Nemrég lelkendeztünk Riga csodálatos épületein, de lettországi utunk szerencsére nem csak a szép fővárosra korlátozódott. A ritkán lakott, kb. kétharmad magyarországnyi, 64 ezer négyzetkilométeres területen annyian élnek összesen, mint Budapesten; és ez a terület Rigán kívül még sok más ékszerdobozkát is tartogat.
Ott vannak például az 50-80 ezres csinos városkák, amik azért még mindig nyögik a szovjet múltat (ez főleg a drabális lakótelepi házakon látszik), aztán a kisebb aranyos falvak a hagyományos deszkaházaikkal, a fantasztikus főúri kastélyok, és persze, a természet: erdő erdő hátán, dombok, síkságok, folyók és tavak nagy mennyiségben. Ha valaki nagy Gyűrűk Ura-fanatikus, annak biztos, hogy a hobbitok Megyéje jut eszébe a szelíd tájról.
Mi a nyugati, tengerparti országrészbe, Kurföldre (azaz Kurzemébe) jutottunk el, ami gyakorlatilag egy széles félsziget a Balti-tenger és a Rigai-öböl között.
Közlekedés
Magyarországról nincs közvetlen légi összeköttetés a nyugati országrésszel, vagyis repülővel Budapestről Rigába tudunk közlekedni az Air Baltic járataival. Innen pedig közúton vagy vasúton suhanhatunk nyugatra. Lettországban számoljunk azzal a kellemetlenséggel, hogy a közúti hálózat elégtelen kapacitású és minőségű, bár zajlanak bővítések és felújítások. Autópálya szinte nincs is (ami annak tűnik, azon se lehet 100-nál többel menni), az alacsonyabb rendű utak pedig gyakran mennek át aszfaltosból murvásba. Rigából az A9-esen lehet eljutni Liepajába, az A10-esen pedig Ventspilsbe. Az egyetlen kúrföldi vasút elég ritkán jár Rigából Jelgaván át Liepajába.
Hobbitok tája
Mint említettük, csodás a táj ezen a környéken. Lettország igen gazdag vízben, folyók és patakok ezrei szelik át, minden sarkon találni egy tiszta vízű tavat, és persze, ott az ország 531 kilométer hosszú, jelentős részben puha, finom homokos tengerpartja. Kurföldre is jellemző, hogy a fenyő- és nyírerdők uralkodnak, így hiába sík vagy dombos a táj, nem lehet messzire ellátni, mint a magyar Alföldön.
A sok erdő velejárója, hogy kiváló gombászó területek vannak, a lettek imádnak is családostul kimenni gombára és bogyós gyümölcsökre vadászni. Ha már vadászat: a vadvilág is imádja a sok erdőt, és nagyjából ugyanazok a fajok jellemzőek itt is, mint nálunk, a csúcsragadozó az országban a farkas.
Visszatérve a kurföldi tengerpartra: óriási mázli, hogy a megszálló szovjetek szigorúan őrizték a tengeri határt is. Így nem is lehetett a part környékén építkezni vagy lakni, és ma is csak szigorú engedélyeztetés után lehet. Emiatt aztán Európa egyik utolsó vadregényes, homokdűnékkel és a partig húzódó erdőkkel borított tengerpartja található itt. Aki amúgy fürdeni akar, a legmelegebb nyári hónapokban ruccanjon le a kur partvidékre – ekkor akár 20 fokra is felmelegedhet a Balti-tenger vize.
Csodahelyek
Egész Kurföldet sajnos nem tudtuk bejárni (a helyiek biztos azt is mondanák erre, hogy egy élet is kevés lenne rá), de az alábbi helyekre eljutottunk: Kuldiga, Jurkalne, Liepaja és Rundale.
