Igazi turista mágneseket járunk körbe szlovén cikksorozatunk záró részében. Bekerült a válogatásba egy sziklafalba épült lovagvár, egy világhírű cseppkőbarlang és az ország talán legjellegzetesebb látképe is. Egy picit azért megfűszereztük a témát: többek között egy morbid humorú halálesettel, néhány barlangi sárkánnyal és az ikonikus jugoszláv elnök hálószobájának panorámájával.
Az ostromlott lovag méltatlan halála
Emlékeznek még, hogy legutóbb a szlovén Koper történelmi óvárosában hallgattunk múltidéző történeteket? Ahogy a tengertől elkanyarodva, ezúttal ismét kelet felé tartva, az ország belsejébe folytattuk utunkat, valóban hallottunk még néhány roppant szellemes sztorit. Az egyik legemlékezetesebb pedig egész biztosan az volt, amit Predjama várában mesélt nekünk az ottani vezetőnk.
A világ legnagyobb barlangi váraként is meghatározott építmény szinte a józan észnek is ellentmondó helyen épült meg, persze az is biztos, hogy aki ide egyszer bevette magát, azt nem lehetett egykönnyen kifüstölni. Így történt a predjamai Erazem, vagy Erasmus esetében is, akit nagyon szerettek volna elkapni ellenfelei, csakhogy itt képtelenek voltak hozzáférni. Ki tudja meddig tartott volna ki Erasmus – akinek titkos élelmiszerforrásai is voltak –, ha egy szolga el nem árulja.
A vár falait, azok vastagsága miatt értelmetlen volt lőni, csak egyetlen ponton kaphatták el emberüket az ostromlók. Nos, igen, amikor épp a dolgát végezte egy este. A mosdó ugyanis egy kisebb, normál falvastagságú építmény volt a vár mellett, és egy alkalommal, amikor Erasmus épp bent volt, szolgája egy gyertyával jelezte az ostromlóknak, hogy hova kell lőni. Sajnos nem sok méltóság volt a legendák által felmagasztalt lovag halálában.
A kastély e nélkül a történet nélkül is nagyon érdekes, mivel ténylegesen egybeépült a sziklával, így vannak olyan termek, amelyeknek az egyik fala épített, míg másik fala maga a szikla. A lovagvár alatt egy barlang is meghúzódik, továbbá lakik itt egy denevérkolónia is. Azt talán már mondanunk sem kell, hogy állítólag kísértetek is járkálnak a masszív falak között.
Briliáns a sárkánybarlangban
Predjama vára alatt egy négyszintes barlang húzódik végig, ez egyben Szlovénia második leghosszabb barlangja: az eddig felfedezett, összes barlangrész hossza 14 kilométer. De persze ez csak a kezdet, hisz itt van néhány kilométerre a Postojnai cseppkőbarlang is, amely olyan hatalmas, hogy a benne megtett túra egy 3,7 kilométeres, vagyis körülbelül 10 perces kisvasutazással kezdődik.
Néhány látványosság mellett elzakatol a kis vonat, többek között a fenséges Báltermen át, melynek tetejéről valódi, muránói üvegből készült csillárok lógnak. Gyalogosan pedig több, látványos cseppkő mellett is elhalad az útvonal, így például a Briliáns mellett is. Ez az 5 méter magas sztalagmit a barlang és a szlovén Kartsztvidék szimbóluma, és egy másik híres képződménnyel, a pisai ferde toronyra emlékeztető cseppkővel együtt a hely logójában is benne van.
És még egy jelkép, egy különös kis állat, melynek sziluettjét több helyen is megörökítették a helyszínen. Az apró kis jószágok a barlangi vakgőték, ezek a hosszúkás, szem nélküli, négylábú kis teremtmények, melyek alkata olyan, mintha kicsiny sárkányokat látnánk. És valóban, mikor a helyiek először pillantották meg ezeket a szokatlan lényeket, azt gondolták, hogy sárkány él a barlangban, és az ő 25-30 centis kicsinyeivel találkoztak. A barlangi vakgőték fő élőhelye a Postojnai cseppkőbarlang, másfelé a világban nem is láthatunk ilyeneket. A különleges teremtmények nagyon jól alkalmazkodtak a körülményekhez, és szinte végtelenségig bírják a nélkülözést. Akár 12 évig is képesek életben maradni élelem nélkül, és némely példány a 100 éves kort is megéri.
