Montenegró fővárosa életvidám, kedves hangulatú város, a legtöbb utazó mégis azonnal a Kotori-öbölbe, az ország adriai partvidékére, vagy a nemzeti parkok felé veszi az irányt. Pedig érdemes pár napot rászánni Podgorica látnivalóira és laza balkáni hangulatára a tömegek sodrása nélkül.
Egy jó „török kávé" az óvárosban
Az első helyszín, ahova érdemes ellátogatni, az az ottomán korabeli városnegyed, a Stara Varos, vagyis az Óváros. Itt hagyjanak maguknak időt egy jó erős „török kávéra" és egy szelet almás pitére a Pod Volat étteremben. Körbesétálva az óvárosban látni lehet, hogy nem annyira pazar, mint az Adriai-tenger menti más városok, mégis van egy egyedi orientális hangulata. Barangolva a keskeny utcákon egy- és kétemeletes épületek mellett haladunk el, ahol az erkélyek nagy udvarokra néznek. De menet közben láthatnak pár apró barlangot és ottomán korabeli épületet, melyek túlélték a második világháborút, illetve eltéveszthetetlen a 17. századi Sahat Kula, vagyis a város híres Óratornya is. A 16 méter magas tornyot, melyet Hafis pasa építtetett, először mecsetként, aztán törökfürdőként, később pedig börtönként használták. A keleti stílusban épült torony funkciója sokat, külalakja viszont szinte semmit nem változott az idők során.
Cseverésszenek egy kicsit Puskinnal
A város központi tere a Trg Republike – ez a helyiek elsődleges találkozási pontja, itt található a Nemzeti Könyvtár és a Városháza is. Köztük pedig ott áll Marko Miljanov, író és katonai vezető szobra, aki 1861 és 1878 között mutatott emberségével és bátorságával örökre beírta magát Montenegró történelmébe. A Galerija Centar már egy másik részét mutatja be a városnak – a kortárs művészet remekeit láthatják itt egy helyen. Az épület előtt pedig csöndesen ott üldögél egy padon a kedvelt orosz költő Puskin, aki mellé oda lehet ülni pár elsuttogott mondat idejére.
Millenniumi hidak és női építészek
Keljenek át a Blaza Jovanovica hídon a Moraca-folyó fölött, hogy jó rálátásuk nyíljon Podgorica két nevezetességére: jobbra látják majd a 2005-ben felavatott Millennium-hidat, melynek egyik oszlopa 57 méterrel magasodik az úttest fölé. A 140 méter hosszú impozáns híd a város központját és az egyik új városrészt köti össze egymással. A bal oldalon pedig már a Hotel Podgorica magasodik, melyet a folyómeder oldalára építettek, a szálloda terasza és balkonjai a Moraca és a Ribnica folyók összefolyására tekintenek. A hotel, Svetlana Kana Radevic, Montenegró első női építészének egyik legismertebb munkája.
Étteremből a törökfürdőbe
Ha már megéheztek, akkor itt az ideje egy jó ebédnek az említett hotel napfényes teraszán. A menükártyán találnak olyan helyi húsos finomságokat, mint a popeci, de ha vegetáriánus ételre vágynak, akkor a rastan ajánlott, ami egy sötétebb és ropogósabb káposztaféléből készült étel (van húsos és hús nélküli változata is). Nem messze a hoteltől, szó szerint a Ribnica-híd alatt találják a Knjizara Karver, vagyis a Karver Könyvesboltot, ami egy régi törökfürdő épületében kapott helyet. A több mint 10 éve fennálló könyvesbolt és kávézó igazi kulturális közösségi tér. Mindennap vannak felolvasások, író-olvasó találkozók, koncertek és előadások, no és persze sok finom kávé. Egy nyugodt podgoricai délutánt érdemes itt eltölteni.
