Kvarner-túránk harmadik és egyben utolsó állomására, a Rab-szigetre érkeztünk. A mindössze 22 kilométer hosszú szigetet félmaratoni távként akár körbe is futhattuk volna, de kondíció híján inkább körbesétáltuk az óvárosát és utánajártunk, miért lógnak polipok a padlásokon kifeszített ruhaszárító köteleken. Pár órát Lopár homokos tengerpartján is elidőztünk, majd meglestük a Ciganka-strandot, mely elnevezéséről mókás történetet is hallottunk.
Rabul ejtett minket Rab óvárosa
Alig indultunk el, hogy felfedezzük Rab történelmi városrészét, máris megragadta tekintetünket a négy magasba nyúló templomtorony. Őrszemekként lesik az arra járókat, majd kíváncsiságot keltve csalogatnak be mindenkit a város szívébe, ahová szűk kis utcákon keresztül jutunk el. Római hangulatú terek, macskaköves utcák, kőépületek, nyári mozi és tengerre nyíló kilátás tárul az ember szeme elé, ha eleget tesz a hívó szónak. A történelmi városrészt járva még azok is kíváncsiskodni kezdenek, hogy honnan ez a római hangulat, akiket egyébként hidegen hagy a történelem.
Mint kiderült, ez volt az első római város Dalmáciában. A sziget története egyébként i. e. 360-ra nyúlik vissza, amikor illírek éltek a területen, majd i. sz. VI. századig a Római Birodalom része volt. Ebben az időben megkapta a felix előnevet, ami boldogot, virágzót jelent – innen a ma is használt, boldogság szigete elnevezés. A 15. században a velenceiek fennhatósága alá került a város, ami az 1700-as évek végéig tartott, amikor Napóleon vette át az uralmat. Ezt a meghatározó korszakot még ma is tükrözi Rab.
Reneszánsz kori oroszlán lesi a látogatókat
Az óvárost három párhuzamos utca szeli keresztül, amelyeket keskeny sikátorok kötnek össze. Ha szeretné igazán átélni a város hangulatát, érdemes ősszel ellátogatni ide, ugyanis ilyenkor fellélegzik a város, jóval kevesebb a turista, és több lehetőség van az apró részleteknél is elidőzni. Mi is ezt tettük a reneszánsz kőoroszlánnál, amely egy ház ablakpereméről meredt ránk több évszázados tekintetével.
Miután felfigyeltünk az érdekes állatra, lázasan kezdtük figyelni a nyílászárók fölötti motívumokat. Így történt, hogy láttunk kőből kidomborodó szabóollót, amely arra engedett következtetni, hogy egykor szabó élt a házban, de találkoztunk egy kalapos, szakállas férfialakkal is, amely a ház egykori tulajdonosát ábrázolta.
Húsz kunáért felülnézetből is rácsodálkozhatunk a városra
Az óvárosban található Szent Iván templom harangtornyából lenyűgöző kilátás nyílik a városra és a tengerre. A főszezonban húsz kunás belépőjegyet kell fizetni a látványért, de megéri.
Aki mégis úgy dönt, hogy lenn marad, az az V. században épített templom maradványait nézheti meg. Az egykori oltár körüli apszist részben sikerült rekonstruálni, mely 7 oszlop, ívek és boltívek rendszerét jelenti.
Ha az óvárosban járunk, érdemes megnézni a Szent Kristóf tornyot is, melyet a a velencei „torrione" kifejezés után „tarjun" néven emlegetnek a helyiek, és amely aszimmetrikus alapra épült még az 1520-as években. Ennek tornyából is jó rálátás nyílik a városra, a tengerre és a szigetre.
A Szent András kolostor talán a legrégebbi bencés rendi kolostor ezen a környéken. A legenda szerint a Rab szigeti nemes családból származó nők részére építették. Harangtornyát még az 1100-as évek elején építették, román stílusban.
De városi felfedező sétánkból nem hagytuk ki a Nagyboldogasszony katedrálist sem, amely oldalait tipikus horvát motívumok díszítik: állatokat és virágokat ábrázolnak. Az épület további érdekessége a csíkos oldala, amelyek a sziget köveinek színeit és fajtáit mutatják be.
Helyi ínyencségeket kóstoltunk
Miután körbesétáltuk a történelmi városrészt, egy helyi tradicionális vendéglőben pihentettük a lábunkat, és megkóstoltuk a sziget specialitásait. A helyiek szívesen meséltek a csak itt kapható ételeik elkészítési módjáról, így tudtuk meg, hogy miért száradnak polipok ruhák helyett a padláson kifeszített szárítóköteleken.
