Két és fél órányi repüléssel, alig több mint 1300 kilométeres távolságra, egy egészen más világban találja magát az ember. És ezt a más világot egyre többen keresik fel egy-egy hosszú hétvégére azóta, hogy már két fapados légitársaság is közlekedik Máltára. Mi például a Ryanair péntek délutáni járatával mentünk, majd a Wizz Airrel jöttünk haza kedd reggel, a gépek oda-vissza szinte dugig voltak, pedig a szezon még csak most kezdődik igazán. Így aztán majdnem négy teljes napot tölthettünk Máltán, de azt már az első estén megértettük, hogy városaiban miért telepednek le olyan szívesen még ma is a külfödiek, és miért találtak otthonra ebben az izgalmas szigetvilágban a máltai lovagok.
Ha a térképen Málta után kutatunk, egy lefelé úszó, jóllakott cethalat formázó szigetet keressünk az olasz csizma elé gurult labda alatt -, amelyet az apró Comino, majd a rövid lábú tapír alakot öltő Gozo követ. A szigetcsoport tagjai menetrendszerinti komppal bármikor bejárhatók, de a gépünk a legnagyobb szigeten, a máltai Luqa városában száll majd le. Innen több helyközi buszjárattal is eljuthatunk a fontosabb nyaralóövezetekbe, és persze bérelhetünk autót is akár napi 16 euróért. A máltai autópályák könnyen járhatók, mindenhol angol nyelvű tábla segíti a külföldiek tájékozódását. Turistaként mindössze a bal oldali közlekedéssel és a mediterrán életérzéssel járó dinamikus vezetési szokásokkal kell megbarátkozni.
Mert ez a főként Szicíliából átszivárgó mediterrán világ ugyanúgy hatással volt a máltai nyelv kialakulására és konyhájára, ahogyan a szigetcsoporttól alig 300 kilométerre fekvő Tunézia. Így a legfinomabb máltai ételek között nemcsak a minden falatozóban frissen készített tengeri gyümölcsöket, halakat és pasztákat, de rengeteg olívaolajat, paradicsomot, grillezett zöldséget és kreatív fűszerkeverékeket találunk. No meg isteni házi kenyeret, amit a máltaiak a szinte egész évben napfürdőben úszó búzából sütnek ropogósra, és gyakorlatilag a levestől a főételig mindenhez vágnak belőle egy karéjjal.
♥ Da Luigi – Rabat szívében találják ezt a helyes, kétszintes kis éttermet, amelyet egy harmadik generációs pékcsalád nyitott. Így aztán, ha valahol, akkor itt aztán tényleg érdemes megkóstolni - az étkezés elé kínált kosárkából - a máltai kenyeret, méghozzá házi vajjal. Ha ránk hallgatnak, az emeleten közvetlen az ablak mellett választanak maguknak asztalt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre.
♥ Ta Victor - Marsaxlokkot vétek kihagyni egy máltai útból, ahogyan a halászfalu főterén található, tulajdonosról elnevezett éttermet is. Bájosan egyszerű, barátságos helyiséget találnak benn, falain számtalan fotóval, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy a szigeten forgató színészektől kezdve a véletlen, utcáról beeső politikusokig mindannyian Victor konyhájára esküsznek, és mind a frissen fogott és készített halas étkek és hagyományosan készített máltai fogások miatt térnek vissza. Jó időben a helyiség előtti napernyős asztalok telnek meg, ahonnan remekül látszanak a távolban, a vízen ringatozó, színesre festett luzzu halászhajók is.
♥ D Office Bistro - Valletta egyik hangulatos utcájában rendeztek be étteremként két, egymás mellett fekvő kis helyiséget. Így ha az egyikben már nincsenek szabad asztalok, akkor a szomszédban ültetik le a vendégeket. A Szent György téren álló Nagymesteri Palota oldalsó utcájában található éttermet azok fogják értékelni, akik a mediterrán és a máltai fúziós bisztrókonyhára kíváncsiak.
♥ Vágynak egy kis koffeinre? Valletta tele van helyes kis kávézóval, de jó szívvel ajánljuk az Olaszországból indult kávémárka, a Pascucci egyik máltai üzletének benti és kinti asztalkáit is a Castille utcában. Ezek mellett nemcsak remek kávékülönlegességeket ihatnak, de az egyik napernyő alatt akár a reggelt is nyithatják egy vajpuha sajtos croissant társaságában. Ha pedig már bejárták a közeli Barrakka kertet, akkor egy ciabattába töltött pulled pork segítségével kaphatnak új erőre.
