Az UNESCO listájára Dubrovnik óvárosa került fel elsőként 1979-ben. Akik mindig visszajárnak ide, azt mondják, hogy a város főutcáján érdemes elindulnia annak, aki az igazi Dubrovnikot szeretné látni, mert a Pile-kaputól a Kikötő-kapuig vezető út maga Dubrovnik. Bár egy 1667-es földrengés alkalmával súlyosan megrongálódott a város, a legtöbb gótikus, reneszánsz és barokk templomát, kolostorát, palotáit és szökőkútjait sikerült jó állapotban megőrözni.

Sajnos az 1990-es fegyveres összecsapások is nyomot hagytak az utcákon, de a restaurációs munkák folyamatosan szépítik a védelem alatt álló óvárost, ahol érdemes elveszni egy kicsit, és időt hagyni egy nyugodt kávézásra valamelyik napfényes teraszon.

Split történelmi központját, a Diocletianus-palotával együtt szintén 1979-ben vették fel a világörökségi listára. A palotát Diocletianus császár építtette Kr. u. 293-ban, és érdekessége, hogy a palota építésének idején Split város még nem létezett, a palota falai között indult meg a kiépítése, így nem egy összefüggő épületről van szó. A komplexum katedrálisát a középkorban építették az ősi mauzóleum maradványaiból, de találhatók szerte a városban 12-13. századi román stílusú templomok, középkori erődítmények és 15. századi gótikus paloták is. Split fennmaradt palotarendszere ma az Adriai-tenger egyik leghíresebb nevezetessége.

Az ország egyik legszebb természeti világöröksége a télen-nyáron varázslatos Plitvicei Tavak Nemzeti Park, melyet Európa egyik legszebb természeti látványosságának is tartanak. A völgyben elterülő tórendszer, amit erdőkkel borított hegyek ölelnek körbe, 1979-ben kapta meg a világörökségi címet. A 20 ezer hektáros nemzeti parkban még ma is alakulnak a barlangok, tómedrek és vízesések, ahogy a víz kivájja a mészkőfalakat. Ha télen látogatnak el ide, az egész vidék olyan, mint egy elvarázsolt jégkastély, és nyugalom honol mindenhol. Nyáron kicsit több a látogató, de a tiszta vizek partjáról, akár 8 méter mélyre is leláthatnak.

Porec városában áll Horvátország legszebb vallási épületegyüttese, ami UNESCO Világörökségi listára került. Az Eufrázius Bazilika és a hozzá tartozó püspöki palota 1997-ben kapott helyet a listán. A bazilikát Kr. u. 553-ban kezdték el építeni egy régebbi bazilika helyére. Díszítésének 3. századból származó mozaikjait több tízezer látogató keresi fel évente. Ezek az aprólékos munkák a bizánci művészet legszebb példái.

Horvátországban mindenki Indiana Jones lehet egy időre

A 'kis Velenceként' is emlegetett Trogir a középkori mediterrán kultúra valóságos emlékkönyve. A kis szigettel, Ciovo-val egybeépült település óvárosa a 13-15. századi városfalon belül alakult ki. Utcarendszere a hellenisztikus időszakban jött létre, rendkívül gazdag kulturális örökségét és látnivalóit pedig a görögöknek, rómaiaknak és a velencei hatásnak köszönheti. Az UNESCO ezt a felbecsülhetetlen értéket díjazta 1997-ben.

Sibenik jelképét, a Szent Jakab Katedrálist három szakaszban, 1431 és 1535 között építették fel. A székesegyházon három építész dolgozott, három különböző korban. A munkálatokat Georgius Mathei Dalmaticus kezdte el, majd Niccolò di Giovanni Fiorentino mester folytatta reneszánsz stílusban 1505-ig. Ő fejezte be többek között a 32 méter magas kupolát és a homlokzat felső részét is.

A 3 hajós, részletgazdagon díszített székesegyházat 1555-ben szentelték fel. A 90-es években a szerb csapatok támadása miatt súlyos károkat szenvedett, de hamar sikerült helyreállítani, és ma már szinte nem is látszanak rajta a sérülések. Az UNESCO 2000-ben nyilvánította védetté.

Az óvárosok, paloták és székesegyházak után, az ország hetedik világörökségévé nyilvánított helye a Hvar-sziget legtermékenyebb területe, a Stari Grad lett, ahol már i.e. 4. században is élénk mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Természetesen nemcsak a terület keltette fel az UNESCO figyelmét, hanem az akkoriban itt élő görögök egyedi területfelosztása is.

A gazdák kőfalakkal osztották fel a vidéket egyenlő részekre, ezek közül a faldarabok közül még ma is láthatunk eredetieket. És mivel az egész Földközi-tenger térségében itt maradt fenn a legjobb állapotban ez a területfelosztás, az UNESCO 2008-ban védetté nyilvánította a stari gradi síkságot.

Fedezzék fel az országhatárokon átnyúló örökségeket is

Ezek után nyolc év telt el, mire új világörökségi helyszínt köszönthetett Horvátország. A középkori sírköveket rejtő temetők négy ország (Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia nyugati része, illetve Horvátország középső és déli része) 30 helyszínén találhatók. A sírköveket és a temetőket, melyeket Stecci-nek neveznek, a 12. századtól a 16. századig készítették a mesteremberek.

A sorokban felállított, mészkőből kialakított köveket dekoratív vésetekkel díszítették. Megjelentek rajtuk a helyi tradicionális jelképek és a középkori Európában használt szimbólumok is. A horvátországi Stecci lelőhelyeit 2016-ban vették fel a világörökségi listára.

A következő helyszín nem kevesebb mint 12 országon nyúlik keresztül. Az Ókori és Ősi Bükkfaerdők Ausztrián és Belgiumon át Spanyolországig, valamint Olaszországon, Bulgárián és Ukrajnán át Horvátországig húzódnak. Valaha végeláthatatlan területeket borítottak be Európában, de az utolsó jégkorszak óta teljesen összezsugorodtak, és most nagyobb szükségük van a védelemre, mint valaha.

Bár odafigyeléssel látogathatók ezek az erdők, a legtöbbjük már nem azt az ősi formát mutatja, mint régen, hiszen folyamatosan gondozzák, újraültetik azokat. Azonban Horvátországban találnak három olyan erdőterületet is (kettőt rögtön a Paklenica Nemzeti Parkban), melyek megőrizték ősi, szabályozatlan mivoltukat.

A horvátországi UNESCO Világörökségek listájának utolsó tagja az a 15. és 17. századi velencei védelmi rendszer, mely hat erődítményt foglal magában Olaszországban, Horvátországban és Montenegró területén az Adriai-tenger partja mentén. A két horvát helyszín egyike Zadar városában található, a másik pedig Sibenik-Knin megyében a St. Nikola erődítmény.