Nemrég ünnepelte a világ, hogy 100 éve, 1918. november 11-én véget ért az első világháború. Persze az „ünnepelni" szó nem fedi le azt a mélységes gyászt, amit érezni lehet azóta is, ha az 1914-ben kezdődött mészárszékre gondol az ember. A világháború végének századik évfordulója alkalmából összegyűjtöttünk pár ikonikus csatateret, helyszínt, emlékművet és katonai temetőt, ahol elmerenghetünk a történelem kíméletlenségén, és hálát adhatunk azért, hogy sose kellett lövészárokban várni egy tűzhengert. A magyar érintettségű emlékekkel kezdjük, aztán nemzetközi irányba haladunk tovább.
Ha az áldozatok nagyságát és az elérni kívánt célokat összevetjük, bátran kijelenthető, hogy ez volt az emberiség történetének legértelmetlenebb háborúja, amit dinasztikus dacból kezdtek el a nagyhatalmak, de már nem tudták leállítani azt.
Magyarország a Monarchia részeként a legelső hadviselő fél volt, és ahogy a Monarchiát magát, úgy a történelmi Magyarországot is porrá zúzta a vihar. Ez nemcsak politikai értelemben igaz, hanem a véráldozatok, tönkrement családok, hadiárvák, gazdasági károk miatt is. A magyar honvédek az olasz hegyektől a szerb síkságokon át a galíciai dombokig számos hadszíntéren megfordultak.
Márpedig aki a történelem megszállottja, annak az első világháborús emlékművek és helyszínek nagyon sokat jelentenek. Ezeket felkeresni már csak azért is érdemes, hogy végre értékeljük – még ha szűkölködünk is –, mennyire biztonságos életünk van. (A háborús emlékművekről és katonasírokról ezen az oldalon még több információt és képeket is talál.)
Keleti front
A legmonumentálisabb harcokat Galíciában és tágabb környékén vívták a magyar katonák. Ha a háború nyomában járunk a térségben, érdemes lengyelországi és ukrajnai helyszíneket felkeresni, így Tarnówot, Przemyslt (aminek hatalmas erődrendszere darabokban még létezik), vagy épp Limanowát, ahol a „muszka" magyar Alföldre való betörését akadályozták meg. A környéket persze sok katonai temető is tarkítja, itt több információt talál róluk.
És ha már keleti front, érdemes megemlíteni a Tannenberg-emlékművet, amit az 1920-as években építettek fel a ma már Lengyelországhoz tartozó Olsztynekben. A gigászi, várkastélyszerű emlékművet a második világháború után a lengyel kormány elbontatta, de nyomai még fellelhetők a bozótban, illetve a városkában kiállítottak egy onnan származó kőoroszlánt is.
Olasz front
Itáliában szintén nagyon súlyos harcok dúltak az első világháború idején, csak az Isonzo folyónál 12 ütközetet vívtak meg a hadseregek. Ekkoriban vált a magyar történelem egyik szitokszavává Doberdó, ugyanakkor a caporettói áttörés a mai napig történelmünk egyik büszke pontja. A legmegdöbbentőbb emlékmű itt, a Redipuglia melletti, 1938-ban elkészült osszárium (csontkamra), ahol 100 187 olasz katona maradványait helyezték nyugalomra.
A front helyszíneinek egy része ma Szlovéniához tartozik, ahol a táj festői, és a háború nyomait több helyen is őrzik. Érdemes felkeresni például a Kobaridi Múzeumot, ahol számos emléktárgy fellelhető. A völgy több pontján is meghagyták és felújították a lövészárkokat; még áll a szögesdrót, a földből lőszermaradványok fordulnak ki, és osztrák-magyar katonatemetőket is találni errefelé.
Olaszországban az Alpok is frontvonal volt, a nehéz hegyi terepen sodronyos biztosítással, ún. via ferratakon keresztül vitték az ellátmányt a katonák. Ezeket a hegyi útvonalakat a túrázók a mai napig használják a Cinque Torri, az Innerkofler, a Tre Cime di Lavaredo vagy az Ivano Dibona sziklái között.
Szerb front
Szerbiában irtózatos pusztítást végzett az első világháború. A lakosságot a Monarchia katonái irtották, miközben éhínségek, járványok kínozták az országot. A Belgrád melletti Avala-hegyen 1938-ban emelt névtelen katona emlékműve ezeknek a véráldozatoknak állít emléket. Érdekesség, hogy Korfun is találni szerb emlékművet, pontosabban a fő sziget melletti Vido szigetén, ahol katonai kórház működött, és mintegy 5000 szerb, montenegrói, albán katona és civil halt meg.