Kuldiga: az egykor németekkel teli, Goldingen nevű városka az egyik legszebb település Lettországban. A Venta folyó partján fekszik, amelyen épp itt található Európa legszélesebb (240 méter), de nem túl magas (4,5 méter) zúgója. A Ventán Európa egyik leghosszabb téglahídja ível át még a 19. századból. A város és Kurföld nagy része megúszta a második világháborús pusztítást (az oroszok bezártak a félszigetre több tízezer náci és lett katonát, akik 1945-ben kapituláltak), ezért Kuldiga belvárosa is egy érintetlen gyöngyszem sokszáz éves házakkal. Nem hiába imádnak itt forgatni, főleg, ha a filmek oroszországi jeleneteit kell felvenni.
A városban található egy interaktív múzeum is, ahol kicsit horrorisztikus módon, de alaposan bemutatják a település történetét, sőt, még arról is képet kaphatunk, hogy a Kurföldi Hercegségnek milyen gyarmatai voltak egykor Gambiában és Tobago szigetén. A kávé pl. a gyarmatosító időkben jelent meg a kereskedelemből élő hercegségben, így nem meglepő, hogy Curonia néven menő kávépörkölő manufaktúra működik itt. Némi autózással pedig még egy struccfarmra is eljutottunk, ahol kiderült, hogy a farmot alapító úr szovjet katonaként Debrecenben állomásozott. Kicsi a világ!
Jurkalne: De nemcsak a világ kicsi, hanem Jurkalne községe is, amit kétszáz főnél valamivel többen laknak. A régen Felixberg néven ismert falu nevezetessége egyértelműen a tenger. Ez Lettország egyik legdrámaibb partszakasza, ahol több emelet magas partfalat hozott létre a tenger ereje. Erről itt-ott lépcsőkön lehet lemenni, de a merészebbje le is csúszhat a finom homokon. A tenger erejéről a Vihar Múzeum árulkodik, ahol vízből kihalászott eszközöket mutatnak be a szextánstól a náci tányérokig.
Liepaja: Lettország egyik legnagyobb városa, ami kb. akkora, mint Szolnok. Érdekes a fekvése: nyugatról a szenzációs strandokat kínáló tenger, keletről a Liepaja-tó határolja, ezeket pedig egy csatorna köti össze (a kikötőnek is van még egy csatornája szuper elforgatható híddal). Liepajának nagy városrészei vannak, amelyeket szovjet lakótelepekkel építettek be; de sok az üres ház, látszik az elvándorlás. A belváros azért szépen ki van csinosítva, és egyik ékköve a Lielais Dzintars, angolul Great Amber, magyarul Nagy Borostyán, ami koncertterem és összművészeti helyszín. A 2015-ben átadott modern tömbben mi is megtekinthettünk egy áriát Inga Kalna, a híres szoprán előadásában.
A város másik érdekessége a Karosta városrész északon, ahol egy méretes ortodox templom és egy 19. századi börtönépület a legjelentősebb látnivalók. Karosta már a cári orosz időkben fontos hadikikötő volt, a szovjet érában pedig le is zárták a nem itt dolgozó lakosság előtt. A börtön ma már turisztikai és megemlékezési célokat szolgál, akár azt is kérhetjük, hogy szovjet tiszti egyenruhában, szigorúan, leteremtve a rebellis látogatókat kísérjenek minket végig a cellákon. Végül érdemes a várostól északra lévő, régesrég felrobbantott parti erődrendszer omladozó romjait megtekinteni, de vigyázva, mert veszélyes az omladék.
Rundale: Kissé kakukktojás a Rundale-palota, ami a Zemgale régióban, Rigától délre található, de ha már egyszer eljutottunk ide, bemutatjuk pár szóban. Két periódusban, 1736 és 1768 között épült barokk palota ez, amit Kúrföld hercegeinek emeltek. A palotát és kertjét gyönyörűen felújították, kényelmes sétával akár egy napot is el lehet tölteni benne, az épületet pedig idegenvezetéssel is be lehet járni, ahol egy elegáns, barokk öltözéket viselő hölgy és úr kalauzol körbe minket. A felnőtt jegyek a bejárt útvonal hosszától függően 2 és 11 euró között mozognak.
