Budapesten is régóta gondolkodnak azon a várostervezők, mit lehetne kezdeni a nagy pályaudvarokkal, amik nagyon értékes, sokszor belvárosi területeket foglalnak, ráadásul nem épp környezetbarát létesítmények. Évről évre felmerül a Déli pályaudvar megszüntetésének vagy befedésének, vagy épp Rákosrendező rendezésének a terve is. Milánó sincs ezzel másképp.

A Dezeen nevű dizájnoldal ír arról, hogy két milánói teherpályaudvar helyére álmodott csodaszép parkot az OMA és a Laboratorio Permanente Agenti Climatici nevű projektje. A Scalo Farini és a Scalo San Cristoforo állomások vágányhálózatának helyét méretes parkok vennék át, amik egyfajta ökológiai szűrőként tisztítanák a szennyezett nagyváros levegőjét.

A 468 ezer négyzetméteres Farini pályaudvar egy nagy zöld zónává válna, míg a 140 ezer négyzetméteres San Cristoforo kék zónává, mivel egy víziút folyna keresztül rajta. A zöld zóna a délnyugati szeleket felhasználva tisztítaná és hűtené a levegőt, a kék zóna pedig a talajvizet tenné tisztábbá.

Az egyik ötletgazda, Ippolito Pestellini Laparelli szerint a városok értéke már nem a tégla, nem az épített környezet, hanem azok a klimatikus körülmények, amiket biztosítani tudnak lakosaiknak. Milánó élen jár a város élhetővé tételében, és ebben a fenti két szervezet is partner. Az ő bevonásukkal tervezik a város első bringás sztrádáját, egy új villamosvonalat, metróállomásokat és hidakat. És persze cél a lepusztult külvárosi területek megújítása, ebbe illenek majd a pályaudvarok is.