Egy több mint ötezer éves misztikus hely, amelynek keletkezésére a mai napig is keresik a választ; egy színesre festett halászfalu, amelynek egykor a hidegháború lezárásában is szerepe volt; és történelem tengerfenékre rejtett darabjai, amelyek ma a víz alatti világörökség részei. A legszebb látnivalókat gyűjtöttük össze legutóbbi máltai útunk során, ahol mindenki talál magának néhány négyzetmétert, amit valamiért el kell raktároznia saját élményalbumába.
Egy titokzatos hely, amelynek keletkezésére nincs magyarázat
Málta történelmét nemcsak a törökök, az azokat elűző lovagok, majd a 164 évig a szigeteken állomásozó brit csapatok formálták, de egy olyan különös templomépítő civilizáció is, amely időszámításunk előtt háromezer éven át lakta be a szigetcsoportot. Nekik köszönhető például az is, hogy ma Málta ősrégi templomai gyakorlatilag a világ legrégebbi, szabadon álló épületeiként kerültek be az útikönyvekbe. Az egyik ilyen, évezredekig a földbe temetett építmény romját Málta déli részén, Qrendi község határában találták meg az 1600-as évek végén, de csak a XIX. században tárták fel a régészek.
A magaslaton álló hatalmas, kézzel faragott kőtömbökből összeálló épületeket ma a Ħaġar Qim látogatóközpontban lehet megcsodálni. És a csodát szó szerint lehet érteni, hiszen a mai napig nem tudták megállapítani a vaskos, egymás mellett sorakozó mészkőoszlopokról, hogy pontosan kik és miért építették oda. Mindössze annyit tudnak biztosan, hogy már ezer évvel az egyiptomi piramisok előtt is ott voltak a szigeten olykor félkörös, C-betű alakzatot alkotva, négyzetformájú ajtókkal és ablakokkal tagolva.
De pl. van olyan kődarab, amely 5,2 méter magas, húsz tonnánál is nehezebb, és még mindig nincs magyarázat arra, milyen technikával lehetett ekkora monstrumot mozgatni több ezer éve. Ahogy azt sem tudni, hogy díszítésként kell értelmezni vagy van valami egészen más jelentése is annak a több száz, egymástól szabályos távolságra lévő fúrt lyuknak, amelyeket csak bizonyos köveken lehet látni.
A régészek szerint - bár nem tudják pontosan, hogy nézhetett ki - valamilyen tető is lehetett ezeken a köveken, így aztán az építmény szerkezetéből és a valószínűleg áldozásokra használt oltárszerű kődarabokból arra következtnek, hogy egykor imahelyként, templomként, meditatív közösségi helyként használták az épületeket.
Ráadásul az egyik kamraszerűség egy olyan misztikumot is magában rejt, mint amilyen minden évben csak a nyári napforduló hajnalán látható. Ilyenkor a Nap első sugarai egy elliptikus vágaton keresztül egészen sejtelmesen világítanak meg egy bizonyos követ, de, hogy ez a kőlap mire szolgálhatott, még szintén nem tudták megfejteni. Az ilyen talányok pedig elegendőek ahhoz, hogy elő lehessen venni a bolygónkon túliak beavatkozásáról szóló kártyát, ahogyan tették egykor a Stonehenge, a gízai piramisok és minden olyan ősi építmény esetében, ahol az épület keletkezéstörténete körül túl sok volt a kérdőjel.
Mindenesetre a helyszín kapcsán született elméleteket, és az ásatásokon talált tárgyakat (köztük annak a jellegzetesen telt nőalaknak a szobrát, amit csak máltai Vénuszként emlegetnek, és amelyet a sziget több pontján is szuvenírként árulnak), a látogatóközpont múzeumában egy kisebb tárlat mutatja be. Ez a terület az innen alig 500 méterre álló Mnajdra nevű templom romjaival együtt az UNESCO Világörökség listájára is felkerült Málta megalitikus templomai néven.
