Az interneten valószínűleg már mindannyian találkoztunk olyan elképesztő fotókkal, amelyek Izlandon készültek. Ebben persze nagy szerepe van a 2008–2011-es gazdasági összeomlást követő fellendülésnek és turisztikai boomnak is, hiszen egyre több ember jut el a skandináv szigetországba, így egyre több fénykép kerül fel a netre.

Izland valóban lenyűgöző, már kétszer sikerült eljutnom oda. Először 2009-ben jártam ott, amikor még messze nem volt annyira ismert úticél. Magyarországról hagyományos légitársaságokkal jutottam el (igen, Malévval is) a szigetre, odafelé Koppenhágában, visszafelé Párizsban kellett átszállni – rá is ment egy nap az utazásra. Hiába érkeztem júniusban, nem volt tömve az ország turistákkal, bár azért amerikaiakból már ekkor sem volt hiány.

Izland nyáron leírhatatlanul szép: a déli partvidéken jártam, ahol méretes gleccserek folynak az óceán felé, miközben konstans módon süt a nap, de a 20 fokos hőmérséklet így is trópusi álom. Nyáron minden zöldell, a moha, a fű, a zuzmó, sőt, a kevéske faállomány is – egyfajta zordsággal kevert idill ez.

Azonban már akkor megfogant az ötlet, hogy egyszer látni kell a komor, téli, sötét Izlandot is.  

Idén novemberben végre sikerült eljutni harmadszorra is, és az élmény fantasztikus volt, még azzal együtt is, hogy a fő cél kudarcba fulladt: nem láttam sarki fényt. Az időjárás azonban megdöbbentően kegyes volt, a jégeralsót egyszer-kétszer ha fel kellett venni, nem volt hideg sarki szél, a szélességi körhöz képest pedig enyhék voltak a fagyok (-6 fok volt kb. a leghidegebb, amit érzékeltem). Ez persze isteni áldásnak számít, úgyhogy összeírtam pár tippet, mire érdemes figyelni, ha valaki sarkkutatót játszva nekiindul Izland felfedezésének.

1. Öltözködés

Mivel egyre komolyabbak a poggyászkorlátozások a fapadosok esetén (és csak egy fapadossal, a WizzAirrel lehet kijutni közvetlen járattal), az ember elgondolkozik, mit pakoljon az útra. Persze játszik az az opció is, hogy ha minél több, vastagabb göncöt veszünk fel a repülőútra, akkor annál kevesebb kerülhet a bőröndbe, kézipoggyászba.

A lényeg, hogy az untig ismételt rétegesség nagyon fontos. Főleg azért, mert pár kilométeren belül is brutális a hőingás. Míg például az óceán fűtötte déli partvidéken ottjártunkkor kellemes 2-3 fokos nappali hőmérsékletek voltak, addig beljebb, fenn a Vatnajökull hatalmas jégsapkáján mínusz 20 fok is akadt. Minél beljebb megyünk a szigeten, annál kevésbé érvényesül az óceán melegítő hatása, szóval ezért is jó a rétegesség, fel-le tudunk venni ruhadarabokat attól függően, hogy vacogunk vagy izzadunk-e.

Kiemelendő, hogy szél- és vízálló kabátot illetve túranadrágot sem árt vinni, az időjárás percről percre változik, pikkpakk viharos szél támadhat, eleredhet az eső vagy a hó.  

2. Autózás, közlekedés

A szigeten a tömegközlekedés – vasút híján – belföldi repülőkre, buszokra és taxikra korlátozódik. A busz ajánlható talán a leginkább, hisz ebből látunk a legtöbbet, és a buszhálózat kielégítően átszövi a szigetet. Autót is bérelhetünk, főleg a keflavíki nemzetközi reptéren és a fővárosban, Reykjavíkban van erre lehetőség (nekem ismerős útján sikerült kocsit szerezni, dehát ez nem mindenkinek egyszerű).

Aminek alapnak kell lennie egy kocsinál, főleg ha vidékre megyünk, az a teli tank, a szöges téli gumi, valamint a hólánc a csomagtartóban (sok útra pedig csak terepjáróval mehetünk). Télen bármikor hóviharban találhatjuk magunkat messze északon, így a hólánc felszerelésével is tisztában illik lenni. A jeges-havas utak gyakoriak ilyenkor, ahogy az is, hogy lezárják az utat, amerre mennénk, mert járhatatlan (sok főút is eleve burkolatlan, erre is figyelni kell). Emiatt folyamatosan ellenőrizni kell az útvonal járhatóságát.

