A legtöbben, ha Savona nevét hallják, az első kérdés ami eszükbe jut, hogy vajon hol lehet. Ez a hatvanezer fős tengerparti település valóban nem tartozik a legismertebb olasz városok közé. Pedig izgalmas kikötőállomása lehet egy óceánjáró körútnak! Itt is találunk számos középkori emléket, a városnak van egy saját Sixtus-kápolnája, és még a legelső Apple számítógépekkel is megismerkedhetünk. Ráadásul, amikor visszaszállunk a hajóra, nem lesz az az érzésünk, hogy hiába jártuk le a lábunkat, és, hogy a városnak csak a töredékét láttunk. Mert itt tényleg igaz a mondás: a kevesebb több. Mediterrán tengerjárós cikksorozatunk következő részében Barcelona és Marseille után tehát Savonát járjuk be, amelynek kikötőjéből számos mediterrán hajóút indul és ér véget.
Akkor rögtön az elején tisztázzuk is: Savona az észak-olaszországi Liguria tartományban van, a Földközi-tenger partján, a csizma nyugati oldalán, Genovától 50 kilométerre. A város az azonos nevű provincia székhelye. Régen az olasz vasipar egyik központja volt, de mára az üdülőhajóval érkezőknek köszönhetően átalakult az arculata: éttermek, bárok nyíltak a kikötőben és a városban, hogy fogadják az érkezőket. Érdekesség, hogy Kolumbusz Kristóf is lakott itt fiatal korában, bár ez a ház ma már nem áll, csak kereskedő apja házát nézhetjük meg Savona külvárosi részében.
Középkori emlékek és egy kis történelem
Savona a középkori tornyok városa. Amikor a hajóból kiszállunk, máris a város szimbólumával, a Torre Leon Pancaldoval találjuk szembe magunkat. A La Torrettának nevezett védelmi bástya a források szerint 1392-ben már biztosan állt, ekkoriban a várost védő fal része volt. Ma Leon Pancaldo savonai tengerész nevét viseli, aki Magellán kísérője volt első világkörüli útján.
De nem is kell nagyon messzire mennünk, mert egyből három másik 12. századi toronyba botlunk. A legismertebb közülük a Torre del Brandale harangtorony, ami a középkori város 50 tornya közül a legmagasabb volt, aztán a 16. században azért csonkították meg 25 méterrel, mert akadályozta a Priamar erőd felé eső kilátást. Harangja, a Campanossa hangja régen a parlamenti gyűlésre szólította fel az embereket, ma a város legfontosabb eseményeit jelzi. A torony művészi jelentőségét a belsejében őrzött kőtár is erősíti.
A Torre del Brandale épületétől néhány lépésre van a város egyik legfontosabb műemléke, a Priamar erőd. A hatalmas erődítményt a genovaiak építették a 16. században, miután elfoglalták és lerombolták a várost. Ez a vár a környéken a legnagyobb, és nemcsak történelmi jelentősége miatt érdemes ellátogatni ide, hanem a tengerre és a városra nyíló nagyszerű kilátás miatt is.
Az épületben kapott helyet a Régészeti Múzeum, illetve a Museo Sandro Pertini e Renata Cuneo múzeum is. Az utóbbi egy festményekből és szobrokból álló gyűjtemény, amiben olyan 20. századi művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Giorgio de Chirico, Joan Mirò vagy Giorgio Morandi. De az erődben található az olasz politikus Giuseppe Mazzini börtöncellája is, aki a 19. században jelentős szerepet töltött be az államokra széttagolt ország egyesítésében.
Savonában van egy Sixtus-kápolna is
Ha tovább haladunk a város központja felé, akkor a szűk sikátorokkal, divatos üzletekkel és bárokkal szegélyezett óvárosba érkezünk. A hangulatos városnegyed nem túl nagy, pont kényelmesen bejárható. Itt található a már említett Sixtus-kápolna (Cappella Sistina) is, a rómaival együtt ez a kettő létezik az egész világon. Savonát a pápák városának is nevezik, hiszen a reneszánsz pápák közül IV. Szixtusz és II. Gyula is a provinciában született, a várostól mindössze néhány kilométerre. IV. Szixtusz egy kápolnát is építtetett ide a szülei mauzóleumának. De az eredeti dekorációból csak a síremlékek maradtak meg, a falakat a 18. században rokokó stílusban festették újra.
A környéken van egy kerámia múzeum, a Museo della Ceramica, és egy művészeti galéria, a Pinacoteca Civica is, mindkettő a Palazzo Gavotti palotában. Savona, a szomszédos Albisolával együtt a kerámiagyártás legrégebbi és legfontosabb központja a Mediterráneumban. A múzeumban a több mint hat évszázados hagyomány termékeit nézhetjük meg: 15. és16. századi csempék, a kelet által inspirált majolika edények, a barokk kézművesség és a 20. századi és kortárs design mind helyet kaptak a gyűjteményben.
A Pinacoteca Civica-ban a tizennegyedik és a tizenkilencedik század között liguriai művészek alkotásai, és IV. Szixtusz és II. Gyula műpártolásának emlékei mellett a 20. század nagy nemzetközi mesterei is képviselik magukat: olyan nevek, mint Pablo Picasso, René Magritte vagy a már említett Miró és de Chirico.
