Ha a történelmi viharok nem dózerolják le teljesen, egy város szövete megőrzi a korok emlékét az épületein keresztül. Ahogy Budapesten is végigkövethető a római kori amfiteátrumtól a Városligetben épülő múzeumi negyedig a város történelme, úgy a Baltikum talán legfontosabb városára, Rigára is igaz ez. A letteket (és elődeiket, a líveket) boldog-boldogtalan gyarmatosította, de egyenes gerinccel végigcsinálták a történelemnek hívott, Trónok harcához mérhető társasjátékot, hogy a végén elképesztő építészeti csodákkal felvértezett várost kapjanak. Rigában jártunk, szokatlan szemszögből megmutatjuk a várost.
Magyarországról kiindulva az egyik legkevésbé tipikus úti cél a Baltikum. Ha az ember eleve meleg éghajlatra vágyik, délre fog utazni, ha pedig északra menne, akkor a többség Svédország, Norvégia vagy épp a távoli Izland felé veszi az irányt. Pedig a messzi észak észt-lett-litván tengelye rengeteg csodát kínál a hűvösebb térségek kedvelőinek: hatalmas erdőket, számolatlanul sok tavat, hófehér homokos tengerpartokat, középkorias városokat, mély kultúrát és keserédes történelmet.
Május közepén az egyik balti államot, Lettországot céloztuk meg, aminek elején természetesen a fővárost, Rigát fedeztük fel. Ez olyan szempontból nem nagy csoda, hogy a Rigai Nemzetközi Repülőtér az egyetlen légikikötő a három balti államban, ahova Magyarországról jár menetrendszerinti légijárat.
Rigában nem először járt a Travelo, 2016-ban már rácsodálkoztunk a város elképesztően szépen megőrzött, felújított óvárosára, és a széles skálán mozgó gasztronómiájára. Épp ezért egy új megközelítést választottunk, a történelmen keresztül járjuk be Rigát. A lett főváros ugyanis stratégiai helyzete (a Daugava folyó torkolata) miatt mindig is a birodalmak kereszttüzében volt: uralták a németek, svédek és oroszok is a lettek előtt. Járjuk tehát be Rigát az ikonikus, történelmi épületein keresztül!
A Dóm – érett középkor
Római romot nem tudunk Rigában mutatni, mivel a Római Birodalom még sikerei csúcsán is messze nem tudott elérni Rigáig. Viszont később a vikingek megfordultak erre, a Daugava is része lett a nagy észak-déli kereskedelmi útvonalaknak. A torkolat így település után kiáltott, a betelepülő lív népcsoport meg is alapította Rigát. Aztán befutottak a németek is, akik előbb szép szóval, majd erőszakkal keresztény hitre térítették a pogány líveket, de addigra már majdnem 1200-at írtunk.
A következő évtizedekben az egyház, valamint a Livóniai Kardtestvérek Rendje uralta a várost és környékét, ekkor épült fel (1211-re) a Dóm, Riga többször átépült, monumentális katedrálisa. Az épületben a szovjet megszállás fél évszázada alatt nem lehetett misézni, a függetlenség óta a lutheránus/evangélikus felekezet tartja itt a miséit, az orgonáikra oly büszke lettek egyik legszebb hangszerének kíséretével.
A Három Fivér Házai – Hanza-kor
Riga, ahogy említettük, a kereskedelmi hálózat elég jelentős ütőerén épült meg. Nem is csoda, hogy csatlakozott 1282-ben a Hanza Ligához. Öntudatos polgárai nagyszerű kereskedővárost építettek fel, aminek pazar példája a Három Fivér legidősebb tagja a Maza Pils utca 17. szám alatt.
Az 1400-as években épült csoda a maga korában biztos nem tűnt ki a többi hasonló épület közül, hisz egyszerű raktár volt. Talán épp ezért maradhatott meg, hogy aztán később hozzátapasszon a tulajdonos család egy lakóházat az 1600-as években, majd még egy barokk épületet kicsivel később. Mindenesetre a legidősebb fivér, a raktár jelenleg Riga egyik legöregebb, nagyobb változtatás nélkül álló háza (ez látható a fotónkon).
