Bár Menorcán nincs igazán nagy pörgés, és erősen tisztelik a tradíciókat, a helyiek mégis mindig megújult hévvel vetik bele magukat az eseményekbe. Rengeteg hagyományt ápolnak a szigeten, a tradicionális szandál készítésétől kezdve, a jellegzetes helyi ételeken át az egész nyáron zajló lovas fesztiválokig. Nem kérdés, hogy a helyiek imádják a felhajtást, de az is biztos, hogy ha egy forró kora délutánon végigsétálunk valamelyik település belvárosán, akkor csak lézengő turistákat látunk – mivel a lakosság zárt spaletták mögött várja ki a hűvösebb órákat. A falvakban és a városokban szinte lehetetlen eltévedni, mert mindig van egy torony, vagy épp a tenger látványa az, ami visszavezet egy ismerős pontra. Ha mégis belegabalyodnánk az utcák csodálatosan kanyargós szövedékébe, akkor hagyjuk, hogy egy kicsit sodorjon magával a kaland!
Spanyolország legkeletibb városa
Mahón a legkeletibb pontja Menorca szigetének, és ezzel együtt az egész országnak is, hisz a mondás szerint Menorcán kel fel először a nap Spanyolországban. Mahónban van az egész mediterránium legnagyobb természetes kikötője, nem véletlen, hogy épp ebből a településből lett a főváros.
A stratégiai szempontból is tökéletes helyen lévő város tőszomszédságában épült fel a 19. században a La Mola, ez az irdatlan, kőből készült erőd, mely a hatalmas, nyitott területeknek és a rengeteg kőnek köszönhetően nyáron ontja magából a forróságot – így a sétáláshoz érdemes vízzel készülni – viszont tökéletes kilátás nyílik belőle a tenger felé lépcsőzetesen ereszkedő városra és az öbölre, ahol még egy különleges építmény kapott helyet.
Az öbölben található ugyanis a Llatzeret névre keresztelt sziget, melyen különleges építmények egész sorát húzták fel. A szigetet arra használták a középkorban, hogy a Spanyolországba a tenger felől érkező hajók rakományát (és legénységét) fertőtlenítsék, és elejét vegyék egy-egy esetleges járványnak, vagy épp megfékezzék annak terjedését.
Mahón annak ellenére, hogy főváros, nagyon kellemes hangulatú és egyáltalán nem forgalmas. Meredeken emelkedő, gyakran lépcsős utcáira magasba nyúló pálmafák vetnek árnyékot, a mészkőből épült házakat tarka házsorok váltják, és gyakorlatilag minden kanyarból nézve meseszép a panoráma.
A királyi család kedvenc helye
Ciutadella a sziget legnyugatibb végén található, és bár Mahón a főváros, Ciutadellát mindig is belengte valamiféle arisztokratikus légkör. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy ha előkelőség érkezik a szigetre, akkor az itt fog megszállni, és ez alól nem kivétel a spanyol királyi család sem. Lakosainak számát tekintve még egy icipicivel nagyobb is, mint a főváros.
A mézszínű kőből kifaragott város központjában kanyargó kis utcákon illatos szappanokat, színes kendőket, játékokat, helyi termékeket, menorquinákat (jellegzetes helyi papucsféle) lehet kapni, de érdemes elsétálni a kikötő irányába is. Ha az óváros felől érkezünk, akkor egy magas mellvédről látunk le a város keskeny és hosszú öblére, ahol kis hajók ringanak békésen a vízen.
Van azonban egy olyan időszak is Ciutadella életében, amikor pillanatok alatt felbolydul ez a béke. Ez a rissaga ideje. Meghatározott időjárási körülmények között ugyanis a víz nagyon gyorsan visszahúzódik az öbölből, de olyannyira, hogy a hajók szó szerint a földön hevernek, majd a víz hirtelen visszatér, és újra elfoglalja a helyét. Roppant látványos az egész, és a helyi média mindig előre közli, hogy mikor várható a következő rissaga.
Amivel viszont biztosan számolni lehet, az a Sant Joan fesztivál hatalmas, lovas ünnepe, amire a lakosok annyira készülnek, hogy hetekkel korábban kiteszik leláncolt műanyag székeiket a legjobb megfigyelési pontokra. A helyet biztosító székekről a helyi sajtó is mindig megemlékezik azzal, hogy „már kint van az első szék".
Ha posztot akar magának, akkor tanuljon meg lovagolni!
A szigeten nagy hagyománya van a lovas sportoknak, a Camí de Cavalls útvonalán, amely egy, a szigetet megkerülő túraösvény, például lépten-nyomon lehet találkozni poroszkáló lovasokkal. A helyi farmokon is rengeteg lovat tartanak, ha pedig beköszönt a nyár, akkor egymást érik a fesztiválok a szigeten. A kisebb falvaktól a nagyobb városokig mindenhol tartanak lovas programokat, a sort Ciutadella nyitja júniusban a San Joan fesztivállal, és az Es Mercadal zárja szeptember közepén.