A helyiek előszeretettel kínálnak reggelire előételnek vagy vacsoraként egy speciális omlettet, amelybe szárított polipdarabkákat sütnek, köretként pedig rákos rizottót tálalnak hozzá. A polipokat egyébként mindössze három napig lógatják a levegőn, a bóra szél ugyanis gyorsan elvégzi a folyamatot. A nyers húst ez idő alatt hálóval védik a madaraktól, és általában huzatos padlásokon vagy tetőtéri teraszokon végzik a szárítást.
A polip elkészítésére még egy sajátos módszerük van a sziget lakosainak: nyílt lángon, kemencében sütik meg, ami különleges, füstölt ízt ad a tengeri herkentyűnek. Ezt peka néven lehet megrendelni, és csak egy-két helyi étteremben kapható.
800 éves receptet őriznek a városban
Ha megvagyunk a polipos főétellel, desszertként érdemes megkóstolni a sziget egyedülálló tortáját, a 800 éves Rabska torta-t. A süteményről azt kell tudni, hogy a kolostor apácái találták ki a receptet, hogy kedveskedjenek III. Sándor pápának.
A kalácsot annó csiga alakúra formálták, pont olyanra, amilyen a pápa botjának a vége. Az eredeti alakjához már nem ragaszkodnak a helyiek, de az eredeti recepthez igen. Ma is mandula, narancs, citrom, kristálycukor és vaj alkotja az összetevőit, és charry likőrt is kell bele tenni. A sütemény készítését egy rabi múzeumban nézhetik meg a látogatók, ahol magát a receptet is őrzik. A torta különlegessége, hogy 2-3 hónapig is eláll.
Megnéztük az ország leghosszabb homokos strandját
Alig félórás autóútra Rab várostól, Loparban mintha egy másik ország tengerpartjára csöppentünk volna. A megszokott horvát sziklás strandok helyett apró homokszemű, sekély vizű, hosszan nyúló tengerpart fogadott minket. Ez az ország leghosszabb és legszebb homokos tengerpartja.
A strand ideális a gyerekes családoknak: a kicsik kedvükre homokozhatnak a parton, a víz pedig lassan mélyül. A part a felnőttekben is életre kelti a homokozás örömét, ugyanis minden évben megszervezik a Homokszobor Fesztivált, amikor szebbnél szebb szobrok és formák lakják be a partszakaszt.
Tudta, honnan ered a Ciganka-strand neve?
A homokos tengerparti sétánk után úttalan utakon, azaz keskeny, egysávos ösvényen jutottunk el a Ciganka-strandig. Homokpiramisok és érintetlen természet fogadott itt minket, miután az autónkat a strandtól 300 méterre leparkoltuk.
Aki erre a partra készül standolni, két fontos dolgot kell tudnia: az egyik, hogy semmiféle szolgáltatást nem tartalmaz, azaz ételt és italt is érdemes magunkkal vinni. A másik tudnivaló, hogy ez a strand a Loparban lévő három nudistastrand egyike, vagyis készüljünk fel, körülöttünk többen is fürdőruha nélkül csobbannak majd a vízben. A helyiek egy legendát is fűznek a strand Ciganka nevéhez – régen a szigetre bevándorlók meg voltak róla győződve, hogy nevéhez illő módon tényleg cigány nemzetiségűek fürdőznek a strandon, holott csak a helyiek napbarnította színe tévesztette meg őket.
Rab a kerékpározás paradicsoma
Rab szigetet bármelyik évszakban érdemes meglátogatni, ugyanis a strandolás mellett számos látnivaló és kikapcsolódási lehetőség fogadja itt a turistákat. Például a kerékpár szerelmesei jó pár napot eltölthetnek itt, összesen 100 kilométer hosszú bringaút hálózza be a szigetet. A Mountain Bike-osok különösen kedvelni fogják a kiépített útvonalakat, hiszen főleg kavicsos szakaszok és terep-útvonalak várják a kerekezőket.
De a gyalogos túrázókat és a városi sétára vágyókat is számos, színes látnivalóval fogadja ez a kis horvát sziget. Ha itt jár, ne hagyja ki az óváros peremén húzódó hosszú tengerparti sétányt sem, ahol tűlevelű, illatos fenyők árnyékában élvezheti a mozgást.