Hatalmas, napfénytől ragyogó fogadócsarnokok, történelemről és korízlésről mesélő homlokzatok, modern, különc és elegáns megoldások is kerültek ebbe a listába, mely a világ legszebb pályaudvarai közül válogat. Akad olyan, amely kívülről, és olyan, amelyik belülről mutatja a legelőnyösebb oldalát, sőt, olyan is, ahova nem csak az utazni vágyók járnak.
A legszebben csempézett állomás
A portói Estação de São Bento éjszakai kivilágításban a legszebb, de az 1896-ban épült pályaudvar mégsem elsősorban külsejéről lett híres. Mert ami még a legjobban rohanó utasokat is pillanatnyi megállásra készteti, az épület belsejében található. Ezek pedig a csempék, méghozzá kézzel festett, kék-fehér csempék, melyek padlótól a plafonig borítják be a falakat.
Az összesen 20 ezer darab kerámialapocska nem mintákat, hanem a portugál történelem legfontosabb jeleneteit és uralkodóit jelenítik meg, méghozzá egészen fantasztikus részletességgel. Az azulejo csempéket készítő művész, Jorge Colaço 14 évig dolgozott a hatalmas alkotáson, mely 1905 és 1916 között került fel folyamatosan a falakra. A hatás összességében döbbenetes, már pusztán ezért az „állandó kiállításért" is érdemes elmenni az állomásra, még ha nincs is vonatjegyünk.
A pályaudvar, ahol minden a legnagyobb
A Grand Central Terminal New York City egyik szimbóluma, és a világ legnagyobb pályaudvara is egyben. Homlokzatán ketyeg a világ legnagyobb Tiffany órája; 1914-es beindítása óta természetesen kellett már javítani az időmérő szerkezetet, ám amikor nekiláttak a restaurálásnak, az végül 12 évig tartott. Ennek az egyik oka, hogy az órához vezető lépcső nagyon szűk, ezért egyszerre nem lehetett sok alkatrészt felvinni, másrészt a károsodások miatt egyesével kellett minden egyes apró részt kivenni, felújítani, pótolni és újra elhelyezni.
Itt, a Grand Centralban van a világon a legtöbb peron, összesen 44 darab, plusz 67 vágány. Bár a grandomán állomás nemcsak méreteivel nyűgözi le az embert, mégis van valami lélegzetelállító a hatalmas fogadócsarnokban, melynek mennyezetét arannyal festett csillagjegyek díszítik.
Az épület, ami bármikor elreppenhet
A belga Liège-Guillemins vasútállomást nem lehet eltéveszteni. Feltűnő külseje már messziről látszik, ahogy az is, hogy a pályaudvar ízig-vérig a 21. századi tervezés eredménye. Természetesen nem ez a mostani első állomás Liège-ben, a hipermodern külső már egy 2009-es átépítés eredménye. Üveg, acél és fehér beton alkotja a merész ívekből fonódó építményt; hatalmas felületei pedig méretük ellenére is olyan törékenynek hatnak, akár egy szitakötő szárnya.
A 312 millió euróból megújult épület belseje csupa fény a rengeteg áttetsző felületnek köszönhetően, így egyszerre kellemes, szép és funkcionális az épület, mely első látásra egy teniszsapka és egy űrhajó keresztezésének tűnik.
Egy vasútállomás, amelyben esőerdő lélegzik
A madridi Atocha pályaudvart legelső látásra is besoroltuk a „szép" kategóriába. A spanyol főváros legnagyobb állomása volt 1850-es épülésekor (még ma is ez a legnagyobb), de néhány év után tűzvész pusztított az épületben, ezért újra kellett húzni az egészet. Ma körülbelül 16 millió utas fordul meg itt naponta. Amellett, hogy egy forgalmas pályaudvar, az Atocha igazi közösségi tér is. Több kávézó, üzlet és éjszakai szórakozóhely is működik a falakon belül.
A 90-es évek elején kapta azt a külsőt és belsőt, ahogy ma ismerjük, és akkor hozták a tervezők a legvagányabb döntést is a pályaudvar történetében: egy 4000 négyzetméteres trópusi esőerdőt telepítettek a hatalmas fogadócsarnok kellős közepére. Ez az egyetlen olyan pályaudvar a világon, amelyikben egy élő és lélegző botanikus kert van. Körülbelül 7000 növény található a kertben, de halakat és teknősöket is lehet látni a fák körül kialakított tavacskákban.
A bejárat, amelyet gránit szobrok őriznek
A Helsinki főpályaudvar helyén már az 1860-as években is állt egy állomás, melyet az évtizedek alatt lassanként kinőtt a város. Az új pályaudvar tervei 1904-ben készültek, az építkezés 1919-ben fejeződött be. És, hogy miért fontosak a dátumok? Azért, mert a pályaudvar nagyon szépen őrzi a kor lenyomatát.
Az art nouveau stílusban megálmodott állomás nagyrészt gránitból épült, és a főbejárata mellett is gránitból készült szobrok állnak. A négy, hatalmas, lámpát tartó őr kétség kívül a Helsinki Central legjellegzetesebb vonásai közé tartozik. Az egész épület nagyon elegáns és visszafogott, a gránit tömörségét karcsú ablakok oldják, míg teteje és óratornyának felső része kék színben ragyog, ami nagyon szépen ellensúlyozza a tömör kőfalakat.
Torii kapu az üvegpalota előterében
Kanazawa körülbelül két órányi vonatútra van Tokiótól, északnyugati irányban. Bár új pályaudvarát már 1989-ben megnyitották, a világ akkor kezdett igazán hullámozni a lelkesedéstől, amikor felkerült azóta már ikonikussá vált főkapuja. A hagyományos japán tsuzumi dobok és a torii kapuk formája is visszaköszön a kétségtelenül egyedi bejáraton, mely nemcsak témájában, hanem anyagválasztásában is tökéletes ellentéte a mögötte magasodó modern üveg-fém pályaudvarnak.
A kapu a tradíciót és a természetes anyagokat, míg az állomás épülete a 21. századi technológiát hirdeti. Ezzel a kombinációval a Kanazawa tökéletesen lefedi azt a képet, amely ma Japánt egyébként is jellemzi, vagyis a hagyományőrzés és a jövőbe nézés kettősségének harmonikus együttélését.
A gyarmati India egyik jelképe
Az Indiában, Mumbaiban található Chhatrapati Shivaji vasútállomás UNESCO Világörökségi helyszín is egyben. A Victoria Terminus-ként is emlegetett pályaudvar 1887-ben készült el – az akkor még brit gyarmat ezzel tisztelgett az uralkodó, Viktória királynő előtt, aki ebben az évben ünnepelte regnálása 50. évfordulóját.
Az épület így kétségtelenül annyira viktoriánus, amennyire az egyáltalán lehetséges, miközben nagyon szép megoldásokkal csempésztek bele keleti stílusjegyeket is. Naponta hárommillió utas fordul meg ma a falak között, melyek hírnevét csak tovább fokozták a bollywood-i filmek és az olyan kasszasikerek, mint a nyolcszoros Oscar-díjas Gettómilliomos.