Hát, igen nagy kérdés, hogy mit nyújt a látogatónak Helsinki. Érdemes-e ott egy vagy netán néhány napot eltölteni? Ugyanis a bédekkereket olvasva nem sok látnivalót kínál a finn főváros. Főleg úgy nem, hogy a belváros legszebb részét idén nyáron útépítés miatt feltúrták. A budapestieknek oly ismerős, de cseppet sem vonzó földkupacok, kábelkötegek és bazaltkocka halmok között araszoló forgalom, az árkokat kerülgető és botladozó járókelők látványa bizonyára csak átmeneti jelenség, de ezen a nyáron megkeserítette a turisták életét (is).

Kötelezők nélkül

Az egynapos városnézők mentsvára a városnéző busz. A Hop on-Hop off double deckerek a világ minden nagyvárosában ismerik a legjobb útvonalat, és becsülettel elszállítják a turistákat minden nevezetes helyre. Így van ez Helsinkiben is, de a kínálat itt láthatóan szűkös. A 18 hop-megálló három templomot, a parlamentet, a konferencia központként szolgáló Finlandia Hallt, valamint az óriáskereket érinti; arról nem is beszélve, hogy a helyi Hard Rock Cafe is fő látványosságnak számít. "Ez bizony sovány" – húzza el a száját a tapasztalt turista, és talán igaza is van.

Nosztalgiavillamossal templomnézőben

A kis utakon araszoló busz helyett bátran ajánlható a nosztalgiavillamos. Alig néhány euróért a kikötő melletti vásártéren lehet fellépni a hangulatos villamosra, amely fél óra alatt bejárja a belvárost, és megmutatja a történelmi Helsinki nevezetességeit. A kikötő előtti vásártérről indul - ez finnül a Kauppatori -, kanyarog egyet a szűk utcákon, és befordul a katedrális elé. A kis dombocskára épült nagytemplom hófehér kívül és belül is. Hiába keresnénk itt aranyozott szobrokat, gazdag falfestményeket – puritán egyszerűség, mondhatni skandináv stílus jellemzi belülről is.

A másik két híres templommal is majdnem ugyanez a helyzet. A Uspenski, a nyugati félteke legnagyobb ortodox temploma ugyan, de az egykor gazdag ikonosztáz jelentős részét már felesleges keresni. A festményeket ugyanis néhány éve ellopták, és azóta sincsenek meg. Érdekes, de nem különösen megragadó a sziklatemplom, a Temppeliauki. Az alig néhány évtizede befejezett épület valóságos barlang-egyházként működik. A masszív gránittal burkolt falak mellett a remek akusztika számít különlegességnek, ezért itt koncerteket is tartanak, sőt, hanglemez stúdióként is szolgál esetenként.

Izgalmak a piactéren

A nosztalgia villamos kanyargós útja a piactéren ér véget, amely a város legizgalmasabb részének számít. Nem csak azért, mert itt kötnek ki a nagy óceánjáró hajók, de itt állandóan lüktet az élet. A kis bodegákban édességet, húsárut és persze halat árulnak. Minden reggel ide futnak be a halászhajók, majd teszik partra a friss fogást. (Néhány évvel ezelőtt hajnali ötkor itt vettem "azon melegében" szelt gyönyörű lazacszeleteket, amelyeket hűtőtáskába tettem, és a reggeli Malév géppel fuvaroztam haza Budapestre. Aznap este remek halvacsora kerekedett a "nap fogásából".)

Érdemes megkóstolni a helyi ínyencségeket, de illő óvatossággal, ugyanis a termetesre nőtt sirályok is ugyanerre gyúrnak. Elég egy pillanatnyi mélázás, s a fehér-szürke madarak kikapják az ember kezéből a falatot, legyen az egy szendvics vagy akár édesség.

A piactéren az árusok mellett mindig történik valami: általában zenészek szórakoztatják a nagyérdeműt, de októberben például itt rendezik meg a világhíres heringvásárt (a szálkától irtózók inkább ne utazzanak ezért ide!); és van, hogy amerikai old-timer autók adnak egymásnak randevút a kockaköveken. Nyáron remek dolog itt sétálni, aztán kiülni egy kávéház teraszára. Persze télen sem reménytelen a helyzet, mert akkor meg a kikötő egyik régi raktár épületében lehet nassolni, vásárolgatni vagy éppen kávézni.

Sibelius és a múlt emlékei

A város tengernyi parkjában ugyan számos emlékművet látni, de csak egy vonzza a látogatókat. Ez az ország egyetlen, világszerte elismert zeneszerzőjének, Sibeliusnak állít emléket – nem is akárhogyan. A 600 darab acélcsőből álló kompozíció nem kevesebb mint 24 tonnát nyom, és a műértők szerint jól kifejezi, tükrözi Sibelius művészetét.

Innen néhány kilométerre található a múlt iránti tisztelet másik alkotása, a Seurasaari, vagyis a helyi skanzen. A finnek Szentendréje egy kis szigeten áll, ahol a látogató 86 régi faépületbe, templomba kukkanthat be, ha leszurkolja a mindössze hat eurós belépti díjat. (A közösségi közlekedés nem éppen olcsó: egy menetjegy 2,9 euro, a napijegyet pedig 9 euróért mérik; utóbbi azonban a szigetek között járó komphajókra is érvényes.)

Speciális specialitások

Az éttermek sajnálatosan drágák, ennél csak a szeszes italok - még a sör is! - drágábbak. Ami viszont mindenképpen érdekes, az a skandináv design, ami lépten-nyomon megfigyelhető. És nemcsak a város két speciális múzeumában - litalla and Arabia Design Center és a Design Museum -, de a belváros főutcáin egymást érő lakberendezési és textilboltokban is. Többtucatnyi helyi cég és gyár, valamint tervező iroda közül talán a Marimekko ismert az országhatáron túl, így Magyarországon is. Repülőn hazacipelni a kiszemelt tárgyat viszont nem érdemes. Az üzletekben vállalnak házhoz szállítást, és mivel uniós országról van szó, a csomagban kapott termékért nem kell fizetni vámot.

A legjobb dizájn boltokat azonban a Mannerheimvagen és a Aleksanterinkatu utcákban találni. Ez utóbbi számít a 600 ezres város Váci utcájának. Az ottani Corvin áruházat pedig Stockmann-nak hívják, és a budapesti épülettel ellentétben elegáns, igazi nagyáruház, ahol szinte mindent kapni.

A vásárlásban megfáradt utazó pedig már korán este álomra hajthatja a fejét, a belváros ugyanis még nyáron is hamar kiürül és elcsendesedik. A finn szanua-élményre vágyók azonban még ilyenkor is betérhetnek néhány helyi szanuába: ilyen az Allas Sea Pool, a Kotiharjun vagy a Löyly szauna. Ezek persze nem a hagyományos erdei tavas-tóparti szaunák, de kóstolónak megteszik.

Cikkünk szerzője Szakonyi Péter, a Napi.hu főmunkatársa.

Címlapfotó: Ralf Roletschek