Persze Magyarországon is számos emlékhelyet találunk, ahol fejet hajthatunk őseink és hőseink előtt. A teljes listát itt találják, a jelentősebbek közül érdemes meglátogatni a szegedi és a veszprémi Hősök Kapuját, az előbbit ráadásul szép freskók díszítik.
Budapesten is sok emlékmű tiszteleg az elesettek előtt. Az egyik legérdekesebb, és amiről talán kevesen is tudnak, hogy a Dohány utcai zsinagóga egyik épületében, a Hősök Templomában tízezer zsidó halott katona előtt hajthatunk fejet. A fő budapesti emlékhelyet pedig idén november 11-én avatták fel a Fiumei úti sírkertben: ez egy fekete piramis lett, benne gravírozott falakkal és folyosókkal.
Nyugati front
A legmonumentálisabb emlékeket egyértelműen a nyugati fronton találjuk, ahol a legnagyobb vérszivattyúk történtek annak idején. Rengeteg, aprólékosan karbantartott katonatemető, osszárium (csontkamra) és emlékmű tarkítja a ma már nyugodt tájat – itt egy nagyobb listát is talál róluk, mi most csak néhányat emelünk ki.
Érdemes például elzarándokolni Verdun környékére, ahol a mai napig vannak olyan területek, ahova tilos a belépés. Ezeken a helyeken még mindig lőszerektől szennyezett a talaj, és tele van emberi maradványokkal, kvázi temetőnek mondható. Az elesett százezrekre Verdun mellett egy hatalmas osszárium és emlékmű emlékeztet.
Ha szomorúan szép katonatemetőket keresnénk fel, érdemes a belgiumi Tyne Cotba elmenni, ahol a Brit Nemzetközösség 11 900 elesett katonája nyugszik. De hasonlóan szép Menen, ahol 48 ezer németet temettek el; vagy az ypres-i Menin-kapu, ahol 54 ezer katona maradványai nyugszanak, és amely kapu az egyik legmegkapóbb háborús festménynek is témája.
Gallipoli, Törökország
A Dardanelláknál is ezrek estek el, amikor a Brit Birodalom csapatai megpróbálták a tengerszorost megostromolni Isztambul elfoglalásának reményében, de a törökök szívósan védekeztek, és végül győztek. Gallipolinál erőn felül küzdöttek, és szörnyű veszteséget szenvedtek az ANZAC-csapatok, azaz az ausztrálok és új-zélandiak, akiknél e csata a nemzetépítés sarokköve lett. Gallipolinál több temető és emlékmű található: Helles, Lone Pine és Chunuk Bair a legfontosabbak a brit birodalmi oldalról, a törökök pedig Çanakkale mellett építették fel monumentális emlékművüket.
Örmény népirtás
Az első világháború holokausztjának is szokás mondani a török kormány által népirtásként el nem ismert genocídiumot. Az örmények elleni szervezett gyilkolás a mai napig az örmény állam alapja, ez a keserű emlék élteti az örménységet, amit jelez Jereván egyik legfontosabb múzeuma, a Cicernakaberd-dombra épült Örmény Népirtás Múzeum-Intézet. Itt korabeli fotókon, tudósításokon, dokumentumokon, túlélők beszámolóin keresztül elevenedik fel maga az iszonyat.
Messze Európától
Sok olyan ország is részt vett a Nagy Háborúban, amely csak hadviselő fél volt, de nem lett hadszíntér. Ez volt az első olyan globális háború, amely során messzi országok polgárai nagy számban haltak meg idegen tájakon.
Az áldozathozatal jelentős volt a Brit Birodalomban is. Emiatt épült fel például Delhi egyik jelképe, az India Kapu is: a mezopotámiai fronton ugyanis zömmel indiaiak küzdöttek az oszmánokkal; de az ausztrálok is építettek Canberrában egy méretes emlékművet, az Australian War Memorialt. A háború kiterjedését mutatja, hogy több afrikai ország is hadszíntérré vált. A mai Tanzániában a németek csak 1918-ban tették le a fegyvert, az itteni hadakozás és a felszereléseket hordozó aszkari csapatok a fővárosban, Dar es Salaamban kaptak dicső emléket.