Málta öt éve ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját, miután 164 évig volt brit koronagyarmat. Ebből az időből őrzi a bal oldali közlekedést, piros telefonfülkéit, piros postaládáit és közértjeiben a brit marhahús-konzerv kínálatot. Azonban ha ma egy máltai lakost megkérdeznek, mégiscsak a lovagkor romantikáját fogja történelme aranykoraként emlegetni. És ez valahol érthető is, hiszen a máltai lovagok bőven meghintették a szigetet kultúrájuk magvaival, az általuk alapított lovagrendhez tartozás pedig 1000 éve jelent egyfajta keresztény értékeket védő zsinórmértéket a világban.
Persze a mai lovagrendi tagsághoz szükséges követelmények már köszönő viszonyban sincsenek azokkal, amiknek korábban meg kellett felelni. (A nemesi származás és/vagy a vastag bankszámla még mindig feltétel, a mai magyar lovagok diszkréten kezelt névsora között pedig éppúgy találunk orvosokat és színészeket, mint milliárdos üzletembereket és politikusokat.) Miközben nyilvánvaló az is, hogy a maiakhoz hasonlóan a régi máltai lovagok sem voltak szentek: a kalózkodás ugyanúgy a mindennapjaik része volt, mint az elesettek vagy az országhatárok védelme.
Ugyanakkor a máltaiak nagyon büszkék rájuk, az ő segítségükkel győzték le a törököket, és nekik köszönhetnek számos olyan építményt a szigeten, amely pár száz évvel később a turizmust teszi még jövedelmezőbbé. Nem is nyújtanánk tovább a sorokat, tartsanak hát velünk, és vegyék sorra, hogy az 1565-ös legendás Nagy ostrom óta ezek a hősként ünnepelt máltai lovagok milyen nyomot hagytak Málta szigetén.
1. Az első templom, amit a lovagok maguknak építettek
Alighogy sikerült visszaverni a néhány ezer máltainak az ottomán csapatok támadását a 700 fős máltai lovagrend segítségével, egy évvel később, vagyis 1566-ban a máltai lovagrend vezetőjéről La Valette nagymesterről nevezték el az új fővárost - de ezúttal már egy olyan településen megjelölve, amely elég közel van a kikötőhöz, ugyanakkor még védhető távolságban és magasságban egy újabb támadás esetére. Ekkoriban épültek vastag falak egyre több város köré, és így lett Mdina helyett az új főváros Valletta, amelyben a sziget legismertebb építménye és egyben Málta legnagyobb temploma a nevében is őrzi a hirtelen jött székhelyváltás emlékét.
Alig telik el ugyanis újabb tíz év, 1577-ben megnyílik az első, lovagok pénzéből, lovagok számára épített Szent János-társkatedrális. Az akkori máltai püspök ezt az építkezést nem nézte jó szemmel, ő továbbra is Mdinát tartotta székhelyének, végül azonban kiegyezett a lovagokkal abban, hogy mindkét város nagytemploma – vagyis a lovagok segítségével újjáépített Szent Pál székesegyház, erről lentebb még szó lesz, – megkaphassa a katedrális címet, a polkorrektség jegyében pedig mindkét katedrális neve elé odabiggyesztették a társ kifejezést.
A kívülről puritán, de belül vakítóan aranyló Szent János társkatedrális padlózatát a mdinai társához hasonlóan végig márványsírlapok borítják (összesen 375 darab), ezek alatt végig a máltai lovagrend tagjai fekszenek. A templom mindkét oldalán nyolc egyformán boltíves, hasonló gazdagsággal díszített kápolna áll, ezzel biztosították, hogy a különböző nyelvcsaládokból érkező lovagoknak legyen külön saját kápolnarészlegük. Ha elég szemfüles módon járják körbe a templomot, a lovagrend német ágának kápolnájában egy Hungariae feliratot is találnak majd!
A társkatedrális egy külön termében kaptak helyet a Caravaggio-képek. Ezek közül nemcsak az egyik leghíresebb, de méretében is a legnagyobb a Keresztelő Szent János lefejezése című festmény. Ezt a képet azt követően festette, hogy az akkori máltai nagymester hagyta, hogy letelepedjen a szigeten annak ellenére, hogy Itáliában vérdíjat tűztek ki a menekülő művész fejére, miután egy utcai verekedésben megölt valakit. A nagymestert (Alof de Wignacourt) annyira lenyűgözték Caravaggio ecsetvonásai, pláne a róla festett portrékép, hogy hálából még lovaggá is ütötte őt. Ám ekkor még nem tudta, hogy pártfogolt művésze nem sokkal később pont egy lovaggal kerül majd ismét összetűzésbe, és neki kell kizárnia a lovagrend tagjainak sorából.
