Mióta Sir James Clark Ross felfedezte a föld északi mágneses pólusát 1831-ben, az a kanadai sarkvidéktől Szibéria felé halad. A mezőt a föld nagyrészt vasból álló belső mag folyékony része hozza létre, mozgása pedig gyors és kiszámíthatatlan, a Brit Geológiai Szolgálat és a NOAA Nemzeti Környezetvédelmi Információs Központjának kutatói ötévente frissítik a mágneses modellt (WMM) - adja hírül a sci-news.com.

A 2020-ra vonatkozó jóslatok szerint az északi mágneses pólus továbbra is Szibéria felé vándorol, de lassan csökkenő sebességgel. Most évente mintegy 40 kilométeres sebességgel halad, míg az elmúlt 20 évben átlagosan évi 55 kilométert tett meg.

Mint Dr. Ciaran Beggan, a Brit Geológiai Szolgálat geofizikusa elmondta, ez a leggyorsabb változás, melyet a 16. század közepe óta észleltek. Mint hozzátette, a pólus körülbelül 1590-től 1990-ig lassan haladt, majd hirtelen felgyorsult, és az évi kevesebb mint 10 kilométerről közel 60 kilométerre gyorsult. Eközben a déli mágneses pólus nagyon lassan mozog az Antarktisz körül.

A kutatói még nem pontosan értik meg, mi okozza a sebességváltásokat, de az biztos, hogy szerepe van annak, hogy a föld folyékony magja folyamatosan változik, Kanada alatt például gyengül.