Fontos még, hogy ne vitézkedjünk a volánnál, mert sok útszakasz van, ahol ha megpördül a kocsi, könnyen egy szakadékban vagy a tengerben kötünk ki.  

3. Technika

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik, hogy mindig feltöltött telefonnal, jó esetben szivargyújtós töltővel induljunk el. Szerencsére a 4G-lefedettség elég jó a szigeten, maximum a nagyon leárnyékolt fjordokban döcöghet a net. Ennek megfelelően érdemes folyamatosan csekkolni két alapvető weboldalt. A Road.is a helyi Útinform, valós időben frissülő térképen mutatja, a választott útunk tiszta, jeges, havas-e, dolgoznak-e rajta hókotrók, van-e erős szél, és persze le van-e zárva. (Fontos mellékinfo, hogy a sziget belsejében átvezető, F jelzésű, kavicsos utakat télre lezárják.)

A másik fontos oldal azoknak is kellhet, akik nem autóznak, csak ide-oda terveznek kirándulni, elbuszozni. Ez a Vedur.is, a meteorológiai szolgálat honlapja, amin óráról órára meg tudjuk nézni, hány fok lesz, várható-e csapadék, mekkora lesz a szél. Érdekesség, hogy az oldal mutatja, a szeizmológiailag aktív szigeten merre voltak a legutóbbi földrengések, illetve mennyi esélyünk van sarki fényt látni (ezt a holdfény erőssége, az urbanizált, fényszennyezett környezet, a Nap aktivitása és a felhősség is befolyásolja).

4. Programok

Izlandon télen alapvetően eléggé kihalt minden, de ez régiónként erősen változó. A fővárosban és a déli partvidéken ekkor is vannak turisták, sokakat érdekel a szinte állandó sötétségbe burkolózó sziget, míg például a messzi északi és keleti vidékeken az emberek megdöbbenve veszik tudomásul, ha idegent látnak (erről később).

Ennek megfelelően leginkább Reykjavíkban fogunk érdekes programokat és elfoglaltságokat találni. Hiába lakják elővárosokkal együtt valamivel többen (230 ezren), mint Debrecent, mégis nagyon nyüzsgő és urbanizált a terület a hatsávos utakkal, rengeteg kocsival, húszemeletes toronyházakkal, áruházakkal és ipari negyedeivel együtt. Ezt leképezi a Laugavegur nevű sétálóutca körüli bulinegyed is, ahol klubok, éttermek és kocsmák váltják egymást, és ahol az alkohol méregdrága, de a programok jók.

Aki tud angolul (érdemes, mert minden helyi jól beszéli), annak a legjobb a Reykjavík Grapevine-ról tájékozódnia, ahol a programajánlók mellett hasznos cikkeket és híreket is talál. Ráadásul nagyformátumú, ingyenes újságként is megjelenik a lap, amit a fontos helyeken megtalálni.

5. Helyiek

A legszuperebb csalódás a helyiekkel kapcsolatban ért. Elsőre persze érezni a zordságot. Itt, messze északon, az emberek se vigyorognak mindenkire, ugyanakkor örülnek a látogatóknak. Ez valószínűleg a magukkal hozott euró és dollár mellett annak is köszönhető, hogy örülnek, ha ilyenkor nem ugyanazokat látják (hallottam kint élőktől, hogy Reykjavík mindent összevetve egy nagy falu).

Ez fokozottan érvényes a vidékre: messze, északnyugaton egyszerűen nem fért az emberek fejébe, hogy kerül valaki oda november végén, Magyarországról. De amint az első sokkon túlestek, döbbenetes kedvességet árasztottak. Jól el lehetett velük beszélgetni a sötét izlandi télről, a helyi foci alkonyáról és a magyar-izlandi összecsapásról (Puskást persze, ismerik), rokonokról, szokásokról. Volt, akitől útravaló sütit kaptam, mások ittasan ölelgettek, és külön öröm volt a heti egyszer nyitva tartó falusi kiskocsmába betérni.

Summázva a dolgokat: merjünk télen kiruccanni Izlandra, és amint megszoktuk, hogy délelőtt 11-re jön fel a nap, és 4-kor már megy is le, vessük bele magunkat a tájba és a közösségbe. Eszméletlen fotók és maradandó emlékek maradnak túránk után.