Szent János társkatedrális belépő: felnőtteknek 10 euró, nyugdíjasoknak és diákoknak 7,5 euró, gyerekeknek 12 éves korig ingyenes (a jegy már tartalmazza a 24 állomásos audioguide-ot is)
2. Nagymesteri Palota
A társkatedrálistól pár utcasarkot kell csak sétálni a Nagymesteri Palotához, ahol egykor a máltai lovagok vezetői, vagyis a nagymesterek székeltek. A hatalmas, gyönyörű gobelinszőnyegekkel tapétázott termek, a freskóval díszített folyósok és a földszinti kiállításon látható páncélzatok láttán egy kicsit tényleg visszautazhat az ember a lovagok világába. Eredetileg 25 ezer páncélt őriztek itt, a lovagok halála után ugyanis mindenki páncélzata a lovagrend tulajdonába került. A napóleoni idők és brit kormányzás időszaka alatt azonban ezek nagyrésze eltűnt, így ma a 16. és 18. század közötti időszakból mindössze ötezer páncél maradt meg az utókornak.
Itt, a palotában ülésezett a parlament is Málta függetlenségétől kezdve egészen 2015-ig, és bár ma már saját épülete van, az öt, nyitvatartási időben mindig látogatható szalon mellett egyes termeket időnként még ma is lezárnak, a máltai elnöknek ugyanis továbbra is ez a hivatalos rezidenciája. A Nagymesteri Palotának is van magyar vonatkozása, keressék meg az egyik terem freskóján II. András királyunkat!
És miután innen tovább sétálnak, nézzék meg a házak bejárati ajtaján a gyönyörűen kovácsolt kilincseket, kopogtatókat is, és figyeljék meg, hogy Máltán a házaknak nemcsak saját neve, de kerámiaikon formájában saját védőszentje is van, amit az ajtó mellé függesztenek ki.
Nagymesteri Palota és Fegyvertár nyitvatartás: csütörtökön zárva, hétfőtől péntekig 10 és 16 óra között, hétvégén 9-től 17 óráig
Belépő: palotába 4,66 euró, a fegyvertárba 4,7 euró
3. Keressék meg a helyet, ahol a Trónok harca néhány jelenetét forgatták!
Érdekes, hogy amíg a csak külvárosként emlegetett Rabat városában több mint 11 ezren élnek, addig az egykori középkori főváros, Mdina dombtetőre épült apró települését ma alig 300 ember lakja. A vaskos, sárgálló mészkőfallal körülölelt városrész pont olyan, mint egy aranyló mini erődbirodalom, amelynek kávézóvá vagy kilátóponttá épített bástyáiról is szépen belátni Málta északi és keleti területeit. Szeparáltságát jól érzékelteti az a szépen faragott kapuba torkolló híd is, amely a Rabat településről érkezőket vezeti Mdinába, ahol az első néhány középkori és barokk épület között sétálva turistaként nem is gondolnánk, hogy a gyönyörűen fából vagy homokkőből faragott balkonok mögött még ma is laknak. Pedig ez a városrész nagyon is él.
Az egyik saroképület házfalán áll is egy tábla, amely esténként - az ottlakók nyugalmára való tekintettel - csendre inti az arra járókat. Egykor Málta nemes családjainak adott otthont ez a fallal körülzárt kis település, ezért a középkor óta rajta maradt a Cittá Notabile, vagyis a Nemes Város címe. És, hogy ennek még ma is mekkora a jelentősége, azt jól mutatja az a néhány tehetős külföldi, akik itt, vagyis a sziget legdrágább lakónegyedében vásároltak maguknak kisebb rezidenciát pont olyan árkategóriában, mint amilyeneket itthon, a Budai Várnegyedben lehet találni.
Lenyűgöző palotáik az egészen keskeny, és ezért a forróbb hónapokban kellemes árnyékot adó utcákban sorakoznak, autóikkal pedig csak szigorú engedélyek birtokában hajthatnak be. Málta számos helye, köztük Mdina, a filmkészítőket is gyakran megihleti, legutóbb például a Trónok harca első évadának néhány jelenetét forgatták itt; akkor ezek a balkonos házak jelentették a Királyvár birodalmát. Ha olvasóink ránk hallgatnak, sötétedés után érkeznek ide, amikor a lámpák sárgás meleg fénye kellemesen átjárja az utcákat, de másnap reggel térjenek ám vissza, amikor már a híres katedrális is megnyitja kapuját!
