Görög szigeteket bejáró sorozatunkban ezúttal a Jón-tenger hét nagyobb szigete közül a legkisebbre, Paxosra kalauzoljuk olvasóinkat, de képzeletben a hozzátartozó Antipaxosra is áthajózunk majd fürdeni. Ez a két apró sziget ugyanis a legegyszerűbben Korfuról hajóval közelíthető meg, a korfui kikötőtől Paxos 31 tengeri mérföldre található. A nagyobb hajótársaságok mindennap indítanak kirándulást, amely során fantasztikus barlangokat, hatalmas sziklafalakat, fehér homokos strandokat és bájos kisvárosokat láthatnak a turisták.
A rövidnek nem mondható tengeri utazás Korfu kikötőjéből indul, miközben a hajó elhalad a szigettel azonos néven és Kérkiraként is emlegetett főváros mellett, majd a sziget keleti partja mentén folytatja útját. Miután elhagyta a sziget déli csücskét, a Korfu és Paxos közötti tengeri csatornán érkezik meg a 25 négyzetkilométer területű Paxosra.
Először a sziget északi oldalán Lakka városkája bukkan fel, amelynek kikötőjében számtalan vitorlás ringatózik. A város világítótornyát 1825-ben az angolok építették, 1919-ben egy földrengés ledöntötte, de újjáépítették. Érdekessége, hogy kezdetben még olívaolaj segítségével működött, 1979 óta azonban már villamosenergiával.
Minden a szerelemmel kezdődött
A mitológiai történet szerint Paxos szigete akkor alakult ki, amikor Poszeidón tengeristen a háromágú szigonyával erősen rácsapott egyet Korfu szigetére, hogy abból letörve egy darabot, legyen egy kis hely, ahol végre zavartalanul kettesben lehet Amfitrité nimfával. Ez a szerelmi fészek a sziget nyugati oldalán található az Ahai-öbölben, ahol egy mély barlang volt a találkahelye a szerelmespárnak. Egyik heves légyottjuk után még a szigonyát is elhagyta a tengeristen, amit aztán a helyiek adtak vissza neki. A háromágú szigony később a sziget jelképe lett.
A barlang, ahol egykor tengeralattjárót bújtattak el a görögök
Lakka felett a hegytetőn található a sziget egyetlen bizánci stílusú temploma, amely a Gyergyaszentelőt jelentő Ipapanti nevet viseli. A dupla kupolás templomot 1601-ben építették. A szigetlakók a közeli barlangban találtak egy ikont, amely az Urat ábrázolta, így a barlang is az Ipapanti nevet kapta. Később, 1772-ben a templomtól nem messze egy velencei stílusú harangtornyot is emeltek, amelynek harangjai még ma is csodásan szólnak.
Egy 300 férőhelyes hajó még ma is egészen be tud úszni Ipapanti barlangjába, hogy elrejtőzzön a világ szeme elől. Így volt ez a II. világháborúban is, amikor egy görög tengeralattjárót bújtattak el a barlangban a németek elől.
Különleges sziklafalak sorakoznak a sziget nyugati oldalán
A barlang megtekintése után már egy hatalmas fehér sziklafal kápráztatja el az utazót. Ez a 220 méter magas Erimitis, a sziget legmagasabb pontja. Mivel gyakoriak a sziklaomlások, a tengerben rengeteg a kőlabirintus. Vagyis nemcsak a gazdag tengeri élővilág, de az izgalmas vízalatti utak is lenyűgözik a búvárokat, akik szerint a görög térség két legjobb, merülésre érdemes helye Paxos és Antipaxos szigete.
Aztán a turistahajók rendszeresen elhaladnak az Ortholithos néven emlegetett óriás méretű, egyenes sziklatömb és Tripitos ámulatba ejtő sziklája mellett is, amelyet a természet egy antik templom formájára alakított.
Paxoson egyébként sok termálforrás is ered, amelyek vize természetes medencékben gyűlik össze, és legszívesebben a reumás megbetegedésben szenvedők merítkeznek meg bennük.
Irány Antipaxos, a mediterránum másik gyöngyszeme!
Tripitos sziklájától már nincs messze Antipaxos apró, mindössze 4 négyzetkilométeres szigete, amelyet alig két tucatnyian laknak. A szigeten sok a szőlő, amiből nagyon finom édes vörösbort készítenek, természetesen korlátozott mennyiségben.