A vár – újkor
A reformáció hamar teret nyert az országban, és ekkor elindult valami a püspökök uralmának és a Livóniai Rendnek a hanyatlásával. A város a Német-római Birodalom szabad városa lett, majd némi háborúskodás után a Lengyel-Litván Államszövetség kezére került. Egy újabb háborút követően a svédeké lett, sőt, Svédország egyik legfontosabb városa lett egyből. Tőlük az oroszok marták el, szóval a város és a Daugava partját őrző rigai vár nem kevés ostromot élt át.
Az épületkomplexumot 1330-tól építették ki folyamatosan, minden megszálló erő bővített rajta. A több ostromot átélt, toldozott-foldozott várkastély a 19. századra elvesztette harcászati szerepét, előbb a cári Oroszország rigai kormányzóságának volt a székhelye, később pedig (némi szovjet megszakítással) a lett államfőé. 2013-ban súlyos tűzvész pusztította, évekbe telt az újjáépítése.
Mihails Eizenšteins épületei – századfordulós eklektika
Riga tehát a cári Oroszország egyik legfontosabb városává vált Moszkva és Szentpétervár után, ami nem csorbult semmit az első világháborúig. A város roppant multikulti volt: a lakosság majdnem fele német volt, egyre több lett költözött be, és megjelent az orosz lakosság is. Feléledt a nemzeti öntudat a lettekben, akik az 1905-ös, végül elvetélt polgári forradalomhoz is csatlakoztak.
A huszadik század elején elképesztő ütemben fejlődő városban eklektikus, historizáló és persze szecessziós épületek sorát húzták fel. Az Alberta iela nevű utca házsora egészen elképesztő, de mégis Mihails Eizenšteins épületeit emelnénk ki, aki roppant csipkés, roppant oroszos házakat álmodott Riga szövetébe. Némelyik kék-fehér színekben pompázik, és döbbenetesen részletgazdag szobrok jellemzik – nem csoda, hogy orosz állampolgárok előszeretettel vásároltak itt lakásokat az utóbbi években. Érdemes felemelt fejjel járni Rigában, már ezért is.
A Feketefejűek Háza – a világháborúk kora
Különös módon egy első blikkre nagyon réginek tűnő épületet emelnénk ki következőnek, ami egyben a lett főváros leghíresebbje. Az első világháborút még egész tűrhetően átvészelte a város, a függetlenség két évtizede következett, majd a második világháború alatt az oroszok és a németek egymás között passzolgatták Rigát. Ennek a város kitelepített német, kiirtott zsidó, majd később gulágra hurcolt lett lakossága látta kárát. A konstans bombázások a háború második felében hatalmas károkat okoztak a városban.
És itt jön be a képbe a Feketefejűek Háza is, amit a főtérrel együtt rommá bombáztak. A szovjetek meglepő módon partnerek voltak rengeteg régi épület újjáépítésében, de a kereskedő guild (kvázi céh) Feketefejűek 14. századi épületének romjait inkább a földig rombolták. Az végül csak a lett függetlenség elnyerése után, 1995-ben épült újjá a semmiből. Manapság pedig minden Rigába látogató turista fő fotótémája, pláne, hogy mekkora kontrasztot mutat a megszállási múzeum mellette lévő brutalista tömbjével.
Lett Nemzeti Könyvtár – modern kor
A lett identitás elnyomása és az oroszok ezreinek betelepítése módosított a lettség önképén, úgyhogy a szovjet összeomlás és a függetlenség 1991-es elnyerése után ráfordultak a nemzeti öntudat újbóli kiépítésére. Ennek egyik eredménye lett a – turisták által méltatlanul elhanyagolt – Daugava bal partján, a 2010-es évek első felében felépített Lett Nemzeti Könyvtár modern tömbje. A bal partot uraló, hullámhegyet formáló hatalmas épület nyilván több mint könyvtár, számos kulturális funkciót betölt. A terveit a 2017-ben elhunyt lett-amerikai Gunnar Birkets készítette, aki többek között a caracasi amerikai nagykövetségért is felelős.
A jövő pedig Rigában is hasonlóan fest, mint Budapesten: a földből nőnek ki a modern, új lakóházak, lakóparkok és irodaházak tornyai, miközben kétségbeesett harc zajlik a város épített örökségének megóvásáért. Erre jó példa a védettséget élvező, ezért nem lebontható, zömmel egyemeletes, szibériai településekre emlékeztető deszkaházak sorsa, amik sokasága nagyon lerohadt állapotban van, és senki sem akar rájuk költeni. Pedig ezek is adják Riga savát-borsát, amitől annyira egyedi ez a balti főváros.