A főtéren található Szent Pál-katedrális helyén - a szigeten elsőként - már az 1200-as évek óta állt egy katedrális, de amikor az 1693-as földrengés romba döntötte, a máltai lovagok pénzt és az európai művészetekben jártasságukat adták ahhoz, hogy egy gazdagon díszített barokk templom épülhessen a helyére, amely 1702-ben nyílt meg. A régi templomból megmaradt egy márvány keresztelőmedence és egy kazettásan faragott tölgyfakapu, amelyet ma már ötszáz éve őriznek gondosan a falak között.
A hatalmas, vörös kupolás katedrális ikertornyai egy-egy órát kaptak, amelyek közül a jobb oldali a pontos időt, a bal oldali a hónapot és a napot mutatja. A templom azonban belülről is lenyűgöző. A mennyezetére képregényszerűen kerültek fel a Szent Pál életét bemutató freskók, amelyek a sziget többi, neki szentelt, kisebb templomához hasonlóan elsősorban az apostol máltai partoknál történt hajótöréséről mesélnek. A padlózatát nagyjából két méter hosszú, egy méter széles színes márványsírkövek alkotják, amelyeket egymás mellé fektettek le emléktáblákként, alattuk pedig püspökök, lovagok és azoknak a nemeseknek a csontmaradványaik találhatók, akiknek volt elég vagyona ide temetkezni.
Szent Pál Katedrális nyitvatartás: hétfőtől szombatig 9.30-tól 16.30-ig, vasárnap és ünnepnapokon 15.30-tól 17 óráig.
4. Egy kert, amit a lovagok maguk szórakozására építtettek
Tavaly egész évben ünnepelt a legapróbb európai főváros, Valletta, amelynek lakói mindössze egyetlen négyzetkilométernyi területre rendezkedtek be, a szintkülönbségek miatt pedig rengeteg lépcsőfokkal borították be utcáikat. Ezeken az utcákon azonban az általunk megszokottnál alacsonyabb lépcsőfokokat találunk, amit a legendák szerint a lovagoknak köszönhetünk: a mindennapi közlekedésük során ugyanis komolyan kellett figyelniük arra, hogy a plusz húsz kilós súlyt jelentő, merev páncélzatban is komfortosan tudjanak lépkedni rajtuk.
Az egyik ilyen, magasabban fekvő terület a város délkeleti részén található kétszintes Barrakka kert. Itt egykor olasz lovagok társaloghattak a panorámás sétányokon, melyeket átjárt a friss, tengeri levegő,és gyakorolhatták a bajvívást, miközben ráláttak a már akkoriban is évszázadok óta használt Nagy Kikötőre. A Castille Palota mellett elterülő, mintegy hatvan méterrel a tenger fölé emelkedő felsőkert szélén elegánsan hajlanak egymásra a boltívek, az alatta lévő teraszon pedig minden délben és délután négykor eldörren néhány díszlövés az ágyúsorból – ha tehát akkortájt járnak a kertben, ezt a ceremóniát mindenképp érdemes megvárni.
5. Az első három város, ahol a lovagok először megfordultak
A nehézpáncélos lovagok persze ma lennének a legboldogabbak, ha látnák, micsoda lift épült a Barrakka kertbe a múlt század elején, és néhány éve milyen futurisztikus dizájnt kapott. A kert felső részét a Nagy Kikötővel összekötő felvonó egyszerre 21 utast tud szállítani, és mivel 25 másodperc alatt ér le, így egy euróért cserében ez számít a leggyorsabb lejutási módnak a fenti városrészből a vízpartra.
A kikötőbe lejutva aztán komppal kelhetnek át a Három Városként emlegetett Birgu, Isla és Bormla településeire, amelyet a máltai történelem bölcsőjének neveznek. A feljegyzések szerint minden népcsoport itt talált először magának otthont, és a szigetre első alkalommal érkező Szent János Rend lovagjai is itt telepedtek le. Így aztán a Három Város palotái, templomai és bástyái sokkal régebbiek, mint azok, amiket ma Vallettában láthatunk.
És aztán 1798-ban, 268 év után véget is ért a máltai lovagok hőskora. Bár Bonaparte Napóleon tábornok a legenda szerint mindössze két napot töltött a szigeten, a lovagokat elűző francia csapatok négy teljes évig állomásoztak itt. Sokáig azonban a máltaiak sem tűrték a kizsákmányolásukat, 1802-ben a brit csapatok segítségével sikerült a franciákat elkergetni a szigetről, brit koronagyarmatként pedig új időszámítás kezdődött az apró szigetország életében, de ez már egy másik, újabb 164 évet felölelő történet.
Újságírónk a Visit Malta meghívására járhatott a szigetcsoporton, miközben oda-vissza a Ryanair és a Wizz Air utaztatta.