Megközelítés: Vallettából indítanak közvetlen, a régészeti parkba vezető buszokat
Nyitvatartás: április 1-től szeptember 30-ig minden nap 9 és 18 óra között, október 1-től március 31-ig 9-től 17 óráig
Belépő: felnőtteknek 10 euró, 6-11 éves gyerekeknek 5,5 euró, 12-17 éveseknek és 60 év felett 7,5 euró
Travelo tipp: Hagar Qim park egy magaslaton áll, gyakorlatilag a tenger mellett és a semmi szélétől pár méterre, ezért viharosabb időben a szél miatt érdemes plusz réteg ruhával készülni, a nyári forróságban pedig a tűző nap ellen kendővel, kalappal védekezni, és fejenként egy palack vízzel felszerelkezni.
Ha a legszínesebb halászfalura vágynak, irány Marsaxlokk!
Szintén a sziget déli részén találják a világ egyik legszínesebb települését, amelynek öblében élénk színekre festett luzzuk, vagyis hagyományos máltai halászcsónakok százai sorakoznak, és amelyek orrára a mai napig felfestik az eredményes fogást segítő és a rossz időjárástól védő ősi szimbólumot, Ozirisz szemét. Sétáljanak végig a kikőtőben, üljenek le egy szintén színesre festett padra, és egyszerűen csak merüljenek el a ringatózó csónakok, a kiterített hálók és a szorgoskodó, hajóikat szinte simogatva javító halászok látványában.
És, ha már a padon ücsörögnek, képzeljék hozzá azt is, hogy pár száz éve az ottomán törökök is itt szálltak partra, gyakorlatilag innen indítva a legendás 1565-ös Nagy ostrom offenzíváját, és Napóleon hadserege is itt ért partot 1798-ban, véget vetve a máltai lovagok hőskorának. De még a hidegháború 1989-es lezárását jelentő híres tárgyalás is ebben a kikötőben zajlott. Bár az eredeti terv az volt, hogy a máltai partok közelében, de a tengeren állomásozó orosz és amerikai hadihajó fedélzetét váltogatják a megbeszélésekhez, a tomboló vihar miatt csak egy nagy orosz utasszállító tudott Marsaxlokk védett öblébe behajózni, így Mihail Gorbacsov szovjet államfő-pártfőtitkár és George Bush, az Egyesült Államok elnöke végül a kikötőben rendezte újra a békét Kelet és Nyugat között.
És bár senki nem tudja, mi lett volna, ha ők is felfestik Ozirisz védő szimbólumát cirkálóik orrára, mindenesetre Marsaxlokk azóta is a sziget egyik legbékésebb hangulatú helye és legfontosabb halászati kikötője. Egy bájos, háromezer lakosú halászfalu templomos főtérrel, gyarmati sorsot őrző piros telefonfülkékkel és színes palettás bérelhető apartmanokkal.
A parton minden vasárnap piaci standokat állítanak fel, ahol a halászok frissen fogott halaikat kínálják, de hétköznap is betérhetnek bármelyik partmenti halétterembe, mert biztosak lehetnek abban, hogy a legutolsó fogások kerülnek majd a tányérjaikra. Mi a főtéren álló templom közelében található Ta Victor konyháját próbáltuk, ha ránk hallgatnak, az egyik napernyőjük alá foglalnak maguknak asztalt.
Most már jól esne végre a csobbanás is?
A szigetcsoport legnagyobbikának, vagyis Máltának az északkeleti része tele van olyan partszakasszal, ahol a homokos, sekély vizű strandokat elsősorban a családosok fogják szeretni. A két legnépszerűbb strand az all inclusive ellátást nyújtó szállodákkal felszerelt Mellieha Bay és a Golden Bay, amelyeket a sziget Gozóhoz közelebb eső oldalán kell keresni. Ezektől egyébként a Popeye-falu sincs messze, amelynek partvidéke nyaranta szintén strandként üzemel. Ilyenkor a vízbe felfújható installációkat telepítenek, és mivel maga az Anchor Bay környéke is romantikusan becsónakázható, a díszletfaluba a turisták sokszor nem is szárazföldön, hanem egyenesen kishajókkal érkeznek.
