleges kulináris élményt, ráadásul éppen ezen a napon tart utoljára nyitva a hely. Körülöttük rengeteg érdekes figura színesíti a képet, így a váratlan találkozások és élmények miatt sokuknak sorsfordítóvá válik ez a bizonyos csillagfényes, spanyol tengerparti este.