Ezek a programok óriási eseménynek számítanak a helyiek körében, és aki ad magára, annak meg is kell jelennie a legnagyobb felvonulásokon. A városi előljáróknak mindenképp lóhátra kell pattanni (ha nem tudtak korábban lovagolni, akkor most kénytelenek megtanulni), illetve az egyes csoportokat, például kézműveseket, földműveseket is képviseli valaki a lovas parádékon.
Minden fesztivál más egy kicsit, de abban hasonlóak, hogy nagyon hangosak és nagyon nagy a tömeg. A lovasok az emberek között haladnak végig, mindenféle kordon nélkül, sőt, fontos része a vonulásnak egy kissé fura mozzanat is. A lovas behajt a tömegbe és a lovát addig biztatja, amíg az a hátsó két lábára nem áll. Ekkor a nézők megindulnak, és beállnak a ló alá, hogy lábát, hasát tartva nyomják még jobban felfelé.
Egy gyönyörűségesen autentikus mű-halászfalu
Egy Menorcához hasonló szigeten az a minimum, hogy a turista valami helyi különlegességre vágyik. Erre nagyon jó lehet egy lovas fesztivált végigkövetni, vagy mondjuk ellátogatni egy nagyon szépen karbantartott halászfaluba, ahol a tenger illatába friss hal szaga keveredik, sirályok vijjognak a látogatók feje felett, míg barnára cserzett arcú halászok apró bárkákon hajóznak ki az azúrkék vízre. A házak természetesen legyenek aprók és hófehérek, rengeteg színes virággal. Romantikus elgondolás, ugye?
De azért mégsem lehetetlen. Legalábbis valami ilyesmi járhatott a spanyol építész, Antonio Sintes fejében, amikor kitalálta, hogy a Mahóntól nem messze található Binibeca adjon otthont egy tipikus, kis helyi halászfalunak - hófehér falak, meg ami csak kell – és pikkpakk meg is építették. A számítása bejött, 1972 óta járnak ide mindazok, akik pontosan egy ilyen idilli kis falucskát keresnek a tengerparton.
Persze, lehet vásárolgatni, fürdeni és minden egyebet is csinálni, ami egy ilyen helyen már elvárás, de azért a nyugalom még valódi, erről pedig a falakra kihelyezett „Silencio por favor", azaz „Csendet kérünk" táblák is gondoskodnak.
Egy vitorlázáshoz tökéletes, sekély öböl és egy meghökkentően alacsony magaslat
Persze, megvan mindennek az eredeti verziója is, azaz nem egy pár évtizede felhúzott díszletfalu, hanem igazi halászfalu, annak minden, tényleg eredeti bájával. Ilyen például a sziget északi partján található Fornells, mely csaknem akkora öböllel büszkélkedhet, mint a főváros, Mahón.
Itt azonban jóval sekélyebb a víz, így ez az egyik olyan hely, ahol jellemzően sok a vitorlázni tanuló ifjonc – az öböl adottságainak és a széliránynak köszönhetően ugyanis akkor sincs vész, ha valaki rosszul kormányozza apró tanulócsónakját, mivel maximum az öböl egyik partjához sodródik ki. Helyi jellegzetesség a Caldereta de llagosta, ez a homárból készült, levesre emlékeztető egytálétel, mely ma igazi ínyencfalatnak számít, régen azonban egyszerű és olcsó fogásnak számított a lakosság körében.
Szintén távol a világ zajától, ami ebben az esetben talán leginkább Mahón és Ciutadella városa lehet, található a sziget legmagasabb pontja az El Toro. A Fornellstől körülbelül 8 kilométerre délre található magaslati pont lábainál fekszik Es Mercadal, innen kígyózik felfelé az útvonal, egészen a szédítő 357 méter magas domb tetejére. Bár ez még hazai terepről nézve is csak egy dombocska, a sziget arányaihoz mérten mégis magaslatnak tűnik – főleg, hogy a tetején épült teraszok körpanorámát adnak, így az ember egészen nyilvánvalóan szembesül azzal, hogy bizony, egy szigeten van.
A legendák szerint a magaslat neve onnan ered, hogy sok száz évvel ezelőtt egy bika (az el toro spanyolul bikát jelent) vezette ide a szerzeteseket, akik szentélyt építettek itt. Ilyen legendából rengeteg van a szigeten, és a legtöbbnek általában semmilyen valóságalapja nincs. A történetek viszont gyakran igencsak szórakoztatóak.
Menorcáról szóló sorozatunk következő részében olyan legendákról és történelmi eseményekről mesélünk önöknek, amelyek meghatározták és a mai napig meghatározzák a sziget életét és kultúráját.