Kóstolja meg a savonaiak kedvenc street foodját, a panissát!
Az óvárosban kaphatók a legfinomabb helyi ételspecialitások: a panissa és a farinata, két, papírba csomagolt, melegen fogyasztható utcai étel. A panissa úgy készül, hogy a csicseriborsó lisztet sóval és vízzel összekeverik, majd tűzre teszik. Amikor egy bizonyos konzisztenciát elért, edényekbe öntik és hagyják megszilárdulni. Bár nem hangzik a legbonyolultabb ételnek, a szeletekre vágott panissa, egy pitához hasonló arab kenyér között a savonaiak kedvenc street foodja.
A farinata is csicseriborsó lisztből készül, bár létezik fehér lisztből készült változata is: a farinata bianca. A lisztet vízzel összekeverik, néhány órára állni hagyják, majd olíva olajjal megöntözik és fa tüzelésű kemencében kisütik. Vendéglőkben kolbásszal, rozmaringgal és hagymával kínálják.
A város minden este hatkor leáll, hogy a háborús áldozatok előtt tisztelegjen
Az óvárostól néhány sarokra van a háborús elesetteknek állított emlékmű, a Monumento dei Caduti; nem kell buszra szállni, hiszen néhány lépés csak. A legszebb az emlékműben, hogy minden nap, este hat órakor, amikor a harangja megcsendül, a város leáll egy percre. Mindenki. Az autósok, a gyalogosok, ott ahol vannak, megállnak, és hallgatják, ahogy a harang 21-szer cseng. Az olasz ábécé minden betűjére csilingel egyet, az elhunytak nevének kezdőbetűjére emlékeztetve. Nézzék:
Savona újra a chinotto, vagyis a mirtuszlevelű törpenarancs városa
Ha már a Piazza Goffredo Mamelin vagyunk, nézzünk be a város egyik legrégebbi édességboltjába, a Besioba. Az 1860-ban nyílt üzlet cégérén az áll, hogy Savona a chinotto városa. A chinotto, vagy mirtuszlevelű törpenarancs, egy mandarinhoz hasonló, de annál keserűbb, zöld színű gyümölcs, amit egy 16. századi hajós importált Kínából. A 19. századra a savonai kandírozott narancs Európa-szerte ismert volt. De aztán változtak az idők.
Téli fagyok következtek, a kandírozás ráadásul időigényes folyamat. A befektetett munka egyre kevésbé térült meg, így lassan felhagytak a gyártásával és a növény termesztésével. Az elmúlt években azonban a Slow Food alapítvány védelmébe vette a chinotto termesztését és a belőle készült termékek gyártását. Azóta a chinotto Savona jellemző szuvenírévé vált: kapható kandírozott formában, vagy lekvárként, macaronba sütve, likőrben, sőt, még szappant és parfümöt is készítenek belőle. Innen már vehetjük is az irányt a kikötő felé.
A legjobb a Via Paleocapán haladni; ez Savona bevásárló utcája, az árkádok alatt ruha és fehérnemű boltokkal. Érdemes megcsodálni az épületeket is: az utca végén a savonai Art Nuoveau építészet egyik legszebb példáját, a Palazzo dei Pavonit, vagyis a Pávák Palotáját találjuk. Hogy az 1912-ben épült palota színes homlokzatát jobban lássuk, sétáljunk át az utca túloldalára; csodáljuk meg egzotikus motívumait, és a festett kerámia lapokból kirakott pávákat az első emeleti szinten. Az utcában található egy kis barokk templom is, a Chiesa di Sant' Andrea (Szent András templom), 1741-ből származó illuzionisztikus mennyezetfreskókkal.
Minden az Appleről – múzeum azoknak, akik unják a festményeket
Mire a kikötőbe visszaérnek, már elmondhatják, hogy volt lehetőségük elmélyedni a város történeti és kulturális emlékeiben, kipróbálhatták a helyi gasztronómiai különlegességeket, így aztán már tényleg csak egyetlen számítógép múzeum hiányozhat, amivel a napjukat még színessé tehetik. A kikötőben lévő All About Apple Museumban az 1976-tól napjainkig készült összes Apple termék eredetijét vagy prototípusát megnézhetjük – ez jelenleg a legátfogóbb gyűjtemény a témában. Megnézhetjük, hogy milyen volt az első hordozható számítógép, aminek az akkumulátora egy külön egység, és ami olyan súlyos, mint egy téglákkal megrakott bőrönd.
Elcsodálkozhatunk azon, hogy a legelső adathordozó flopi egy A4-es lap méretét közelítette, a korai egerek pedig még nem követték a kéz formáját ahogy ma, hanem egy lapos téglatestet formáztak. Láthatjuk az Apple cég legelső logóját is, amin az alma még szivárványszínű volt. A 7000 darabos gyűjtemény magja egy savonai Apple-viszonteladó Briano Computer raktárában lappangott, amit a cég alkalmazottja, Alessio Ferraro kapott ajándékba az új főnökétől.
Amikor Ferraro meglátta a gyűjteményt, valóságos érzelmi sokk érte: egy felbecsülhetetlen örökséggel állt szemben, egy gyűjteménnyel, a számítógépek születésétől napjainkig. Egy barátjával úgy döntött, hogy ahelyett, hogy eladná magángyűjtőknek, egy múzeumot létesít.