A szárazföldi szigetvilág
Bohinj olyan, mint egy sziget Szlovénián belül. Amellett, hogy egy község neve is, Bohinj valójában egy egész völgy neve, ahol még a nyelvjárás is más, mint a környező vidékeken. Egyik leghíresebb látnivalója a Bohinji-tó, mely a legnagyobb és legmélyebb természetes tó Szlovéniában, ennek partján áll a 15. századból származó Szent János templom.
A tó partjáról nagyon szép képeket lehet készíteni a templomról és a hegyekről, és mindezt úgy, hogy minden szögből tökéletes lesz a kép. Valószínűleg ez a varázslatos természeti közeg is hozzájárul ahhoz, hogy a tavat és környékét imádják a turisták, akik nemcsak fürdeni, hanem horgászni, evezni, esetleg búvárkodni jönnek ide, nem beszélve azokról, akik turistautakon kalandoznak a környéken, vagyis a Triglav Nemzeti Park területén.
A nemzeti parkban található Studor kis faluja is, ami Bohinj falvától körülbelül 10 perces autóútra van. Ez már igazi csemege azoknak, akik szeretnek beleveszni a vidékbe, és általában nagy ívben kerülik az olyan helyeket, amely tömve van kirándulókkal. A faluban körülbelül százan élnek, tehát valóban apró településről van szó. Amit itt mindenképp ki kell próbálni, az a helyben készült sajt, sonka és szalámi: a kóstolóhoz bemutató is jár, meg egy bögre forró tea, ha épp cidrizős hidegben érkezünk.
Ellentétek vonzásában
Ebben a kicsi faluban van egy házikó, amit amolyan falumúzeumnak rendeztek be, és kinti méretei alapján azt gondolnánk, hogy bőségesen volt hely itt akkor is, amikor a 19. század elején beköltözött az első család. De nem, a látszat csal. Az alagsor vagy alsó szint egy részében az állatok laktak, csakúgy, mint a ház oldalához ragasztott istállóban. Hogy érzékeltessük, milyen egymásra utaltságban, és milyen szoros közelségben laktak itt, íme egy példa. Megtudjuk, hogy a konyhában álló nagy, fedett teknő, amiben a kenyeret dagasztották, éjjelenként az egyik gyerek ágya volt. Az egyik szobába lépve újabb kis fateknőt látunk, ezúttal a kályha tetején, nos, abban is szundikált régen egy csemete. A pici hálószobában még két ágyat találunk, abból a nagyobb is akkora, mint manapság egy átlag magyar ovis ágya – ebben a szülők aludtak, ahogy épp tudtak –, míg a másik ágyban a többi utód.
A kicsi Studort elhagyva még egyetlen kis kitérőre maradt időnk, azonban ezt most sem szeretnénk kihagyni az általunk javasolt túrából. Valószínű, hogy sokan unják már a Bledi-tóról készült képeket, mi azonban nem tartozunk közéjük. Szlovénia talán legmarkánsabb és leghíresebb látképe a tó, és a közepén található sziget, melyről azonban most nem hoztunk képeket. Az ok egyszerre prózai és izgalmas.
Olyan helyen álltunk meg ugyanis fényképezni, ahonnan nem lehetett szépen befogni a sziget képét, annak ellenére, hogy a panoráma tökéletes volt. És ez nem is lehetett másképp, mivel kirándulásunk záró helyszíne Tito egyik nyári rezidenciája volt. Igaz, itt csak annyira jutott időnk, hogy a tópartról körbekémleljük a vidéket, majd megfordulva az épület komoly és elegáns tömbjével találjuk magunkat szembe.
A volt Jugoszláv elnök nyaralója ma hotelként működik, és a bennfentesek szerint Tito egykori hálószobájából tökéletes panoráma nyílt a tóra és arra a bizonyos szigetre. Lenyűgöző az a kontraszt, ami az apró falusi ház után fogad itt bennünket, és pont ez a változatosság az, amit néhány nap alatt nagyon-nagyon megszerettünk Szlovéniában.