Kulturális túraútvonalak
A Cetinjei Szent Péter körúton végighaladva eljuthatnak a Podgorica Városi Múzeumhoz, ami egy kisebb, de annál értékesebb régészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Van egy tradicionális népviseletekből álló kiállítása is, valamint egy olyan művészeti tárlata, ahol a legfontosabb montenegrói művészek, mint például Petar Lubarda, vagy Risto Stijović munkái kaptak helyet. Ennél egy kicsit aktívabb program, ha felkapaszkodnak a Gorica dombra és tesznek egy sétát az ott elterülő parkerdőben.
Mielőtt leszáll az este
Egy városnéző túra során ajánlott felkeresni a Krisztus Feltámadása katedrálist is, mely a világ harmadik legnagyobb ortodox temploma. Építése 1993-ban kezdődött, és végül 2014-ben szentelték fel a vallásszabadságot kihirdető milánói rendelet 1700. évfordulóján. A katedrális tornyainak magassága több mint 26 méter, kupolájában pedig 17 harang kapott helyet. Ezek közül az egyik 11 tonnát nyom, ezzel elnyerte a Balkán-félsziget legnagyobb harangja címet. A katedrális művészi díszítése is külön figyelmet érdemel. A 2014-ben nagy vitát keltett vörös színnel izzó freskó, mely a pokolban égve ábrázolja Marx-ot és Engels-t, illetve Josip Broz Tito-t még ma is sok látogatót vonz. A merész freskón kívül szépsége és monumentalitása is világszerte ismertté és zarándokhellyé tette.
Ha innen visszafelé veszik az irányt, a városközpontban ajánlott keresztülsétálni a Njegos Parkon és a Bokeska, illetve a Njegoseva utcákat megkeresni, itt ugyanis megannyi kellemes kis kocsma, kávézó és teraszos étterem közül választhatják ki a legszimpatikusabbat.
Podgorica és egy jó pofa sör
A már említett Cetinjei Szent Péter körúttól északra található Római vagy Vektra tér környékén szintén sok jó kávézót és kerthelyiséget találni, ahova napközben, mikor már túl sok lenne a meleg napsütés, be lehet ülni egy üveg hideg Niksicko sörre. A helyiek kedvenc sörét a Podgoricától 50 kilométerre található Niksic városának szeszfőzdéjében készítik. A jó minőségű sör a régió minden zugába eljut.
Kilátásokkal teli programok koránkelőknek
Irány a város környéke. Ha elég aktívnak és kalandvágyónak érzik magukat, keljenek korán, és hagyják maguk mögött a várost – a 65 kilométer hosszú „Korita körüli körút" nevű autós és részben gyalogos túraútvonal Podgoricából indul és áthalad Medun, Korita, Zatrijebac és Fundina településeken mielőtt visszaér a fővárosba. Pár óra alatt úgy érezhetik, hogy visszautaztak egy szebb és nyugodtabb időbe. Egyedi hangulata van a Cijevna kanyonnak, a Sokolovo szakadék pedig egyszerűen lenyűgöző.
Borozgatás 30 méterrel a föld alatt
Egy másik lehetőség a város elhagyására, ha taxiba pattannak, és kiautóznak a végtelen Plantaze szőlőtermő vidékre. Onnan indul egy turistavonat, mely keresztül robog a borkedvelők egyik kedvenc termőterületén, Cemovsko Polje-n. A túra a Sipcanik borospincében ér véget, ahol a finom borok mellett helyi ételek is lesznek az asztalon. A pince érdekessége, hogy eredetileg egy katonai légitámaszpont része volt és 2007-ben építették át. Ma boroshordók sorakoznak végig az alagútban, mely 30 méterrel a föld alatt húzódik.
Ne hagyják ki Montenegró Niagara-vízesését sem!
Még egy kis utazás és máris a Cijevna-folyónál járnak. Itt találják Montenegró saját Niagra-vízesését, ahol a folyó vize hatalmas robajjal eltűnik az alatta tátongó szakadék sötétségében.
Ha pedig mindezek után kedvet kaptak az utazáshoz, jó, ha tudják, hogy a Wizz Air például Budapestről hetente kétszer, kedden és szombati napokon repül Podgoricába, jegyeket pedig 2990 forinttól lehet találni a weboldalukon.