Ha valaki egy nagyobb koreai utazást próbál megszervezni, az első látnivalók között biztosan ott lesznek a modern nagyvárosok, hiszen azt nem lehet kihagyni. Aztán a szentélyek és a természeti látnivalók, végül egy kis szórakozás és egy gyors gasztrotúra. De ekkor valami még mindig határozottan hiányozni fog, valami, ami azzá tette az országot, amit ma látunk belőle – hát persze, hogy a történelmi vonal! Ha azonban múzeumokat nincs időnk járni, akkor valami más megoldás kell. Erre találták ki a mi skanzenjeinkhez hasonló tradicionális falvakat. Ezekből mutatunk most párat.
Dél-Korea tradicionális falvainak egy része, hasonlóan a mi skanzenjeinkhez, még mindig ott van, ahol valaha állt, azzal a különbséggel, hogy a koreai házakban még ma is laknak. A másik részét pedig felépítették újra egy olyan helyen, ahol nyugodtan látogathatják az érdeklődők. A következőkben bemutatott három falu erre és arra a megoldásra is mutat példát.
Az egyik leglátogatottabb falu, pontosabban városrész, a Bukchon Hanok Falu, ahol több száz tradicionális ház áll szorosan egymás mellett. Ezeket a házakat hanok-nak nevezik, és történetük a Csoszon-dinasztia idejére nyúlik vissza. A falu neve Bukchon szó szerint azt jelenti, hogy „északi falu" – mivel az ősi városnegyed északra fekszik Szöul két legismertebb látványosságától a Cheonggyecheon pataktól és a „harang úttól" (Jongno), amely Szöul legöregebb kelet-nyugat összeköttetésű kereskedelmi útvonala.
Ma ezek a hanok épületek kulturális centrumokként, vendégházakként, éttermekként és teaházakként üzemelnek és élnek tovább. A törődő tulajdonosok azt tűzték ki célul, hogy a látogatókat megismertetik a régi idők kultúrájával, és életben tartják a városnegyed értékeit. Mivel ez egy élő városrész – vagyis nemcsak a vendégek miatt vannak itt az emberek, hanem ténylegesen itt is élnek a házakban –, ezért az utazóknak tiszteletben kell tartaniuk a tulajdonukat és a munkájukat.
Bár a Bukchon Hanok Falu ingyenesen látogatható, kérhetünk körbevezetést, de arra figyeljünk, hogy vasárnaponként semmilyen formában nem látogatható. A teljes túra egyébként kicsivel több mint 3 órás, de lehet jönni kutyával és hanbokba, vagyis hagyományos koreai viseletbe öltözve is.
A hegy lábához szállított falu
A Namsangol Hanok Falu a Namsan-hegy lábánál található, és öt hanok-ot, vagyis tradicionális koreai házat fog közre. A házak a Csoszon-dinasztia idejéből valók, és a régi főváros más más pontján álltak egészen addig, míg újra fel nem építették a Namsan-hegy északi lábánál. Az öt ház belső kialakítása öt különböző életformájú ember életét tükrözi. A látogatók egy középosztálybeli lakos, egy arisztokrata és egy nemesember életterét is megnézhetik.
De ezeken a főépületeken kívül olyan fontos emberek újra felépített hanokjait is láthatjuk, mint Yun királyné szüleinek a házát, aki Szedzsong (Sejong) Királynak, a Csoszon-dinasztia 27. uralkodójának ágyasa volt, vagy éppen annak az építésznek a házát, aki a Gyeongbokgung palota építésért volt felelős.
Hivatásos nevettetők és élő falusi hangulat
Bár a Bukchon Hanok Village lenyűgöző volt az összepréselődött, mintás házaival, amelyek naplemente idején aranyban fürödtek, és a köztük vezető utcák végtelennek tűntek, de a legautentikusabb hatást mégis a Korean Folk Village tette ránk. Ez a filmforgatási helyszínként is szolgáló, kifejezetten családbarátra kialakított, néhol talán kicsit reklámízű falukomplexum Szöul belvárosától nem messze található. Bár érezhető rajta, hogy szórakoztató látványosságnak tervezték, mégis van benne valami olyan báj, ami feledteti velünk, hogy attrakciónak szánták.
Miután elhagytuk a beléptető részt, vagyis ahol vásárolgatni és fagyizni lehetett, beszippantott minket a koreai falusi hangulat. Nem tolongtak a látogatók, de pont annyian voltak, hogy éreztük, ez a helyieknél is kedvelt program. A műhelyekben nyugdíjas mesteremberek végezték ugyanazt a munkát, amit előtte – valószínűleg modern ruhában és modernebb körülmények között – évtizedekig végeztek. Egy ikerpár agyagedényekkel foglalkozott, míg egy másik férfi a kovácsmesterséget mutatta be fáradhatatlanul.
Tovább haladva megannyi rendezett porta előtt haladtunk el.
Ebben a faluban inkább a gazdálkodók, a koreai földművesek, kiskereskedők és parasztok házait, tanyáit láttuk, de mivel hatalmas parkról van szó, amit több tematikus területre osztottak fel, ezért biztos, hogy a díszesebb épületeknek, börtönöknek is megvolt a maguk helye. A falu dolgozói viszont mind korhű ruhákban végezték napi feladataikat, volt aki takarított, mások az ágyásokat gondozták és öntöztek, a hivatalos nevettetők, a falu bohócai pedig rövid előadásokat tartottak a görögdinnyelopásról és a falusi udvarlási szokásokról. Bár egy szót sem értettünk a szövegből, az ajumma, vagyis a fő asszonyság lelkesedése ránk is átragadt.
A Korean Folk Village parkját 1973. október 3-án nyitották meg, és azóta töretlenül fogadja a vendégeket az év minden szakában. Egy felnőtt belépő 18 000 won (~4300 forint), de vezetett angol nyelvű túra is igényelhető, amit előre le kell foglalni.