Aztán ott van a kávézókkal, éttermekkel és luxushotelekkel ölelt Saint Julian's Bay, ahol hollywoodi színészek és focisták is állomásoztatják yachtjaikat, amelyekről aztán a parton bérelt luxusapartmanjaikba vonulnak vissza – vagyis igen, írjuk is le, ez nem a legolcsóbb környéke Máltának. Ugyanakkor a sziget nyugati és déli partvidéke már jóval vadregényesebb arcát mutatja, ahol a turistahadtól elvonulók fogják értékelni mindazt a jót, amit a természet ajándékozott a máltaiaknak.
Az előbb említett Marsaxlokk öblétől balra például a Delimara-foknak nevezett földnyelv található, amelynek szintén van két eldugodt, strandolásra is alkalmas sziklás öble: az egyiket Szent Péter-medence (St. Peter's pool) néven kell keresni, a másikat a földnyelv legtávolabbi részén, név nélkül is meg lehet találni.
És még valami. Máltán a strand mindenkié, és ezt a mindenkit szó szerint kell érteni. A babakocsit toló családok és a kerekesszékesek bármelyik partszakaszra, sőt, a vízbe vezető rámpáknak és a mozgáskorlátozottakat segítő, vízbe vihető műanyag, kerekekkel felszerelt ágyaknak köszönhetően még a tengerbe is el tudnak jutni minden különösebb kényelmetlenség nélkül. Ezekről a speciális eszközökkel felszerelt strandokról itt találnak egy listát. De kocsival szinte az összes strand megközelíthető, a homokos parttól pár méterre pedig mindenhol kiépített parkolók, a parton mosdók és baba-mamák szobák várják a strandolókat.
Málta összes víz alatti szépsége a kulturális világörökség része
Néhány napja jelentette be a máltai kormány, hogy külön szervezet alakult a máltai partok mentén található víz alatti kulturális örökségeket jelentő területek közös kezelésére és megőrzésére. Mindeközben egy kampányt is indítottak, amelyben a helyiek és a turisták figyelmét hívják fel a tengerben található kulturális örökség gazdagságára, és amelyekről videókat is készítenek a látássérültek és testi fogyatékkal élők számára, hogy 3D-s formában a virtuális valóság segítségével ők is eljuthassanak a tengerfenékre.
A máltai szigetek domborzata ugyanis a víz alatt is folytatódik, ahol egészen különleges vidék tárul a búvárok szeme elé. Gyönyörű tájak és stadion méretű barlangok váltják egymást, a parttól távolabbb pedig világháborús csatahajók és repülőgépek roncsai nyugszanak, amelyek ma számos élőlénynek adnak otthont. Ha szívesen vendégeskednének önök is kristálytiszta vízben, 30 méteres mélységig is kitűnő látási viszonyok között, akkor nézzenek szét a sziget búvárközpontjai között, amelyekről itt találnak egy listát.
Ráadásul 2017 tavasza óta már eggyel több okunk lehet a merülésre. Az utazási prospektusokban csak Málta jelképeként emlegetett, Azúr ablak nevű kőhidat a viharos szél és a magasra csapó, erős hullámok a tengerbe döntötték. A természeti csoda azonban még most is látható – népszerű búvárhelyként kapott új életet, és azóta is turisták százai keresik fel palackkal a hátukon a vízbe omlott hatalmas sziklatömböket.
Újságírónk a Visit Malta meghívására járhatott a szigetcsoporton, miközben oda-vissza a Ryanair és a Wizz Air utaztatta.