Évek óta visszajárunk Olaszországba, és ezzel valószínűleg nemcsak mi vagyunk így; az elszánt utazók legtöbbje a kötelező olasz városokat már mind felfedezte. De a tömeg így is egyre jobban nő, főleg júliusban és augusztusban, amikor dübörög a főszezon a városokban. Ilyenkor egymást tapossák a járókelők, és azon csodálkoznak, hogy él-e még az adott városban olasz helyi lakos, mert a pékségi eladókon kívül másokkal nem nagyon találkozni sem Velencében, sem Firenze városában, sem pedig Rómában – pedig utóbbi aztán elég nagy. Hogy ne ezek a gondolatok és az idegeskedés határozzák meg legközelebbi nyári, olasz utunkat, válasszunk okosan úti célt, célozzuk meg a tavakat és a hegyeket.
Nem állítjuk, hogy ezek a tengerpartok, tóvidékek és magaslati üdülőhelyek teljesen kihaltak lennének, de ha már választani kell, nem jobb valahol a víz mellett megküzdeni a helyekért, mint órákat sorban állni a tűző napon egy múzeum bejárata előtt? Ha olvasóink is egyetértenek, akkor a Cinque Terre jó választás lehet. Bár sokan keresik fel nyaranta, de ha tudjuk, mikor, hová menjünk, akkor elkerülhetők a nagy tömegek.
Az öt falucskából összeálló üdülőparadicsomban könnyen privát túrát tehetünk, ha kora reggel vagy késő délután indulunk sétára a kis utcákon. A legtöbb turista ugyanis délidőben lepi el a tereket és éttermeket, estefelé pedig már mindenki a vacsorára készülődik a szállásán.
Itt kell még megemlíteni, hogy Manarola a legbájosabb és legkisebb az öt falu közül. Ha végigsétálnak estefelé a partvonalán húzódó „Szerelmesek ösvényén", egészen Riomaggiore-ig, akkor a világ egyik legszebb naplementéjében lehet részük. A Cinque Terre Kártya kiváltásával pedig még a falvak közötti – egyébként elég boros árú – buszjegyeken is spórolhatunk.
Mi jut eszükbe, ha az Amalfi-partra gondolnak?
A legtöbbünknek Positano egymásra pakolt pasztell színű házai ugranak be, amiket csak úgy egymásra dobáltak egy szikla oldalában. Káprázatos látvány, képeslapra illik. De rajta kívül ott van még a közeli Amalfi és Atrani városkája is, amik bár kisebbek, mint Positano, annál hívogatóbbak. Itt is vehetjük az irányt a víz felé, hiszen kavicsos, homokfövenyes és kiépített strandokat is találunk a partjaik mentén.
Ha pedig egy kis aktív kikapcsolódásra vágynak késő délután, amikor már nem olyan nagy a meleg, akkor sétáljanak egyet a Sentiero degli Dei (Az istenek útja) túraösvényen, ami a partmenti falvakat köti össze. Pénzbe nem, csak egy kis energiába kerül.
Sziklaperemek és havas csúcsok
A tengerpartokról eljutottunk a hegyekig. Ami azért jó, mert amíg az olasz nagyvárosok felforrnak a nagy melegben, addig a dél-tiroli régió és csodás hegyei, a Dolomitok, kellemes, mozgásra csábító klímával várnak. Sőt, esténként elkelhet még egy könnyű kabátka is – teljes felüdülés az „árnyékban is 40 fokból".
Ha több napot maradnak a régióban, érdemes részt venni pár érdekes programon. Túrázzanak például a Tre Cime di Lavaredo (Hármas-hegyorom) ösvényen, vagy látogassák meg a híres Lago di Braies tavat – amiről megannyi Insta-fotó készült napfelkelte idején, de egyedi látványt nyújt nappal is, amikor pávakék színben pompázik. Jó program lehet még egy via ferrata túra is, illetve a környék tiroli városkáinak meglátogatása, ahol egyszerre lehetünk Olaszországban és Ausztriában. Így két legyet ütünk egy utazással!
Ha vonz az északi tavak csillogása!
Ha arról van szó, hogy az olasz természetbe vágyunk, akkor nem maradhat ki az olasz tóvidék. Milánó városából kiindulva autóval vagy vonattal egy óra alatt elérhetik a Lago Maggiore és a Comói-tó (Lago di Como) csodálatos vidékét. Mindegyiket bájos kicsi városok veszik körül, ahol jó szállásokat találni, így nem kell rohanó tempóban felfedezni a tavakat. Idejüktől függően ne hagyják ki a hajótúrákat sem, mert így lehet a legjobban megcsodálni a vidéket.
A Comói-tó vidékének hagyományait és gasztronómiáját is megismerhetik a 38. alkalommal megrendezett Festa del Lago Varenna fesztivál alkalmával, amelyet 2019. július 6-ra terveznek. A gazdag programban a vidék történelme is megelevenedik, és magával sodor mindenkit, aki egy kis olasz életérzésre vágyik, távol a nagyvárosok rohanásától.