Antipaxosnak három strandja van: Vrika, Mesavrika, és Voutoumi. Kikötője Agrapidia, amely az egyetlen falu a szigeten. A kirándulóhajók - a szó hagyományos értelmében - nem kötnek ki itt, csak lehorgonyoznak, az utasok a hajóról létrán másznak le a tengerbe. A kristálytiszta víz úszásra és búvárkodásra is tökéletesen alkalmas, sokan egyenesen a Karib-tengerhez hasonlítják ezt a helyet. A parton gyönyörű formájú sziklák, barlangok és fehér öblök hívogatnak, a tengerben pedig színes halrajok, tengericsillag, tengerisün és még számtalan élőlény varázsolja el a fürdőzőket.
Barangolják be a két sziget fővárosát, Gáioszt is!
A főváros felé már a sziget keleti partján haladnak a turistahajók, miközben elmennek Mongonissi mellett is, ahol az olasz Fiat autógyárat alapító Agnelli-család villája is látható. Persze, az út során először Gáiosz bukkan fel, de a kikötés még várat magára, ugyanis egy természetes fjordon található két kisebb lakatlan szigetet is meg kell kerülni ahhoz, hogy a kikötőbe érkezzen a hajó.
Az egyik, a nevében Szűz Máriát jelentő Panagia szigete, ahol 1720-ban tíz szerzetes otthonául szolgáló kolostort alapítottak. Ma már csak a kis templom van meg, ahová minden évben augusztus 15-én Mária mennybemenetelének napján zarándoklatot indítanak. Panagia másik látnivalóját pedig egy kis világítótorony jelenti 1890-ből, amely - a már fentebb említett Lakka város világítótornyához hasonlóan - szintén olívaolajjal működött.
A másik lakatlan sziget Agiósz Nikoláosz, amely fenyőerdeje miatt fokozottan védett terület, így csak külön engedéllyel látogatható. 1423-ban még a velenceiek kezdtek erődöt építeni rajta, amit 1510-ben fejeztek be Leonardo Da Vinci tervei alapján. A szigeten két templom is található, az egyik Szent János nevét viseli, a másik pedig a tengerészek, hajósok, és halászok védőszentjeként tisztelt Szent Miklósét. Megkerülve ezt a kis szigetet, a hajó végre partot ér, és elénk tárul Gáiosz városa, mely jón stílusú épületeivel és szűk sikátoraival felejthetetlen látványt nyújt.
A főváros a legnagyobb település a 2500 lakosú szigeten. Nevét Szent Pál apostol tanítványáról, Szent Gaioszról kapta, aki megismertette a kereszténységgel a sziget lakóit. A látványosságok nagy része a kikötőben sorakozik. A nagy, kissé romos, kopott piros épület egykoron az angol kormányzóság székhelye volt. Ettől balra a központi téren egy parányi templom áll, amely az Analipsi nevet viseli, és amely 1916-ig püspöki székhely volt.
A tértől balra, de még mindig a kikötőben, két szintén fáradt színű, de impozáns épület látható, az egyik a Városházának, a másik pedig a Folklór Múzeumnak ad helyet. Utóbbi 1906-ban épült, és 1996 óta működik benne a múzeum. Gyűjteményét a helyiek adták össze: bútorok, konyhai eszközök, helyi viseletek, mezőgazdasági eszközök sorakoznak termeiben, de van itt a velencei uralom idejéből származó fegyverzet is. A múzeumban állították ki a Csatlakozási Rendelet is 1864-ből, amely a hét jón-tengeri sziget Görögországgal való egyesüléséről szól. Sajnos a múzeum csak délelőtt, és késő délután látogatható, így az egész napos programot tartalmazó hajókirándulások során az utasok nem tudják megnézni a kiállítást.
A kikötő végében áll Jorgosz Anemojannisz (Georgos Anemogiannis) szobra, aki a törökök elleni görög szabadságharc paxosi hőse. A XIX.század elején a szárazföldi harcokban Naupaktosznál egy fáklyával felgyújtotta az ott állomásozó török flottát, majd miután a törökök elfogták, élve elégették.
A sziget fővárosa híres a friss tengeri étkeiről, hangulatos bárjairól, kávézóiról és az édeni nyugalmáról. Kevés itt egy délután, ezért évről-évre egyre többen választják hosszabb nyaralásuk helyszínéül ezt a megejtő szépségű szigetet.