A waterlooi csatamezőnek nincs temetője, ám épült a helyszínen egy emlékmű és egy múzeum. Mivel néhány tisztet leszámítva a legtöbb itt elesett katonát nem tudták hagyományos módon eltemetni, ezért a halottak nagy részét vagy jel nélküli sírba tették, vagy elégették.

A mostani ásatásoktól azt remélik, hogy tisztább képek kapnak arról, hogy mi történt a tábori kórházban és környékén a csata alatt és után, írja a brit The Guardian. Az biztos, hogy komoly erőfeszítéseket tettek a felcserek és az orvosok, hogy minél több életet mentsenek meg, azonban kénytelenek voltak érzéstelenítés nélkül sebeket bevarrni, vagy akár testrészeket amputálni.

A régészek munkáját 25 veterán is segíti. A 19 és 70 év közötti egykori katonák különböző harctereket jártak meg Iraktól Afganisztánig, ahol vagy megsebesültek, vagy azóta is poszttraumás stresszben szenvednek. Most azért vonták be őket is a katonai kórház feltárásba, mert korábban, más feltárásoknál már bebizonyosodott, hogy a veteránok lelki egészségére nagyon jó hatással van egy ilyen típusú tevékenység.